Telefondoktor a Garden Színházban

A Városmajori Garden Étterem Színházban április 4-én, 19 órától látható Szabó Borbála Telefondoktor című egyszemélyes bohózata, Göttinger Pál előadásában.

A darabról:

Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant - mindvégig bezárva.

     Kritikus szemmel a Telefondoktorról:

„Békés Dénes karakterében egy kicsit mindenki magára ismerhet, nagyon emberi és esendő, ugyanakkor mulatságos figura...” (Gulyás Luca, Kultúrpart)

„Üresjáratok nincsenek, mindennek megvan a dramaturgiai jelentősége, az író, a rendező és a színész remek együttműködése süt át a darab minden percén. Rendkívül élvezetes produkció, mely után mindenki várni fogja Göttinger újabb színészi alakítását, és Orosz újabb rendezését. (observer.hu)

Beszélgetés Göttinger Pállal:

− Végzettségednél és munkásságodnál fogva elsősorban rendező vagy. Hogyan jött az ötlet, hogy színészként vegyél részt a produkcióban?
− Ez egy véletlen kirándulás. Tavaly áprilisban, amikor véget ért az évad, és volt egy szabad hónapom, a Bárka Színház kávézójában előadások utáni kikapcsolódásnak szántuk a darabot. Aztán négy hét után, amikor már egyre többet öltünk bele Orosz Dénes rendezővel meg a Manna Produkciós Irodával, azt láttuk, komoly lett a dolog, megállná a helyét önálló előadásként is.
− Felüdülés kicsit színészként a színpadra állni, vagy éppen a kihívás foglalkoztat?
− Van egy nagy közhely arról, hogy a színész mennyire kiszolgáltatott a rendezőnek, a rendezők meg persze makacsul úgy gondolják, ez igazából fordítva van. De nem csak a rendezőnek, mindennek. Szerintem egy rendező az ilyen helyzetben rengeteget tud tanulni, és nem csak alázatot. Nem tudom megítélni, hogyan dolgozom színészként, idegen terepen vagyok. Az viszont nagyon élvezetes volt, hogy újra kellett tanulnom a mesterségemet. Kötelező a főiskolán a rendezőknek is a színészi gyakorlat, de sajnos azok a vizsgák nem láthatóak − pedig sokunkra ráférne egy leégés.
− Mégis, rendezőként hogyan tekintenél a darabra?
− Ha meglátják az emberek a műsorban, hogy monodráma, mindenki elmélyült szövegeket, súlyos kérdések megvitatását várja. Ehhez képest a Telefondoktor egy játékos és kedves szöveg, sokat lehet rajta nevetni. De ezt elérni, ezt eljátszani nagyon nagy feladat, szükséges a rendezői készség, hogy segítsen megismerni és megfelelően értelmezni a szöveget. A bohózat kíméletlen műfaj, ritmusról és hatásról szól, borzasztó megfontolás után születik minden mondat.
− Amit egyedül kell előadnod.
− Ez egy technikásan megírt bohózat, a szereplők nagy része nem jelenik meg a színpadon, csak a telefonbeszélgetésekből, Békés Dénes válaszaiból érzékeljük a karaktereket. A színész játéka rajzolja meg a többieket (és az ő véleményét róluk), a színész reakcióiból alakul ki a ritmus, így lesz ez egy sokszereplős monodráma.
− Azért valami saját üzenettel kiegészül az előadás?
− Minden nagyon konkrét a színházasdiban. Az én elveimre senki sem kíváncsi. A Békés Dénesre kíváncsiak, nem rám. Ha lenne egy darab, ami Göttinger Pálról szól, akkor az én személyemet tenném bele, vagy tenné bele más.
− A Telefondoktor karakterei, cselekménye nagyon is életszagú, de a te munkásságod is főként kortárs drámákon alapszik.
− Hiszek én a színház pátoszában, hogy ez egy szent és költői esemény, szeretem is nézni az ilyesmit, de ehhez több érettség, felnőttség kell − ebben nem vagyok ügyes. Inkább csinálom azt, amiben magabiztosabb vagyok: a színházi előadás egy kommunikációs forma. A legközvetlenebb párbeszéd a keletkező mű (szöveg, előadás) és a néző között. Az angol színházi kultúrában például magától értetődő, hogy már amikor írják, tudják, kinek fog szólni a darab, ki a címzettje. Itthon inkább az a jellemző, hogy írják, írják a darabot, aztán majd megtetszik valakinek, színháznak, rendezőnek, a szegény néző meg: megkapja. Szeretem, ha egy színházi előadásnak az elkészült mű az oka. Ezért tartom a szerzőt sokkal inkább az előadás részének.
− Be is szoktad vonni, ha van rá lehetőség?
− Hát mindig igyekszem, de nem mindig sikerül. Tiszteletben tartom, ha valaki ki akar vonulni a szövegéből.
− Nem szoktak ezzel a bizalommal visszaélni, nem lesz belőle konfliktus?
− Nyilván tud feszültséget okozni egy írónak, hogy más a szöveg a színpadra kerüléskor, de a színházasdi eleve tele van konfliktussal: ez csak egy újabb megoldásra váró helyzet.
− A rendezéseid során előszeretettel alkalmazol modern megoldásokat.
− Azt a gesztust, amit a szövegből kiolvasunk, vissza is kell adni. Ha úgy alakul, hogy kényelmetlen helyzetbe kell hozni a nézőt, mert a mondandónk épp ott tart, akkor azt meg kell tenni, nem érdemes megúszni, nem szabad szégyenlősnek lenni. Rendeztem már olyan előadást, amit nehezebb volt befogadni, de nem úgy indulok neki, hogy provokatív legyen a darab. Próbálom a megfelelő formát kiválasztani. A Telefondoktor például klasszikus, mértéktartó bohózat, olyan „molnárferences”, ahol a telefon telefon, az íróasztal íróasztal, nincs benne táncjáték vagy kubista díszlet.

(...)

forrás: eozinmagazin.hu

Telefondoktor_press_kallay-toth_anett

fotó: Kállay-Tóth Anett

Szabó Borbála:

Telefondoktor

egyszemélyes bohózat

Előadja: Göttinger Pál

Rendező: Orosz Dénes

Látvány: Csík Melinda

Zene: Dinyés Dániel

Produkciós vezető: Gáspár Anna

A MANNA előadása

2012. április 4. (szerda) 19 óra Városmajori Garden Étterem Színház