„Úgy alakul, mint az életben” - Fekete Ernő a Római vakációról

Az Orlai Produkció legújabb előadásában, a Római vakáció című klasszikus mozi színpadi változatában Fekete Ernő játssza Gregory Peck legendás szerepét. Az előadást július 26-án láthatja először a közönség Szentendrén, a Városháza udvarán, majd ősztől a Belvárosi Színházban találkozhat vele a közönség.

Viszonylag ritkán játszol a Katonán kívül. Most az Orlai Produkció előadásában, egy romantikus vígjátékban lépsz fel. Hogyan kerültél az előadásba?

Úgy érzem, valójában mindenki vágyik rá, hogy kimehessen kicsit, nem azért, mert nem szeretnek a Katonában lenni, hanem azért, mert időről időre jó új emberekkel is találkozni. Én azok között vagyok, aki többször vállal külsős felkérést, de szerintem pont annyiszor vagyok távol, amennyit a társulati lét elvisel. 

A mostani előadás története messziről indul. Pár éve, egy színikritikus díjátadón Orlai Tibor azt mondta, szeretne velem együtt dolgozni, és mondott is egy címet, de sokáig nem történt semmi. Aztán hallottam, hogy a darabot már próbálják. De Tibor újra megerősítette, hogy szeretne velem dolgozni, majd mondott egy amerikai filmet, aminek a színpadi változatára készült. Ezzel hosszan molyoltunk. Már példányt is olvastunk, de azok, akiket rendezőnek szerettünk volna felkérni senki sem vállalta. 

Amikor az utolsó „reménysugár” is kihunyt, Tibor adott másik három darabot. Úgy éreztem magam, mint egy sztár, aki eldönti, ki rendezze, aztán a darabok közül kiválasztja a neki leginkább tetszőt, tehát nagyon komoly beleszólása van a dologba. Ettől zavarban is jöttem, de minden darabot becsülettel elolvastam. Végül ráböktem az egyikre, mert a másik kettő megpróbálta álcázni bulvár voltát. Semmi bajom nincs a bulvárdarabokkal, csak legyenek önazonosak, ne próbáljanak bizonyos pillanatokban úgy tenni, mintha mély, intellektuális tartalmakat hordoznának, dolgozzunk rajtuk sokat, műveljünk igényes szórakoztatást, és mindenki érezze jól magát. Szó, mi szó, végül egy negyedik darabra esett a választás. Tavasszal hívott Zöldi Gergely, hogy A római vakáció Pelsőczy Rékának is nagyon tetszik, akit közben felkértek rendezőnek.

Ismerted a történetet?

Homályosan emlékeztem rá, a filmváltozatot láttam a tévében. Egy bájos történet derengett világsztárokról, ahogy Rómában motoroznak. Nem néztem újra, majd a bemutató után esetleg. Amikor felhívtak, megijedtem – nem a darabtól és nem a rendezőtől, hanem az éppen alakuló munkáim miatt. Volt pár hét, amíg izgultam, hogy lehet a dolgaimat összeegyeztetni, de minden megoldódott. Arról egyébként nem volt szó, hogy a Római vakáció zenés-táncos darab lesz, prózában képzeltem el. Lehet, hogy említették, és én a félelmeim miatt nem hallottam meg, mert az ének és a tánc – valljuk meg – nem az én fő profilom. Némelyik táncpróbán, reggel tíz tájban élénken szidalmazom magamban azt, aki ezt elvállalta, aztán rájövök, hogy én voltam. Van bennem törekvés a jóra vagy a legjobbra, szóval igyekszem. 

A te szereped Gregory Peck játszotta a filmben...

Mutattak róla plakátokat, emlékeztem is rá, de igazából nem tudom, kicsoda Gregory Peck. Tudom, hogy óriási színész, hogy sok filmben szerepelt, de felkészületlen vagyok filmtörténetből. Audrey Hepburn-ről többet tudok. Mondjuk az ő szerepétől lehet, hogy megilletődnék.

Nívós szórakoztató előadást létrehozni nem könnyű dolog. Szerinted nektek mennyiben sikerül?

Ez egy roppant kedves, bájos mese, de remélhetőleg látszik rajta a jóízlés és az a sok munka, amit belefektettünk. Réka speciális világba helyezte a sztorit, egy filmstúdióba, ahol mi színészként jelenünk meg, akik ezt a történetet próbálják, forgatják, játsszák. Ebben a gesztusban benne van az ő filmvilághoz fűződő szeretete és rajongása is. A történet abba az irányba halad, hogy csodálatos, álomszerű véget érjen, de valójában úgy alakul, mint az életben.

Miben más egy ilyen produkciót próbálni, mint a Katonában dolgozni?

Más a beosztásunk: a kőszínház klasszikus próbaidőszakkal dolgozik, tehát délelőtt próba, este játszunk. Itt koncentráltabb munka folyik, de az ember ilyenkor is a legjobbat akarja kihozni magából. Meg kell mondjam, jó érzéseim vannak a darabbal, a partnerekkel és Pelsőczy Rékával kapcsolatban is, akivel rendezőként még nem dolgoztam. Nekem ő a Réka, aki alattam járt a főiskolán, akivel ezer éve együtt vagyunk a Katonában – gyakorlatilag színészi gyerekkorától ismerősöm, a kezdő színésznőtől a komoly nőig végigkövettem az útját. De most egy egészen új viszonyba kerültünk. Rácsodálkoztam, hogy mennyire erős víziói támadnak, hogy ezeket milyen erővel képes megvalósítani, ráadásul kitűnő ízlése van, ami nekem nagyon fontos, pláne egy ilyen anyag esetében, ami sok túlzásra adhat módot. Úgy látom, minden poszton tehetséges emberek állnak, szóval még valami egész jó dolog is kisülhet a Római vakációból.