Mikor kezd el élni az előadás? - Interjú az Örkény Színház világosítóival

Beszélgetést olvashatnak Szalai Dáviddal és Mózer Zsolttal, az Örkény Színház világosítóival.


Adolphe Appia, a Wagner operák egykori rendezője azt mondta a fényről: „A színpadon a legfontosabb háromdimenziós hordozóanyag. Egyesítő ereje nélkül csak azt látjuk, hogy mik a tárgyak, de azt nem, hogy mit fejeznek ki.” 

Mit csinál egy világosító a színházban? Mik a pozitívumai és a negatívumai ennek a munkának? És milyenek azok a fekete pólós fiúk a hétköznapokban, akikből a nézők legfeljebb annyit látnak, hogy fejgépeket mozgatnak az előadás alatt?

Mit csinál egy világosító azon kívül, hogy sötétből fényt?

MZS Pakol, adott helyekre lámpákat akaszt, kábelez, ledug, késel, élez, fókuszt állít. De ezt nem lehet ilyen egyszerűen elmondani, ez sokkal összetettebb.

A pakoláson és a lámpaledugáson kívül gondolom, van valami kreatív része is a munkátoknak.

SZD Van kreatív része, persze, mi is benne vagyunk az előadásban. Alapvetően azonban a rendező álmait kell megvalósítanunk, övé az előadás. Sokféle rendező van, van olyan, aki hozza magával a világítástervezőt, mint pl. a Kék Angyalnál Gothár Péter Pető Józsit. Mácsai Pál a Tótéknál megmondta pontosan, hogy mit szeretne látni, és azt kellett megvalósítani. Ilyenkor nekünk tudnunk kell, hogy melyik lámpából mit lehet kihozni. Rengeteg féle lámpa van, különböző optikák, össze kell hoznunk technikailag azt, amit a rendező elképzelt.

 

IMG 0302 k-1
Annak, hogy az Örkény Színház valamikor mozi volt, a ti munkátokra van valami hatása? A díszítőknek például ezért kell a díszleteket viszonylag kicsi darabokra szétszedni, mert egyébként nem tudják bevinni a színpadra.

MZS Kisebbek a helyek, ezért rengeteg lámpát kell felszerelnünk minden előadás előtt, fölbumlizni, föllétrázni, lekábelezni, és minden előadás után le kell szerelnünk, mert a következő nap már egy másik darab megy, és nem azok a lámpák, vagy nem ugyanott játszanak. Van egy fix lámpaparkunk, de nagyjából a fele itt van nálunk, a szekrényekben leszerelve. Színháznak épült épületben ez nem így megy, sokkal egyszerűbb. 

Egyikőtök sem dolgozott még ezelőtt színházban. Amikor megláttátok a hirdetést, hogy világosítókat keres az Örkény Színház, akkor miért jelentkeztetek?

MZS Én azért, mert érdekesnek tartottam, bár nem túl sokat tudtam róla. Mindig is szerettem a színházat, ez azért kell hozzá, mert ha valaki nem szereti, akkor ezt a munkát nem tudja csinálni.

És te, Dávid?

SZD Művészcsaládból származom, a húgom díszlet- és jelmeztervezőként végzett, láttam, hogy miket csinál, érdekelt, és a színházban láttam perspektívát. Kb. két éve úgy döntöttem, hogy színházi világosító akarok lenni, ezért elkezdtem járni a Színház és Filmintézet-be, de csak szcenikus képzés volt. Gondoltam, végül is az egy sokkal komplexebb dolog, jó lesz. Nemsokára végezni fogok. Az egyik tanárommal beszélgettem arról, hogy szeretnék világosító lenni, és láttam, hogy az Örkény Színház pont világosítókat keres, ő bíztatott, eljöttem a munkainterjúra, és most itt vagyok. 

Tudtok előadást nézni úgy, hogy nem csak a fényeket nézitek?

SZD Egy idő után akarva akaratlanul is oda téved a szemed. Szakmai ártalom, elkezdesz azon gondolkodni, hogy mit hogyan csinálhattak meg.

MZS Egyébként én pl. itt nálunk először a Jógyerekek képeskönyvét úgy néztem végig, hogy nem néztem a fényeket, csak magát az előadást, és nagyon tetszett. Most már persze nem tudom csak az előadást nézni.

És ha elmész egy másik színházba? 

MZS Biztosan ott is a fényeket kezdeném el nézni. Bár azóta, hogy itt dolgozom, nem voltam színházban, mert minden este itt vagyok. Most az érdekel, ami itt van. Hogy hogyan tudok hozzátenni az előadáshoz, hogy annak a látványa jobb legyen. Egy előadás attól kezd el élni, hogy meg van világítva. Nekem ez nagyon fontos.

