Véget ért az Osonó nemzetközi drámatábora

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely augusztus 7. és 12. között szervezte meg hagyományossá vált nemzetközi drámatáborát, melynek mottóját egy Grotowski idézet adta: „A néző szereti a könnyű igazságokat. Mi nem azért vagyunk, hogy a nézőt kielégítsük. Azért vagyunk, hogy kimondjuk az igazságot”.


A tábor, amelyen 26 erdélyi illetve magyarországi fiatal vett részt, a Bethlen Gábor Alap támogatásával, valamint a kökösi Polgármesteri Hivatal és a Gábor Áron Általános Iskola partnerségével jött létre. Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevők számára két csoportban folytak a foglalkozások: a színház-szakmai csoport tagjai Fazakas Misi irányításával, míg a személyiségfejlesztő- önismereti csoportban résztvevők Mucha Oszkár vezetésével ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal.

 

Dramatabor-10

 

A napi két műhelyfoglalkozás mellett az intenzív tábor minden reggele a kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig színházi előadások vetítésére és beszélgetésekre került sor. A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámapedagógia és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket.

 

Dramatabor-16

 

Az idei táborba nyolcan érkeztek Magyarországról, és a táborlakók között voltak középiskolások, egyetemisták és felnőttek is. A hat nap hangulatát az alábbi néhány résztvevő visszajelzése tükrözi:

Major Zsuzsa, diák (Székelyhíd): „Nem találtam meg a belső békét, sem a teljes harmóniát, de ez a néhány nap felidézett bennem valami fontosat, ami mindig is bennem rejlett, valaha tudtam is róla, csak valahogy a szelek hordta por befödte, elrejtette előlem. Most újra megtaláltam.”

Horváth Zsolt, egyetemista (Hódmezővásárhely): „Már tavaly is részt vettem a drámatáborban és annyira tetszett, hogy idén a bátyámmal együtt jöttünk vissza. Számomra a tábor legjobb pontja a személyiségfejlesztő tréningek, ahol a feltétel nélküli bizalom alakul ki közöttünk.”

Dramatabor-39
Rigó Péter Botond, diák (Budapest): „Sok minden megváltozott bennem a tábor alatt. Az elmúlt egy hétben felszabadultabb lettem. A nagyvárosban eltöltött 15 év után most úgy érzem, ha tehetném, itt maradnék.”

Horváth László, ügyvédjelölt (Hódmezővásárhely): „A táborban nemcsak a fizikai, hanem a szellemi határainkat is feszegettük. Úgy vélem, hogy jobb emberként megyek haza, mint ahogyan jöttem, és bízom benne, hogy ezt a fejlődést a körülöttem lévő emberek javára tudom fordítani.”

Balló Helga, diák (Csíkszentimre): „Ez a tábor sokat segített abban, hogy felismerjem hibáimat és próbáljak rajtuk javítani. Úgy érzem sokat fejlődött a kitartásom és jó volt megtapasztalni a csapatmunkát is.”

Dramatabor-43

 

Kipke Ágnes, tanár (Budapest): „A hátunkon csorgó izzadság, a mellkasunkban dübörgő erő, a vádlinkba harapó görcs, az arcunkba fröccsenő víz, a balettpadlón izzadó talpunk nyoma, a figyelem sűrűsödése, a jelenlét vonszolása. Nem, nemcsak színház. A létezés luxusa.”

Bartha Levente, diák (Árkos): „A rengeteg érzés mellett, a műhelyfoglalkozások gyakorlatai által erős kötelékek is születtek, amelyek segítettek legyőzni belső vívódásaimat.”

Dramatabor-80
Kádár Orsolya, egyetemista (Sepsiszentgyörgy): „A szaladó világunkban, amelyben élünk, néha-néha elveszítjük önmagunkat és elfeledkezünk arról, hogy kik is vagyunk valójában. Ez a tábor egy utazásra hívott, ahol találkozhattunk emberekkel, de elsősorban önmagunkkal.”

Zámbó Bianka, egyetemista (Törökbálint): „A tábor utolsó napján látom, hogy a szakmai csoport tagjaként is mennyit változott az életem. Amit megtanultam az a figyelem és a pontosság.”

Göttli Nóra, diák (Törökbálint): „Bár a szakmai csoportba jelentkeztem, saját magamat is sikerült megismernem és sokkal tudatosabban tudok jelen lenni egy-egy helyzetben. A tábor egy fordulópont. Egy felkiáltójel.”

 

Forrás: Színház.hu, Osonó Színházműhely