'A nézők is részesei a misztikumnak' - 30 éves a zalaegerszegi színház

Az állandó színház története harminc évvel ezelőtt kezdődött el Zalaegerszegen.

Az alapítás óta több mint kétszázötven darabot állítottak színpadra, a nézők száma az elmúlt évben meghaladta a 70 ezret. A színház élén négy igazgató váltotta egymást, közülük hárman most is a vöröstéglás épületben alkotnak: a létesítményt Besenczi Árpád igazgatja, elődje, Stefán Gábor koreográfusként dolgozik, Halasi Imre pedig vendégrendezőként a Griff Bábszínház nagyszínpadi produkcióját állítja színpadra. A nézőtéri előcsarnokban, egymással szemben két bronzszobor látható, az egyik a színház névadóját, Hevesi Sándort (1873-1939), a másik pedig a színházalapító Ruszt Józsefet (1937-2005) ábrázolja.

Legenda övezi a szobrokat
A szobrokhoz kötődő legenda városszerte közismert. Amikor a Hevesi Sándor Színház első nemzetközi sikerét aratta Arezzóban a Ruszt által rendezett Csodálatos mandarinnal, a díj összegéből aszínházalapító mellszobrot készíttetett a névadóról Béres János szobrászművésszel. Aztán a vezetőség a harmincéves jubileum alkalmából ugyancsak Béres Jánost kérte fel az alapító mellszobrának elkészítésére. A zalai megyeszékhelyen 1982 óta működik állandó színház. Még javában folytak a színháznak kiszemelt épület rekonstrukciós munkái, amikor Ruszt Jószef megalapította a színtársulatot. Az épületet 1983. október 11-én adták át, és jött létre azon a napon a Hevesi Sándor Színház. A társulat Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának díszbemutatójával készült az ünnepségre. Ruszt a nagy sikerű bemutató után 20 évvel, halála előtt nem sokkal ismét színpadra vitte Az ember tragédiáját: a főszerepekre, hűen az eredeti szereposztáshoz, megint Fekete Gizit és Szalma Tamást kérte fel.
Az alkotónak színház- és társulatteremtő tevékenységéért Pro Urbe-díjat adományoztak Zalaegerszegen. A Kossuth-díjas rendező csaknem 45 éves munkássága során több mint 200 előadást rendezett, ebből 23-at a zalai megyeszékhelyen. A Hevesi Sándor Színháznak 1986-ig volt igazgató-főrendezője. Utódjának Halasi Imrét választották, aki a színházalapítóval 1982-ben érkezett Zalaegerszegre.

A megkezdett út folytatása
- A "Ruszt-korszak" meghatározó volt a színház történetében, ezért nagy sokkot jelentett a társulatnak, amikor bejelentette távozását - emlékezik vissza Halasi Imre. - Abban bízott, ha én veszem át a színház vezetését, tovább tud élni az a szellemiség, amelyet színházalapítóként elkezdett. 
Halasi Imre törekvése is a megkezdett út folytatása volt, amit azzal is jelzett, hogy az évadnyitó előadásra Rusztot hívta meg vendégrendezőnek.
- A zalaegerszegi színháznak jó híre volt. 1988-ban például tizenkét színész szerződött Zalaegerszegre - idézi fel az MTI-Pressnek. - Minden rétegnek alkalmas műsortervet állítottunk össze, évente öt-hat nagyszínpadi bemutatót tartottunk. Többnyire aktuális problémákkal foglalkozó darabokat választottunk, amelyek azokat a gondolatokat, társadalmi, szociális problémákat érintették, amelyek "a levegőben voltak". 
Szavai szerint sok olyan előadás, ősbemutató született, amely színházi eseménynek számított. Első alkalommal mutatták be hazai színpadon a Mephisto című Szabó István-film színpadi változatát, de a zenés játékok terén is sikerült sok új és eredeti művet bemutatni. Az olasz Paolo Magelli rendezésében korszakos előadás volt a Liliom című külvárosi legenda, amelyet a kályhagyár egykori épületében mutattak be.

