Készül az Ábel és Eszter - Gárdonyi ősbemutatót tart a Rózsavölgyi

A 2013-as Gárdonyi-emlékév a 150 éve született Gárdonyi Géza előtt tiszteleg. Szerte az országban számos programmal, rendezvénnyel, kiállítással emlékeznek róla. A Rózsavölgyi Szalon is csatlakozik az ünneplők közé és egy színházi ősbemutatóval idézi meg az író alakját.

Gárdonyi kevéssé ismert Ábel és Eszter című regényéből készül egy színdarab, melynek bemutatóját szeptember 17-én tartják. Gárdonyi Géza Ábel és Eszter színpadi változatának írójával, Selmeczi Beával, és a mű rendezőjével, Léner Andrással készült interjú:


Hogyan jött az ötlet és a felkérés, hogy éppen ebből a szinte ismeretlen regényből szülessen egy színdarab?

 

Selmeczi Bea: Tizenkét éves korom körül olvastam az Ábel és Esztert. Nagyon tetszett, és bevallom, sokat sírtam rajta. Csodálatosan szép, romantikus szerelmi történet. Aztán idén januárban eszembe jutott, hogy jó lenne újraolvasni. Talán egy héttel később érkezett Zimányi Zsófia telefonja, hogy lenne-e kedvem dramatizálni. Azt éreztem, ez a sors keze. Így aztán valóban újra el kellett olvasnom. Tényleg nagyon romantikus regény. Lehet, hogy akad, aki szerint ez már túlzás. 

Miért volna túlzás?

Selmeczi Bea: Azért mert nagyon tiszta érzelmek krónikája, és azért, mert az életben és a színházban is elszoktunk az érzelmek nyílt kimutatásától. A történet egy fiúról és egy lányról szól, akik egész életükben szeretik egymást, de soha nem lehetnek egymáséi, mert a körülmények rabjai, áldozatai.

 


Léner András: Ez egy XIX. századi történet, ami nekünk, mai olvasóknak olyan, mint egy mese. Két emberről szól, akik fiatalon ismerkednek meg és halálukig szeretik egymást, sőt, a regény szerint egy sírba is temetkeznek. Egy pszichológiailag nagyon szépen kidolgozott műről van szó, amit mi a színház eszközeivel megpróbálunk lekövetni. Az olvasópróbán mindannyian egyetértettünk abban, hogy nekünk jól esett olvasni. El kell fogadnunk, hogy létezhet két ember, akik egymástól szeparáltan létrehoznak két külön egzisztenciát, családot, de külön életet nem képesek megteremteni. Ennek ellenére nem folytatnak bűnös viszonyt egymással, ez meg sem fordul a fejükben. Azt gondolom, hogy a történet költőiségétől nem szabad megijednünk, csak egyszerűen és tisztán kell tálalnunk. Mindannyian átélünk magánéleti drámákat. Biztos, hogy nagyon sokan kimondtuk már az életünkben, hogy ezt vagy azt nem így gondoltuk. Ez ennek a „nem így gondoltuk"-nak egy pontos és letisztult variációja az Ábel és Eszter, és éppen a romantika révén teszi az elviselhetetlent elviselhetővé. Jól esik olvasni, és az az előadás célja, hogy nézni is jól essen.

Selmeczi Bea: Maga a történet időtálló. Két ember találkozik, és már az első pillanatban tudják, hogy egymásnak rendelte őket a sors, és annak ellenére, hogy mindig valamilyen akadály gördül eléjük, amit nem tudnak elhárítani, türelmesen várnak egymásra. Közben kénytelenek élni az életüket, és egy másik családot alapítani, de lelkileg egy pillanatra sem szakadnak el egymástól. Ez ma is megtörténhet. Legfeljebb mások az akadályok. Ma az emberek olyan könnyen lemondanak az érzéseikről, és továbblépnek, amikor az első probléma felmerül, ez a történet viszont mindennek gyönyörű ellenpontja. Azt mutatja meg, hogy igenis lehet türelmesen várni, fejlődni és fejlődni hagyni, nincs miért sietni. Ez nem egy erkölcsi tanmese arról, hogyan kellene élni, mert az ilyen okításoktól borsódzik a hátunk, de egy jó példa. 

Ábel és Eszter tulajdonképpen a körülményeik áldozatai, nincs szabad választásuk. Ma a XXI. században, amikor már nem élnek a régi társadalmi elvárások és magunk választhatjuk meg, hogy szeretünk-e valakit vagy sem, mennyire érezhetjük közelinek az alapkonfliktust?

Léner András: Szerintem közel érezhetjük magunkhoz az Ábel és Eszter problematikáját, ami tulajdonképpen arról szól, hogy nem dönthetünk bárhogy. Ezt csak utólag gondoljuk, az adott pillanatban viszont nem eszerint cselekszünk. Vagy nincs elég erőnk hozzá, vagy a környezetünk erősebb, vagy a kettő együtt, vagy rosszul mérjük fel az adott helyzetet. Mindig utólag hisszük azt, hogy tudtunk volna másképp is dönteni. Nem hiszem, hogy ez ma másként lenne, mint anno.

 

abel mindenki

A regényben erőteljesen megjelenik az akkori Budapest, Gárdonyi részletes képet fest a városról. Ezt mennyiben tudjátok megidézni az előadásban?

Léner András: Korabeli fotókkal és vetítéssel próbáljuk vizuálisan megjeleníteni a kort. Dicső Dániel rendező segít nekünk ebben. Megpróbáljuk a klasszikus Laterna Magica technikát használni, a mozgófilmből átváltani a jelenvalóságba. Részint leforgatunk bizonyos jeleneteket a főszereplőkkel, részint megpróbálunk korabeli filmeket találni, ahol bizonyos helyszíneket fel tudunk eleveníteni: omnibusz-belső, villamos-belső, amelyekbe aztán belehelyezzük a mi szereplőinket.

A történettel borotvaélen egyensúlyoztok...

Léner András: Szerencsére olyan erős színészekkel van dolgunk, akik ab ovo lázadnak a szentimentalizmus és az önsajnálat ellen.

Selmeczi Bea: Egyébként humorral ellensúlyozzuk az érzelmes történetet. A regényben szereplő alakok közül Eszter mamáját, illetve Eszter férjét, dr. Eördöghöt találtam igazán érdekes figurának, így lett a színdarab négyszereplős. Eördögh, akit a színpadon Gula Péter formál meg, a maga racionalitásával egy iszonyatosan szikár, formalista világot képvisel. A Mama, akit Pogány Judit kelt életre, egyszerre szigorú matróna és velejéig romantikus, vajszívű anya. Ez a két karakter kíséri a szerelmi kettőst. Danis Lídia és Őze Áron pedig képesek annak az esetlenségnek a megmutatására, ahogy a fiatal szerelmesek téblábolnak az életben.

Léner András: Meg kell találnunk azt a borzasztó kényes egyensúlyt, ahol ez a nagyon mély történet szerethető lesz és a mese itt és most valósággá válik.