Riccardo Muti szerint a kultúra jót tesz a gazdaságnak

Riccardo Muti világhírű olasz karmester szerint a kultúra nem csupán a szellemi jólétet szolgálja, de, ha "helyesen bánnak" vele, akkor gazdaságilag is meghálálja a gondoskodást.

A milanói Scala egykori karmestere szerint a világ nagy részét még mindig sújtó pénzügyi válság nem csupán a közpénzek megnyirbálásával fenyeget, de borús jövőt ígér a gyakran jó gazdasági helyzetben is csupán szűkös költségvetésből gazdálkodó művészetek számára, amelyek büdzséi a válság legnagyobb vesztesei közé tartoznak az érintett országok jelentős hányadában. 
A 71 esztendős karmester nem csupán sötétbe borult színházakról és néma koncerttermekről beszélt, hanem a nemzetek identitásának fenyegetettségéről is. "A vezetők szemében a kultúra kevésbé fontos, kevésbé szükséges dolog, különösen a gazdasági nehézségek idején" - nyilatkozta Muti az AP amerikai hírügynökségnek a római Operaházban, ahol Giuseppe Verdi Simon Boccanegra című háromfelvonásos operáját fogja vezényelni a november 27-ei szezonnyitó előadáson. 

muti "Egy kultúra nélkül maradt nemzet elveszíti az identitását; és bár még nem értünk el erre a pontra, de a veszély egyre közeleg" - húzta alá a karmester, aki 2008 óta a Chicagói Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője.    

Úgy vélte, Németország megtalálta a megfelelő képletet a művészetek ápolására. Európa-szerte jelentősen megkurtították a művészetekre fordított pénzeket, "de nem Németországban" - hangoztatta Muti, hozzátéve, hogy a Berlini Filharmonikusok, ahová gyakran meghívják vendégkarmesternek, semmilyen megszorításban sem részesültek. 
"A németek mindenkinél jobban megértik, hogy a kultúra nem csupán a szellemi jólétet szolgája, de, ha jól hasznosítják, ha igazi értéket hordoz, akkor bizonyos gazdasági jólétet is eredményez" - mondta a karmester. 
Az Egyesült Államokban számos zenekar működését lehetetlenítették el a rossz gazdasági helyzetből fakadó irreális követelmények miatt kirobbant munkaügyi viták. A zenekarok vezetői alacsony jegyeladásról és elenyésző vállalati, illetve magántámogatásról panaszkodnak. 
Muti ugyanakkor nem kívánt állást foglalni az amerikai zenekarok munkaügyi vitáiban, mivel nem szokása "ítéletet mondai olyan országok felett, ahol csupán vendégeskedik". Mindezek ellenére továbbra is arra buzdította az amerikaiakat, hogy a zenére és a többi művészeti ágra is "olyan örökségként tekintsenek, amelyet óvni kell és, amelyet a társadalom lehető legtöbb rétege számára elérhetővé kell tenni".