A próbafolyamatot végigülitek?

SZD Nem, az elején, az elemző- és a rendelkezőpróbákon még nem vagyunk benn. 

MZS Azért nem, pedig egyébként lenne rá lehetőségünk, mert a bemutató előtt, a főpróbahéten, gyakorlatilag itt vagyunk állandóan. Mikor már mindenki hazamegy, mi még akkor is itt vagyunk és világítunk. Ezek nem alvós napok.

De egy egész próbafolyamat teljesen más, mint amikor egyben látod, a főpróbahéten. Nem érdekel, hogy valami honnan hová jut el?

MZS Jogos, de, persze. De a próbák elején számomra még nem történik semmi érdekes, nekem a rendelkezőpróbákon még nincs varázslat. Nekem a varázslat akkor kezdődik, amikor már bejön a díszlet, a jelmez, a fények – a látványelemek.

SZD A Meggyeskertben pl. most már a színpadon van a pálmafa és a macskafej. Délután leültem a pulthoz, és játszottam a fényekkel, állítgattam a lámpákat, kísérleteztem, hogy mivel tudom úgy meglőni a pálmafát, hogy a legszebb legyen, melyik lámpával, mekkora fényerősséggel. Mindenki, aki a színpadon járkált, megőrült, mert én állítgattam a fényeket és állandóan sötétet csináltam.

Ezért hívunk titeket sötétítőknek. Ha dolgoztok, mindig sötét van.

MZS Ez a munkánk egyik legrosszabb része. A sötét. Benn vagy nem tudom hány órát naponta, világítasz, de olyankor ugye egyszerre csak egy lámpa világít. Fura utána kimenni a fénybe. Olyanok vagyunk, mint a vakondok, a napunk nagy részét sötétben töltjük, kimegyünk a napra és hunyorgunk. 

Ti akkor jobban tudtok sötétben közlekedni, mint az átlagemberek?

MZS Szerintem igen, ez rövid idő alatt kifejlődik.

Mi a kedvenc előadásotok?

SZD A Liliomfi. Végigröhögjük. Rengeteg olyan poén van benne, amit egy megnézés után meg sem hallasz.  

MZS Előre nevetünk a poénokon, ha jön egy kedvenc jelenetünk, már előtte felállunk és nézzük. Az egy olyan előadás, amiben mindketten fejgépezünk, ezért gyakorlatilag végigüljük.

SZD Nekem a Tangó is nagyon fontos, mert abban nőttem fel itt, az volt az első darabom.

MZS Nekem a Tóték volt az első, az elejétől benn ültem a próbákon, nagyon fontos nekem az az előadás. A Liliomfi próbafolyamata alatt még nem dolgoztunk itt, mégis szeretjük. De tulajdonképpen az összes darab olyan, hogy ha többször megnézem, minden egyes előadás valamitől más, a színészek máshogy játszanak, az apró bakikat is egyből észrevesszük.

Mi volt a színházban a legnagyobb pozitív és a legnagyobb negatív csalódásotok?

SZD Az elején nekem a munkaidőbeosztás volt a negatív. Azért azt nem gondoltam, hogy ilyen sokat benn leszek. Most már nem zavar, mert szeretek itt lenni, sokszor furcsán érzem magam otthon, azt érzem, hogy ha nincs dolgom, akkor is be kell jönnöm.

MZS Nekem is sokszor van ilyen, nem tudok magammal mit kezdeni. Inkább bejövök hamarabb, mert itt mindig történik valami. Én az elejétől fogva utáltam, és most is utálom a szobát, ahol élünk. Ez egy kis, nyomasztó zug, itt eszünk, az asztal mellett van a wc… Itt vagyunk egyszerre minimum öten, és ülünk a kényelmetlen, ócska, műanyag székekben. Se egy fotel, se egy kanapé, lehetetlen pihenni.

SZD Ráadásul, mivel nem férünk el, sokszor itt is szerelünk, tehát a pihenőhelyünk a munkaterületünk is egyben.

És mi az, ami jobb, mint amire az elején számítottatok?

SZD A közösség.

MZS Igen, a közösség nekem is nagyon pozitív csalódás volt. Ezen kívül a varázslat. A színháznak, amikor részese vagy egy előadásnak, óriási varázsa van. Nem lehet szavakba önteni, próbáltam már sokszor, nem lehet.

A ti tárotokban mindenki jóban van egymással, magánemberként is, de ti ketten különösen, pedig nagyon különböző emberek vagytok, ég és föld. 