 Olasz Ági és Kaszás Géza a Magelli-rendezteLiliom című produkcióban

- Nagy élményt jelentett a Lear király is, mert egy olyan gondolatnak próbáltunk megfelelni, amelyet azóta sem láttam még színpadon - mondja az 1996-ben rendezett előadásról. - A három lány és az apa történetét, a birodalom felosztását családi drámának fogtuk fel, nem pedig "uralkodói hibának".
- Visszagondolva több sikerünk volt, mint kudarcunk, ugyanakkor vállaltunk kockázatokat is. Olyan rendezőket is meghívtunk, akik nem a "közönségbarát rendezéseikről híresek" - magyarázza. - A nézők ugyanis nem mindig fogadják kirobbanó örömmel azokat a produkciókat, amelyek elsősorban a szakmának, a kritikusoknak készülnek. Küzdelmes, de eredményes és sikeres évtized volt a színház történetében. De erről a végső véleményt nem nekem kell megalkotnom.
Úgy véli, hogy a másfél évtized kerek egészet hagyott maga után, a színház gyökeret tudott verni a városban.

Óriási látogatottsága lett a színháznak
Halasi Imrét 1997-ben kinevezték a Budapesti Operettszínház élére, a zalaegerszegi színház vezetését pedig Stefán Gábor vette át, aki 1983 óta volt a társulat tagja. Kezdetben asszisztensként, majd művészeti titkárként és koreográfusként dolgozott, végül ő lett a színház eddigi történetében a teátrum leghosszabb ideig, tizenhárom éven át tevékenykedő igazgatója.
Elődje távozási szándékával meglepetést okozott, utódjával szemben viszont kezdetben bizalmatlanok voltak, így először csak három évre szóló ügyvezetői megbízást kapott.

Halasi Imre

- A színházi szakemberek arra biztattak, hogy nyugodtan pályázzak, mert nem kell híres rendezőnek, színésznek lenni ahhoz, hogy valaki színházat vezessen - eleveníti fel Stefán Gábor. - Kinevezésem után művészeti vezetőnek Bereményi Gézát, főrendezőnek pedig Bagó Bertalant hívtuk meg, én pedig a háttérben próbáltam meg biztosítani mindazt, ami szerintem egy igazgató kötelessége. 
Elmondása szerint egy-két év múlva óriási látogatottsága lett a színháznak, az előadások sikeresek voltak. Az ezredfordulón szinte minimális pénzből újították fel az épületet, korszerűsítették a világítást és a hangtechnikát.

- Eladtuk a még csak tervezőasztalon létező páholyokat is a helyi cégeknek, így sikerült további forráshoz jutni. A széksorokat egy előadás után a társulat bontotta szét, a feliratokat elraktuk emlékbe - mondja mosolyogva. - Jó társulat jött össze, de megbecsültem a színházat kiszolgáló szabótárt, műhelyházat is. A műsortervben az operettől kezdve a gyermekdarabokig minden szerepelt. Rengeteg nagyszerű előadást játszottunk, az Aranyága például országos színházi esemény volt, az Indul a bakterházon pedig az egész város derült.

Szavai szerint az elején még sok bemutatót tartottak, de később "spóroltak", mert úgy gondolták, hogy csak "nagyon jó előadásokat" állítanak színpadra.
- Csökkentettük az előadások számát, kevés alkotót, vendégrendezőt hívtunk meg, ami így utólag visszagondolva talán hiba volt - ismeri el önkritikusan, és őszintén beszél a színházat érintő nemzetközi botrányról is, amely végül mindenre rányomta a bélyegét. 

