'Először fogok úgy élni, mint egy színész' - Lábodi Ádám mesélt

Koncertezik, kulináris élményekben utazik, jogsit szeretne, augusztus végén pedig ismét várja a színpad. Mindeközben a Színikritikusok Céhe a legígéretesebb pályakezdő díjára jelölte. Lábodi Ádámmal a Vörösmarty Színház Zsöllye Híradója beszélgetett.

A fehérvári közönség A csárdáskirálynőben láthatott először. Mit jelentett, jelent számodra Edvin szerepe?
Lábodi Ádám: A csárdáskirálynő meghatározó előadás számomra. A rendező, Mohácsi János osztályfőnököm volt: jó volt úgy zárni a főiskolai éveket, hogy mindazt, amit tanultam, élesben is gyakorolhattam, megmutathattam. Edvin eléggé összetett figura, amellyel több skálát be lehet járni: énekelni, táncolni kellett, közben meg teljes egészében jelen lenni a feszült helyzetekben. Hatalmas koncentrációt követelt a szerep. Rengeteget kaptam a próbafolyamat alatt, emberileg és szakmailag egyaránt. Két partnernőmtől, Radnay Csillától és Balla Esztertől is rengeteget tanultam.

Milyen érzés, hogy a Színikritikusok Céhe Edvin megformálásáért a legígéretesebb pályakezdő díjára jelölt?
Lábodi Ádám: Nagyon jó! A csárdáskirálynőbe rengeteg munkát fektettem, úgy a próbafolyamat alatt, mint egyénileg. Jó esik, hogy ezt mások is észrevették...

A dzsungel könyvében Csilként röpködsz a színpadon. Mennyire ragadott magával a musical világa? Milyen volt a próbafolyamat?
Lábodi Ádám: Több szempontból is „premier”, és ezzel együtt izgalmas találkozás számomra ez az előadás. Soha nem volt még rajtam mikroport, sosem játszottam musicalben. Nem ismertem A dzsungel könyve színpadi változatát, de most már a zenét és a történetet is elragadónak találom. Fárasztó volt a próbafolyamat, épp a hatalmas hőség kellős közepén kellett a nem épp egyszerű koreográfiákat megtanulni. Úgy érzem, jól jártam Csil szerepével, imádom a dalomat, remek volt a táncosokkal együtt dolgozni. Az eddigi előadásokból is látszik, hogy a közönség szereti a produkciót. És még előttünk az évad!

Hogyan nézel szembe a következő évaddal, amelyet a Vörösmarty Színházban töltesz?
Lábodi Ádám: Először fogok úgy élni, mint egy színész, aki a kőszínházban egyik próbafolyamatból a másikba kerül, estéről-estére játszik különböző előadásokban. Nagyon várom! Életem egyik legnagyobb kihívása lesz ez az évad. Tudom, hogy sokat fogok dolgozni, ezért felelősségteljesen kell élnem, nem lehetek beteg, sérült, mindig a maximumot kell hoznom. Egy színész nem nagyon tud egy évnél előbbre tervezni, ami március-április környékén (mikor a szerződtetések elkezdődnek) elkezd mindenkit frusztrálni. Vajon mi lesz jövőre? Kik fognak rendezni? Milyen darabokat fogunk játszani? Én mit fogok ezekben alakítani? Egyáltalán fogok-e játszani? Szóval ilyenkor rengeteg olyan kérdés merül föl bennünk, ami alapjaiban határozza meg az életünket. Ez idén jól sikerült, szerencsés vagyok, de belegondolni abba, hogy ezután minden évben ez lesz...? Ijesztő? Vicces? Furcsa? Ez nem panasz, csak játék a gondolatokkal!

A Jadviga párnája című előadásban is játszol. Elkezdődtek már a próbák?
Lábodi Ádám: Augusztus végén kezdjük a próbákat, októberben mutatjuk be az előadást Budapesten. A Jadviga párnáját majd a fehérvári közönség is láthatja, hiszen szerepel a színház következő évadában. A Karvezetőt és Ondris egyik barátját játszom. Majdnem minden színész több szerepet játszik az előadásban. Ondrist egyébként Pál András játssza, aki szintén tavaly a Trióban mutatkozott be Fehérváron, és a POSzT-on díjat is nyert. Mi egy egyetemről kerültünk ki, és most fogunk először együtt játszani. Kíváncsian várom a próbákat, nagyon izgalmasnak ígérkezik az előadás zenei világa is.

Marad-e időd szabadságolni, pihenni? Mi az, ami kikapcsol, feltölt?
Lábodi Ádám: Low buget-es nyaralásokat tervezek, egy-két napos pihenőkre megyek, próbálok minél több időt tölteni a barátnőmmel. Most épp a Művészetek Völgyében vagyok, zenekarunkkal, a Bánfalvi Eszter Kvartettel koncerteztünk. Közben teljes erőbedobással szurkolok az olimpián, imádom a sportközvetítéseket. És imádok főzni, mindenféle különleges receptet kipróbálni! Ezenkívül jogosítványt is kell szereznem... Szóval teljesen átlagos életet élek. Az évad kezdete előtt vár még rám egy érdekes munka. Az egyetemi osztálytársaimmal volt egy Cseh Tamás emlékkoncertünk, amellyel tavaly New Yorkba is eljutottunk. Az utazásra egy filmes csapat is elkísért, afféle roadmovie-t, koncertfilmet forgattak. Augusztus 6-a és 10-e között zajlanak a film hang-utómunkálatai, néhány napos stúdiómunka vár még ránk.

Szerző: Kádár Dombi Katalin

Fotók: vorosmartyszinhaz.hu