Cigánytábor az égbe megy - Szőcs Artur Kaposváron rendezett

Február 8-án, 19 órától mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház a Cigánytábor az égbe megy című előadást, Szőcs Artur rendezésében.

Részlet a műből:

BUCSA: Barátom! Én vagyok az, Bucsa. Azért loptam lovat, hogy a nyomodba lépjek. Csodálatos volt. Egyszerűen csodálatos. Hanemcsak engem rögtön elfogtak.
ZOBAR: Látod, inkább tyúkot kellett volna lopnod. Bucsa, mi van odakint? Mi van a mieinkkel? Apámmal?
BUCSA: Az öreg rendben. A mieink mind kint vannak a főtéren...
ZOBAR: És Rada?
BUCSA: Vár rád!
ZOBAR: ... már jönnek értem.
HADNAGY: Lujko Zobar! Tetteidért a császári és ki- rályi bíróság kötél általi halálra ítélt. Az ítélet azonnal végrehajtandó.
ZOBAR: Pillanat. Van egy utolsó kívánságom. Ahhoz jogom van!
HADNAGY: Mi az?
ZOBAR: Szeretnék itt a bitófa alatt még utoljára énekelni egyet.

IMG 8533

A darabról:

Lojko Zobart, a lótolvajt, aki gyerekkorában holdharmatot ivott, védelmezik a hegyek, és elkerüli a puskalövés. De a végzetes szerelmet nem kerülheti el. Ahogy Rada, a boszorkányos szépségű cigánylány sem. Mert a vadlónak acélzablára van szüksége. De nincs az a ló a földön, melyen az ember elmenekülhetne önmaga elől.

„Hová megyünk folyton? Se vége, se célja. Még a szerelemre se marad időnk. És közben: olyan szörnyen szeretünk – teljes szívünkből. Az embernél erősebben csak a ló tud szeretni. És mi? Hogyan fizetjük vissza neki ezt a nagy szeretetet? Korbácsoljuk. És ő még erősebben szeret minket. Értitek ezt? Alig hiszem… Mindenben csalódsz. Csak a szabadságban nem. Már sokakkal ez történt. Még Lojko Zobarral is.”
A zenés ballada a szabadságról és a minket körülfonó kötelékekről regél. Cigány ballada nem létezhet igazi muzsika nélkül. A Cigánytábor az égbe megy című előadás hangulatának a Söndörgő együttes tagjai adnak különleges ízt: élőben játszanak autentikus cigányzenét a színpadon. 

IMG 8583

Az égbe megyünk - Beszélgetés Szőcs Arturral

Hivatkoztál arra, hogy a Caligula és a Period esetében is meghatározó volt saját életkorod. Nos, a Cigánytáborban is elhangzik a híres mese azokról a bizonyos szögekről, amiket Krisztus keresztre feszítésekor elloptak a cigányok… 1980-ban születtél…
Igen, harminchárom leszek, krisztusi kor. Eszembe szokott jutni, persze. Ilyenkor már tudni kell meghalni. A Cigánytábor az égbe megy főszereplője is meghal, és tudja, hogyan kell azt.
Van itt egy nem akármilyen lótolvaj, Zobar és van egy végzetes szépségű cigánylány, Rada. Ahogy kell, találkoznak. És azonnal szerelembe esnek. Senki nem áll a beteljesülés útjába – csak saját maguk. A saját, felülírhatatlan szabadságvágyuk. A végtelennél kevesebbel nem beérő zsigeri akaratuk.
Ez így van. Amint találkoznak, felteszik a kérdést: testben-lélekben lehetne egyesülni? Tudják, hogy igen. Aztán ahogy Kleist lement a patakhoz a kedvesével, és egyesültek a halálban, úgy egyesül ez a cigányfiú és ez a cigánylány a végtelenben. Szabad emberek – és ebbe bele lehet halni.

