A Shakespeare szonett- és dalfeldolgozásokat játszó W. H. formáció július 31-én az Ördögkatlan Vylyan teraszán koncertezett. Állandó dalszövegírójukról, alkotói folyamatról, kísérletezésről és koncertezésről beszélgetett az együttes alapítójával, Márkos Alberttel a Litera.hu. Lapszemle.
"Már kamaszkorom óta foglalkoztat a LXVI. szonett, de nagyon sokáig nem kezdtem vele semmit. Aztán 2006 környékén elgondolkoztam, hogy kivel dolgoznék szívesen egy kísérletező, zenei határterületeket érintő projektben. Így állt össze a zenekar Gryllus Samuval, G. Szabó Hunorral és Senával, az énekesnőnkkel. Eltelt három év, és a szonettek megjelenésének 400. évfordulóján megjelent az első lemezünk, tavaly pedig a második. Közben folyamatosan koncertezünk, és alakítjuk a dalokat. Azzal, hogy megzenésítünk egy szöveget, óhatatlanul kidomborítunk és elhanyagolunk belőle dolgokat, pont úgy, mint egy színházi rendező, amikor színpadra állít egy drámát" - számolt be Márkos Albert.
"Vannak közös improvizációkból kialakult számaink, amelyeknél már a próbák során többféle variációval dolgozunk és a koncert hangulatától függően vesszük elő a változatokat, vagy kerítünk újat. Ilyenkor gyakran reagálunk egymás gesztusaira, amelyek nem csak zeneiek lehetnek, sőt a közönség soraiból is jöhetnek" - árulta el.
"A Shakespeare-i szövegek hihetetlenül gazdagok, és éppen ezért lehetetlen mindent (amit ért belőle az interpretáló rendező, megzenésítő, színész) megeleveníteni belőlük egy előadáson vagy koncerten. Négyszáz év alatt annyi réteg rakódott rájuk a számtalan előadás, fordítás, átírás, húzás miatt, hogy a magamfajtának nagyon nehéz zöld ágra vergődni, hiszen eredetiben a reneszánszkori angol nyelv miatt nem értettem a szonetteket, fordításban pedig a fordító miatt. S ekkor jött Nádasdy Ádám, aki megtanította, hogyan olvassam Shakespeare-t" - mesélte Márkos Albert, aki arról is beszélt, hogy ha színházi közegbe mennek játszani, akkor teátrálisabb számaikat veszik elő, a jazzklubba bátrabban választanak radikálisan kísérletező zenéket.
"A gyulai Shakespeare fesztiválon a legvadabb zaj-improvizációval kezdtünk, sokkoltuk a publikumot, és a végére kifejezetten nyitott közösségi élménnyé alakult az este" - nyilatkozta a zenész.
A teljes interjút a Litera.hu-n olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.