Herczeg Adrienn: úgy érzem, lassan befogadnak

Herczeg Adrienn múlt évben szerződött a Pécsi Nemzetiből a Vígszínházba, ennek kapcsán mesélt a Pepita Magazinnak. Lapszemle.

A kérdésre, hozott-e meglepetést az új évad, úgy felelt: „Abszolút. Jelenleg három darabban játszom a Vígszínházban. Pár hónapja Eszenyi Enikő rendezésében mutattuk be a Punk Rock című darabot, amely olyan témát feszeget, amivel még nem nagyon foglalkoztak a magyar színházak. Humorral fűszerezett dráma, döbbenetes erővel és őszinteséggel beszél a fiatalok konfliktusairól, problémáiról. Emellett segít olyan események megértésében, feldolgozásában is, amelyhez hasonló legutóbb például Norvégiában történt. Jó volt ebben az új közegben alkotni, hiszen csupán augusztustól erősítem a Vígszínház társulatát. De úgy érzem, lassan befogadnak” – árulta el a színésznő a Pepita Magazinnak.

Arról, hogy hat évig a Pécsi Nemzeti Színház társulatát erősítette így szólt: „Csak szép emlékeim vannak. Nagyon szerettem ott lenni, csodálatos évek voltak. Legelőször Hargitai István rendezésében vittük színre a Három nővért, amelyben Natasát játszottam. A próbafolyamat alatt elképesztő energiák szabadultak fel. Szinte azonnal tudtam, hogy a társulat tagja szeretnék lenni. Szerencsére Balikó Tamás azonnal szerződtetett. A pécsi színpadon töltött hat év faragott belőlem színészt” – vélte Herczeg Adrienn, aki tizenhat évesen járt először színházban, de amióta az eszét tudja, színésznő akartam lenni, a televízióban mindig nézte a színházi közvetítéseket.

adriennHerczeg Adrienn a Színikritikusok Díjátadóján, foto: Színház.hu

Vácra jártam gimnáziumba, ahol tagja voltam a színjátszókörnek, és állandóan versmondó-versenyekre jártam. Az érettségi után rögtön jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, de csak negyedszerre vettek fel. Nem csüggedtem, mert tudtam, ez az első lépcsőfok ahhoz, hogy színész legyek” – mesélte Herczeg Adrienn, aki Hegedűs D. Géza osztályába járt.

A kérdésre, szereposztáskor mindennek tud-e örülni, úgy válaszolt: „Mindenből megpróbálom kihozni a maximumot. Mondjuk, amikor Pécsen dolgoztam, elkeseredve hívtam fel Zsámbéki Gábort, hogy már a sokadik zenés szerepemet kapom, pedig prózai színészként végeztem. Tanulságos volt, amikor a Csókos asszonyban egy oktávval a fiúk alatt énekeltem az Éjjel az omnibusz tetején című dalt. Hamar ráébredtem, hogy a hibákból is okulva tudom csak megtanulni a szakma sokféleségét. Idővel pedig szép sorban jöttek a prózai kihívások is. A mai napig az a véleményem, hogy egy pályakezdőnek jó dolog vidéki színháznál kezdenie, mert abban a közegben az ember nagyon sokfélét játszik és azonnal megszereti a szakmát”.

A cikk folytatása a Pepita Magazinban olvasható.