Búcsú az egri közönségtől - Elköszönt Mészáros Sára és Hüse Csaba

Hüse Csaba és Mészáros Sára az egri színházból Kaposvárra szerződtek, de mielőtt elkezdődött volna az évad, még elbúcsúztak az egri nézőktől a gardonyiszinhazblog.gportal.hu-n. Búcsújukat a Színház,hu is közzéteszi.

Hüse Csaba:

Köszönjük, hogy itt elbúcsúzhatunk az egri nézőktől, mert ez fontos nekünk.

Nehéz szívvel megyek el a városból, a környékről. Nagyon köszönöm a figyelmet és azt a szeretetet, amit kaptam a hosszú évek alatt. Először öt évet voltam itt, majd egy kitérő után újabb kilenc évadot - 2003 őszétől. Pályám nagy részét itt töltöttem és ez jó volt. Szerettem, és a visszajelzések azt mutatták, hogy a nézők is szerették. Maradnak itt barátaim, kollegáim, a szüleim. Nyilván minden igazgatónak, rendezőnek, színésznek van egy ízlésvilága… A művész, a saját lelkéből táplálkozik, s nehéz úgy színpadra állni, ha az ember nem tud azonosulni száz százalékosan. Optimális helyzetben is előfordulhat ilyesmi egy évad során, de ha ez többször előfordul és hívják máshová az embert, menni kell, muszáj menni, hogy érjenek új élmények, akkor is, ha változással jár együtt, ha fenekestül forgatja fel a már jól megszokott életünket.

Kaposvárra már a tavalyi évadra hívtak bennünket, de maradtunk, többek közt azért is, mert mindenképp szerettük volna, hogy a fiunk ide szülessen, Egerbe.

sara

Mészáros Sára:

Hívtak minket, jó helyre hívtak, kíváncsiak vagyunk … A legtöbben elmentek, színészek, rendezők, akikkel akkor találkoztam, amikor még pécsi színésznő voltam és azt éreztem, „juj, én szeretnék közéjük tartozni” Üresség van bennem.

Fontos, hogy mindenféle sértettség nélkül megyünk el. A mi döntésünk volt, itt is számítottak volna ránk a következő évadokban. Blaskó Balázs direktor úr szeretett minket, és ezt nem rejtette véka alá. Köszönjük neki. Ő nyíltan vállalta, hogy nem szerette az elmúlt időszakot. Számomra pedig ez a 6 év volt eddigi pályám csúcsa. Így hosszú távon nagyon nehéz lenne együtt dolgozni. Nagyon köszönjük a sok-sok szeretetet, a díjakat, amiket kaptunk, azt, hogy itt megállítottak az utcán – valaki, egy vadidegen és kifejezte az örömét, vagy csak úgy odaszólt valaki, jaj, maga az művésznő – hatalmas érzés, és ezt elveszíteni fájó. Itt hagyjuk szívünknek nem is kis részét. Most nekivágunk ennek a kalandnak, elmegyünk, és elölről építkezünk, de hisszük, hogy egyszer visszajövünk és jó érzés tudni, hogy pár ember szívében űr marad utánunk.

csaba

Hüse Csaba:

Érezzük, látjuk, hogy szeretettel és szép feladatokkal várnak bennünket Kaposváron. A következő évadban három-három bemutatónk lesz. Én kezdek egy Offenbach operettel, a Szép Helénával – nagyon szép, komoly szerep, várom, mennyit tudok fejlődni majd általa, aztán benne leszek Móra Ferenc-Fábri Zoltán-Tasnádi István: Hannibál tanár úrjában és Szakonyi Károly darabjában, az Adáshibában.

Mészáros Sára:

Az Adáshibát együtt csináljuk Csabával, de én egy stúdió előadással kezdek, Martin McDonagh: Vaknyugat és a nagyszínpadon vár rám még Vörösmarty Csongor és Tündéje - már az évad második felében -, ahol Ledért fogom alakítani.

Forrás: gardonyiszinhazblog.gportal.hu