Kaposvári hallgatók k2 Színháza Budapesten - Fesztivált tartanak

A kaposvári harmad- és negyedéves színészosztály hallgatóiból álló független társulat, a k2 Színház három előadását tekinthetik meg 3 napon át a Malomudvarban. Ennek kapcsán vallottak saját kezdeményezésükről a diákok.

Február 10-én, vasárnap 19 órától a ...volt egyszer egy Helené, 11-én, hétfőn 16.45-től a Morgenstern halála12-én, kedden 19 órától pedig a Sziszüphosz látható a Soroksári úti Malomudvar Színházi Műhelyben, a kaposvári színészhallgatók által alapított k2 Színház 3 napos fesztiválján.

Az alkotók a fesztiválról:

BENKÓ BENCE SZAVAIVAL

A k2 most az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Szinte az egész egyetemi létünket végigkísérte, mondhatni együtt cseperedtünk. A Kaposváron megszerzett tapasztalatokat felhasználva elkezdtünk magunkban/tól/ból alkotni, létrehozni olyan előadásokat, amelyek rólunk szólnak. Ezeken keresztül feltehetünk olyan kérdéseket, amelyekre a válaszokat igazán fontosnak, égetően szükségesnek tartjuk. Igyekszünk nem elfelejteni, hogy ez egy független kis csapat, ami igazán csak hozzánk tartozik. Hálásak vagyunk azoknak, akik segítették és segítik a mai napig a munkánkat. Szerencsére egyre több ember érdeklődik irántunk és jelzi, hogy szívesen dolgozna velünk. Megtisztelő az a bizalom, amellyel hozzánk fordulnak – akár idősebb színészek, színésznők, akik tudják, hogy nem az anyagiakról fog szólni, ha együttműködünk. Azt hiszem, amíg vannak olyanok, akikkel bizalmat szavazunk egymásnak, amíg igazán őszinte a bemutatók utáni ölelés és gratuláció - sajnos, sokszor úgy tapasztaljuk, hogy nem az- addig van értelme csinálni.

DSC 0021

Az, ahogy létrejött kis fesztiválunk a Malomudvarban szívmelengető élmény számomra. Lehetőséget kaptunk, hogy egy előadásunkat, a „Morgenstern halálát” bemutassuk náluk, utána pedig Formanek Csaba az udvar vezetője felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy háromnapos mulatságot és mi rábólintottunk.

A nézők láthatják majd a „Sziszüphoszt” is, amit két éve játszottunk utoljára. Szórakoztató elővenni - hiszen mi írtuk ezt a darabot, ami a fiktív jövőben játszódik, általa akartunk szólni színházról, független létről, sőt, politikáról. Amikor született a produkció valójában még fogalmunk sem volt arról, milyen is az a bizonyos "kinti" élet, burokban éltünk, de most, hogy pár gondolattal több van a fejünkben, hogy nemsokára végzünk, kissé meghökkenve tapasztaljuk, hogy az korábban viccesnek és túlzónak szánt jövőképünk néhány eleme bejött. 

Tavasszal újabb előadásra készülünk, Budapesten tartunk majd bemutatót. Szükségünk van a közös, független munkára, mert tovább lendít minket az esetleges holtpontokon, visszaadja a hitet abban, hogy "érdemes". Időnként támadnak efelől kétségeink, mert bizonytalanságot és egyre több képmutatást tapasztalunk magunk körül, a szakmában is és ez mindannyiunkat elszomorít, elkedvtelenít.

A k2 egy folyamatos történés az életünkben, az előadásai betekintést engednek abba, hol is tartunk éppen. Olyan, mintha naplót írnánk és alkalomadtán kinyitnánk, hogy mások is beleolvashassanak. Ha kíváncsiak rá, látogassanak el a Malomudvarba, szeretettel várjuk Önöket.

DSC 1545 02FÁBIÁN PÉTER SZAVAIVAL
Ha fel kéne sorolnom, mi működteti a k2-t, talán azt mondanám: ötven százalék kíváncsiság, ugyanennyi játéköröm és nulla forint. Éjféltájban, miután véget érnek a vizsgaelőadások próbái az egyetemen, összegyűlünk valamelyik mesterségteremben, hogy utánajárjunk egy-egy problémának, ami minket foglalkoztat. A hangsúlyt nem arra fektetjük, ki hogyan teljesít majd, nem kell megfelelni elvárásoknak, törődhetünk annak a kikísérletezésével, hogyan lehet beszélni a minket körülvevő világról a színház nyelvén. A csapatot a közös törekvés tartja össze, és ez élményszerűvé teszi a próbákat, a műhelymunkát. Még sosem láttam olyan elbűvölően rossznak az iskolatársaimat a színpadon, mint egy-egy k2-s próbaidőszak első felében. Mernek kipróbálni tőlük idegen, szélsőséges dolgokat is a srácok, és ez a felszabadultság magával hozza az alkotás kollektív örömét. Életre szóló élmény volt számomra például a tavaly tavasszal bemutatott „...volt egyszer egy Helené” című előadásunk próbaidőszaka, amely szerencsére hónapokon keresztül eltarthatott, és lehetőségünk nyílt arra, hogy a legszélsőségesebb játékstílusokat is kipróbáljuk. Ebből született meg a Helené groteszk, eltúlzott és mindig változó világa, melynek újrafogalmazását mindig izgatottan várja a társulat.