Stefán Gábor

Nemzetközi színházi botrány 
A színház 2008-ban több alkalommal is kapott külföldi meghívásokról, nemzetközi támogatásokról szóló leveleket, amelyek később hamisnak bizonyultak. Nem volt valódi az a levél sem, amelyben arról értesítették a teátrumot, hogy uniós pályázaton kétmillió eurót támogatást nyert el, sőt az EurópaiSzínházak Uniójába (UTE) való felvételről szóló, 200 ezer eurós támogatást ígérő levél is hamisítvány volt.
Stefán Gábor feljelentése nyomán a rendőrség a színház megbízási szerződéssel foglalkoztatott nemzetközi referense ellen magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt vádemelési javaslatot tett az ügyészségnél. 
- A történetből nagyon kevés dolog derült ki egyértelműen, a hosszas eljárás után egy enyhe bírósági ítélet született - vélekedik az ügyről Stefán Gábor. - Utólag végiggondolva kontrollálni kellett volna a levelezéseket, de mivel a színház komoly nemzetközi kapcsolatokat tartott fenn, ezért az iratokat olyannyira valósnak hittük, hogy senkiben sem merült fel semmi kétség. Mindenki hitt ezekben az ígéretekben, ami komoly erőt adott, távlati céljaink, terveink voltak.
A nemzetközi botránnyal viszont véget ért Stefán Gábor színházvezetői pályafutása. Azonnal beadta a felmondását, mert úgy érezte, hogy a történtekért vállalnia kell a felelősséget. Besenczi Árpád kinevezéséig Szabó József gazdasági igazgató látta el a vezetői feladatokat, Stefán Gábor pedig az igazgatóváltás óta koreográfusként dolgozik a színházban.
- Besencziék komoly munkát végeznek, és nagyon örülök, hogy ebben partner lehetek, a társulat tagjaival pedig továbbra is nagyon jól tudok együtt dolgozni. Májusban lehetőséget kaptam, hogy aszínház művészeivel és a tanítványaimmal - a városban működő művészeti iskolák növendékeivel - létrehozzuk az Állatok farsangja című interaktív mesebalett-előadást, amelyben 117 gyerek lépett egyszerre színpadra - magyarázza a volt igazgató. 

Besenczi Árpád

"Szerethető népszínházi modellt kell követnünk"
Besenczi Árpád harminc évvel ezelőtt, jogi előfelvételis katonaként járt először a zalaegerszegiszínházban. Mint mondja, "katonaéletének" nagy részét a Színház és Filmművészeti Főiskola előfelvételiseivel létrehozott Inter Arma (Fegyverek közt) színjátszó csoportban töltötte. 
Érdekességként azt is megemlíti, hogy a Helység kalapácsában Szemérmetes Erzsók szerepét osztották rá. Az előadásból aztán később önállóest lett, amelyet "igazgató korában" is bemutatott Zalaegerszegen. Az önállóest kapcsán kerül szóba a jelenlegi repertoár, a színházi műsorterv.
- A város, a megye minden rétegét megszólító, szerethető népszínházi modellt kell követnünk - jelenti ki. - Míg Pesten szakosodott színházak vannak, egy vidéki városban a színháznak mindent - musicalt, drámát, gyerekdarabokat - játszania kell, amit a néző elvár. Mindehhez olyan színészi gárdát és hátteret kell biztosítani, hogy ezt magas színvonalon tudjuk művelni. Jó csapatot találtunk Zalaegerszegen, néhány új színész is csatlakozott a társulathoz, és az elmúlt év is azt mutatta, hogy erős, jól terhelhető a társulat.
Megítélése szerint újdonságot jelentett a város kulturális életében, hogy az elmúlt két évben olyan rendezőket hívtak meg, akik korábban még nem dolgoztak a társulattal. Kiemelte, hogy a színháznak saját díszleteket gyártó műhelyháza, jelmezvarrodája van, ahol "kiveszőben" lévő szakmák képviselőjével lehet találkozni. 
Arra a kérdésre, hogy számára melyek voltak a megható színházi pillanatok, azt válaszolja, hogy "több megható pillanat is volt, én például nagyon szeretem, amikor ünneplik a színészeket". 
- Emelkedett pillanat volt a jubileumi gálaesten, amikor György Jánosnak és Halasi Imrének átadtuk az örökös tagsági címet - meséli. - Hagyománnyá vált, hogy egy-egy előadás végén felköszöntjük azokat a művészeket, akik éppen aznap ünneplik a születésnapjukat. Nagyon jó, ha a nézők is részesei a misztikumnak, a közös játéknak, főleg ha kerek évfordulóról van szó, mert ilyenkor a közönség is érzi, hogy megbecsüljük a színház dolgozóit.