Thai tradicionális előadásban játszottak az Osonó tagjai

Múlt héten került sor Thaiföldön az Osonó Színházműhely és a Moradokmai Színházi Központ közös előadásainak bemutatójára. A koprodukció az első olyan thai tradicionális előadás, amelyben egyes mitológiai szereplőket európai színészek jelenítenek meg. A próbafolyamatról, a nehézségekről és tapasztalatokról a két osonós színészt, Daragics Bernadettet és Mucha Oszkárt kérdezte Erdély András.

Nem mindennapi lehetőség egy színész életében, hogy részt vegyen egy keleti tradicionális előadás létrejöttében. Milyen volt ez a próbafolyamat?

M.O: Az elején nagyon lelkesek voltunk, mert valóban különleges helyzetbe kerültünk. Aztán amikor nekifogtunk, ránk zúdultak a kérdések. Hogyan tudunk közelebb kerülni a thai tradicionális színház logikájához, belső törvényszerűségeihez? Hogy tudunk európaiként beépülni egy távoli történetbe?
D.B: Éreztük, hogy a kulcs annak a kérdésnek megválaszolásában van, miért játssza Hanumant és Pirakuant európai színész. Nem tudunk táncolni, nem tudunk thaiul, nem tudunk úgy tenni, mintha mi is thai színészek lennénk, így a jelenlétünk változásokat hoz az eredeti történetbe. Izgalmas felfedezés volt, hogy már attól, hogy valakinek más a bőrszíne, mennyire megváltoznak a színházi jelentések.

Mi volt a legnagyobb kihívás számotokra?
D.B: Az eredeti mesében sok olyan szimbólum, arckifejezés, mozdulat vagy kéztartás van, ami nekünk teljesen mást jelent. Ezt nem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Ha az előadásban úgy játssza el Mucha a karakterét, hogy közben a thai tradicionális majomtáncot utánozza, akkor nevetségessé válik... A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy ezeket a szimbólumokat finoman áthangoljuk a mi játékunkban úgy, hogy se a struktúra, se a szimbólumrendszer ne sérüljön.
M.O: Számomra eleve az is nagy kísérletnek bizonyult, hogy angolul beszéljek a színpadon. Bekerültek angol-thai dialógusok az előadásba és ez egy nagyon izgalmas színpadi szituációt eredményez. Meglepett minket, hogy a szövegek a thai előadásban nem kötöttek, tehát a produkciót úgy kell elképzelni, mint egy commedia dell'arte előadást. Furcsa volt megszokni, hogy a thai kollégák a szövegeket lazábban kezelik, így nem nagyon tudunk végszavakat keresni. Ez a szituáció is elég nagy kihívásnak bizonyult.

1

2

3

4

5

Milyen volt a próbafolyamat?
M.O: Elég nagy színészi szabadságot kaptunk, úgyhogy sok eszközt kitalálunk a karaktereink felépítéséhez. Folyamatosan egyeztetünk a thai kollégákkal, hogy melyek azok a megoldások, amelyek beleférhetnek az előadásba.
D.B: Ez a próbafolyamat teljesen más volt, mint amit az Osonóban megszoktunk. Mi otthon nagyon sokat beszélünk a témáinkról, improvizálunk, keresgélünk, kísérletezünk. Ez alkalommal elmesélték nekünk a történetet, majd megmutatták azokat a jeleneteket, amelyekben benne leszünk, de ebből én nem értettem meg eleget ahhoz, hogy el tudjak indulni. Az első próbán még fogalmam sem volt róla, ki vagyok, mit kell csinálnom. Aztán ahogy egyre jobban elmélyültünk a munkában, felfedeztünk néhány olyan elemet, amelyekről az ókori görög drámák jutottak eszünkbe. Valahogy, talán ösztönösen, mindig azt kerestük, hogy a megértés érdekében kössük ezt a történetet valamihez, ami többé-kevésbé a mienk. Ebben az előadásban is vannak olyan részek, ahol a színészek - a görög karhoz hasonlóan – énekkel, tánccal, közös szövegmondással magyarázzák a cselekményt a nézőknek. A történetben szereplő mitológiai figurák érzésvilága teljes mértékben egyeztethető a görög tragédiák hőseivel. Itt azonban minden karakternek, legyen az majom, óriás, angyal vagy katona, megvan a saját mozgásvilága és az évszázadok során kialakult koreográfiája.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen előadást? Mi az, amiben különbözik ez a fajta színjátszás?
M.O: Nagyon furcsának találtuk és nehezen szoktuk meg, hogy az előadásban a thaiok nem használnak csendeket, nincsenek kitartott pillanatok, amelyek elmélyíthetnének egy-egy témát. A feszültséget élő zenével, hanghatásokkal teremtik meg, de a színész belső állapota mindvégig ugyanazon a szinten marad.
D.B: Rengetegszer használják a dobot és szeretnek sokat mozogni a színpadon. Viszont, amennyire pontatlanok a szövegben, annyira precízek a mozdulatokban. Minden számít, még az is, ahogyan az ujjukat tartják, ahogy behajlítják a lábukat, amerre néznek. Minden apró kis jel.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?
D.B: Én például megtanultam melodionon játszani, úgyhogy a zenés részekhez is tudtam kapcsolódni. A legjobb tapasztalat talán az volt, hogy sikerült beilleszkednünk és jól éreznünk magunkat egy addig idegen kultúra legsajátosabb előadásában.  

Az interjút készítette: Erdély András