IMG 8733

Az a majdani végeredmény, amit elképzeltél a munkafolyamat közben, mennyiben kötődik ahhoz az 1975-ben készült, azonos című filmhez, amire már csak az idősebb generáció emlékszik?
Régen láttam a filmet, és szándékosan nem néztem meg újra. Az alapmű eleve egy novella, azt dolgozta fel a moszkvai cigányszínház, és ezek alapján készült az említett film. Mi 2013-ban, a színpadon egészen más nyelvet fogunk használni, mint a filmesek negyven évvel ezelőtt a moziban. A saját nyelvemen akarok megszólalni. Olyan szennyes a politika, akármerre nézek, hogy a színházban több akarok lenni annál. Szellemesebben és árnyaltabban kell fogalmaznom, nem pusztán „aktualizálnom” egy problémát. Például a cigány-problémát. Vagyis az a dolgom, hogy visszataláljak a gyerekkoromhoz, amikor a húgommal felépítettünk egy világot, és abban a teljes és végtelen világunkban játszottunk elfelejtve minden mást. Ezt szeretném felépíteni most a kaposvári színpadon. Ebben a világban szeretnék játszani, ebbe a játékba hívtam a színészeket, és ebbe hívjuk be a nézőket is. Együtt szakadjunk ki abból a sárból, amiben élünk.
Vékony jégen próbálsz építkezni és játszani, hiszen a szereplők cigányok, mese és ballada ide vagy oda, a mai magyarországi viszonyok között egyesek azonnal társadalmi, szociológiai, politikai szempontból kezdik értelmezni, amit látnak.
Bízom benne, hogy ők is voltak gyerekek.
Az előadásban közreműködik a Söndörgő zenekar. Velük hogyan találkoztál?
Még tizenévesek voltak, nálam fiatalabbak, amikor felfigyeltem rájuk. Szentendrén laktak, és minden nyáron szerveztek ott egy kis fesztivált. Oda mindig elmentem, és a koncertjeiken is rendszeresen felbukkantam. Aztán végzősként a Vígszínházban kaptam egy nagyon szép szerepet egy Osztrovszkij-darabban. Az egyik próbán lenézek a színpadról, és látom, hogy az első sorban ott ül a Söndörgő. Addig én néztem őket, most ők engem. Kiderült, ketten közülük zenélni fognak az előadásban. Barátok lettünk, ők elhívtak a koncertjeikre, hogy énekeljek velük, én hívtam őket, hogy a negyedéves rendezői vizsgámban játsszanak, szóval régi kapcsolat ez.

IMG 8904

Azt mondtad, a síelés és az óceán adja számodra a kiszakadást az állandó munkából. Mit jelent az óceán, és mit csinálsz ott?

Ez az Atlanti-óceán. Azt a hatalmas erőt és végtelenséget jelenti, amit én a hétköznapokban a munkámba szeretnék belopni. Olyan földöntúli dimenzió ez, amiről beszélni nagyon nehéz. Ezt érezni kell. Ebben az előadásban is ezt szeretném elérni: a kisrealizmustól elszakadva egy szabadabb, a transzcendentálissal érintkező világot teremteni. A síelés például felszabadít. Iszonyatos koncentrálás kell ahhoz, hogy az ember leereszkedjen egy hegyről, és ne törje össze magát. De miközben a tested koncentrál a feladatra, az elméd egy másik pályára áll: a végtelen szabadság pályájára. A zenés szerep is ilyen, ezért is vállalom szívesen. Tizenkét éve van egy nagyon komoly énektanárom, Bagó Gizella, sokat tanultam tőle. Amikor énekelek a színpadon, akkor siklok, mint a pályán, és közben valami felszabadul bennem. Az óceán pedig maga az ismeretlen. A hívogató ismeretlen.
Cigánytábor az égbe megy – ragaszkodtál ahhoz, hogy elvegyük a névelőt a szó elől, pedig nyelvileg az lenne helyes, hogy A cigánytábor… Miért?
Mondogasd magadban névelő nélkül: ez így zene a fülnek. Jó zene. És ez nekem fontos. Névelővel úgy hangzik, mintha valaki hamisan énekelne. Van egy másik ok: névelő nélkül ez mindannyiunkra vonatkozik, mindannyian „cigányok” vagyunk.
Tehát mindannyian az égbe megyünk?
Igen.
Az interjút Bérczes László készítette.