DSC 1636 01

A k2-ben előfordulhat, hogy a premier napján nem tudunk felmutatni "végeredményt", de az biztos, hogy a nézők egy közös kaland gyümölcsét láthatják. Még ismerkedünk a színházzal, de a kíváncsiságunk nem apad, és szerencsére ez eddig erősebb kohéziós erőnek mutatkozott egy költségvetésnél. 

Eddigi öt előadásunkkal eljuthattunk a Csiky Gergely Színházba, az Ördögkatlan Fesztiválra, a szegedi Thealterre, a Zsámbéki Színházi Bázisra, a Tűzraktérbe, az R16 Pódiumra, és most irány a Malomudvar, jön az első jelentősebb bemutatkozásunk a pesti nagyérdemű előtt, melyet izgatottan várunk.

A csapata nagy változások előtt áll, hiszen jövőre már végzősök leszünk, lassan kikerülünk az egyetem óvó falai közül, és akkor is életben kell maradnunk. Ennek érdekében az lesz a következő lépésünk, hogy „áttelepülünk” a fővárosba. Tavaszra tervezett előadásunk, illetve a jövő évadban két produkciónk is Pesten valósulhat meg. Kérjük, drukkoljanak, hogy néhány év múlva is optimizmussal nyilatkozhassunk a „világot megváltani” szándékozó társulatunk jövőbeni terveiről.

sziszi

HORVÁTH SZABOLCS SZAVAIVAL
A K2-vel az együtt töltött idő kárpótol mindenért. Kísérletezni, többféle anyagot megszelidíteni és magunkévá tenni kivételes dolog. A kezdeményezésünk erre ad teret. Tavaly bemutattuk a „... volt egyszer egy Helené” című előadásunkat, amit a két ördögi fickó (Bence, Petya) dolgozott át, idén pedig Franz Kafka „A Kastély” című regényét adaptálták ez lett a Morgenstern halála, amiben az "örökös földmérő" próbál egy apró kis célt elérni annak érdekében, hogy a munkáját elvégezhesse. Mondanom sem kell, nem megy neki. Bedarálja a rendszer... Gyere el te is, nézz meg minket.... a számunk 06 70 341 23... na jó, ezt majd húzzátok ki.

Szösszenetek a produkciókról:

MORGENSTERN HALÁLA - ágálás szünet nélkül - készült Kafka A kastély című műve nyomán

"Látványilag a két debütáló végzős hallgató gondos, aprólékos, igényes, texturás-plasztikus-érzéki, költséghatékony, szemétből várat építő, szakmaszerető és –becsülő, alázattal, energia- és ambícióteli, íveket skiccelő munkája nagyon ott van. Mindez a kényszerszülte szinte térnélküliségben: erre(felé) sem idő, sem pénz.  Viszont barterben az élet vagy/és az égiek a premieren még tartósan orrfacsaró villanyszagot is produkáltak! Ugye, mennyire otthon vagyunk ebben a koszmocban? És ugye, mennyire under wraps? De mielőtt buszunk eltévedne e nagy hazabeszélésben: ez az odatevés szóról szóra igaz a játszókra, színészekre is." A folytatást itt olvashatják.

helene

...VOLT EGYSZER EGY HELÉNÉ - nép-mese
Benkó Bence: Karsai György tartott nekünk egy görög színház és dráma kurzust, és nagy hatással volt ránk, ahogyan a Helenét elemezte. Mindenképp a görögökkel akartunk foglalkozni, kipróbálni, hogy hogyan lehet „a görög drámát” működtetni.
Fábián Péter: Először is meg kellett találni a megfelelő görög drámát a témához, ami érdekelt minket (ami pedig nem más, mint a hazugság mechanizmusa a történelemben).
bb: Ki miért hazudik, ki teheti meg, hogy hazudik, van-e joga bárkinek is mások nevében hazudni.
fp: És ki szenvedi el ezeket a hazugságokat. Mert a trójai háború annak okán tört ki a mítosz szerint,hogy Párisz elrabolta Helenét, és 10 éven keresztül ezért harcolt az egész görögség Agamemnón és Meneláosz vezetésével a trójaiak ellen. Euripidész azt a kevésbé ismert mítoszváltozatot veszi alapul drámájához, amely szerint Helené sosem járt Trójában, csak egy hasonmásáért dúlt a háború, mialatt az igazi Helené Egyiptomban raboskodott. A dráma azt a kérdéskört tárgyalja, hogy visszatérve Spártába Meneláosz és Helené hogyan tudják ezt a nép felé közvetíteni.

SZISZÜPHOSZ - nyílt próba egy felvonásban

"Fantasztikus élmény:  a halálra ítélt Tűzraktér-ben döbbenetes előadás a halálra ítélt színházról, a jövőről, melyben a színészek még a világot jelentő deszkákat sem faraghatják, jó, ha egy-egy /úri/székláb jut nekik. Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot leleményes dramaturgiával, fürge nyelvvel, ötletes szituációkkal,  akkor is a legnagyobb dicséretet érdemelné  ez a teljesen önállóan, minden /tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinövendéke, Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai példázatot az azt színre vivő, alternatív független csapat, a "Kőfejtő" üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze,  rémítő lenyomatát adva színházi életünk rettenetes jövőjének". (Fehér Elephant)

Színház.hu