SZD Kiegészítjük egymást. Szerintem nagy hatással volt az egész tárra, hogy mi ide kerültünk. Az ember nyűglődik, minden baja van, de mikor azt látja, hogy ezek ketten lelkesen nyomják, akkor más lesz a hozzáállása, a hangulata. A világosítók pl. nem voltak igazán jó viszonyban a díszítőkkel, mert, ha egyszerre kapnak színpadot, akadályozzák egymást a munkában. Ma már nagyon jól kijövünk a díszítőkkel is, megbeszéljük, hogy hol dolgozhatunk, hol nem zavarjuk egymást. Ha olyan helyzet van, nem állunk a cucc mellett, hanem segítünk nekik, ha mi kérünk valamit, akkor ők segítenek.

MZS Nagyon különbözőek vagyunk Dáviddal, teljesen máshogy élünk, máshogy viselkedünk, beszélünk, gondolkodunk, ezért lettünk jóban. Tudunk eszmét cserélni. Viszont közös a világosítás szeretete, ez összeköt minket. 

SZD És mindkettőnkben nagy életvágy van, iszonyú energikusak vagyunk.

MZS Mondjuk rajtam ez nem szokott látszani, mert állandóan morgok, de azért így van. 

És a színészekkel milyen a kapcsolatotok?

MZS Mi a színészekkel nem nagyon vagyunk kapcsolatban, mivel akkor vagyunk a színpadon, amikor ők nem, és fordítva. A büfébe is ritkán járunk fel, az egy másik világ, ráadásul mindenki civil ruhában van, mi meg melósban, koszosan. Ugyanis be szoktuk magunkat piszkolni, főleg Dávid. Ő az, aki tíz percen belül olyan koszos, mintha egy hete megállás nélkül dolgozna. Egymás mellett is dolgozhatunk, ugyanazt a munkát, én tiszta maradok, ő meg öt perc alatt koszos lesz, nem kell, hogy különleges feladatokat hajtson végre. 

Mindketten sokoldalúak vagytok, Zsolt, te nagybőgőzöl, tetoválsz, voltál mozigépész és fegyvermester is. Dávid, te klímaszerelő vagy, sziklamászó, meg kaszkadőr. Zsolt, te hogyan kezdtél el nagybőgőzni?

MZS Teljesen autodidakta módon tanultam meg. Nagyon kicsi korom óta metál zenét hallgattam, és mindig a basszusgitár hangzása tetszett. Aztán később elkezdtem rockabillyt, psychobillyt meg régi rock and roll zenéket hallgatni, ott meg a nagybőgő tetszett. Sokáig csak nézegettem, eljártam koncertekre, csak azért, hogy bőgőt lássak közelről. Majd összeismerkedtem emberekkel, akik bőgőztek, először csak kölcsönkéregettem, később vásároltam egy bőgőt. És megtanultam rajta játszani. Nekem mindig fontos volt a zene, nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék valamit, ha mégis, akkor valami komoly bajom van. Otthon állandóan szól a zene, nem diszkó természetesen, meg nem VIVA TV, hanem valami bakelit.

SZD Néha kéri fönn a hídon, hogy dúdoljak már a fülébe valamit.

Rajzolni is jól tudsz, gondolom a tetováláshoz ez szükséges.

MZS Nem feltétlenül kell jól rajzolni, másolni kell tudni. Én pl. gyerekkoromban önmagamtól nem tudtam lerajzolni semmit, de ha odaraktak elém valamit, akkor azt lemásoltam. A tetoválás is a metálzenéből jött, ott a zenészek tele vannak varrva. Nálam ez úgy kezdődött, hogy állandóan firkálgattam a kezem filccel, és emlékszem anyukám mondta, hogy meglátod, egyszer ottmarad. Mondtam, hogy nem, biztosan nem lesz soha tetkóm, persze az első adandó alkalommal csináltattam egyet, ami nagyon rosszul sikerült.

Mielőtt világosító lettél mozigépészként dolgoztál.

MZS Imádok moziba járni, nagyon szeretem a filmeket. Két éven át az volt az életem, hogy elmentem reggel melózni, hazamentem, letusoltam, és elbattyogtam a Toldiba megnézni valamit. Utána mindig ottragadtam, beszélgettem a dolgozókkal, mindenki hazament, csak én ültem ott még mindig. Egy ottüldögélős délutánon odajött a főnök, hogy nem akarok-e náluk dolgozni, ha már úgyis mindig ott ülök, mondtam, hogy végül is... Először jegyszedő voltam, aztán elkezdett érdekelni, hogy mi lehet ott fönn, a vetítőben, összebarátkoztam a gépész sráccal, egyre többet jártam föl, nézegettem, hogy milyen a felépítése egy mozigépnek, a vetítőnek. Innen indult az egész, azt hittem, hogy imádni fogom, de nem, elég volt. Ott állandóan egyedül vagy.

Hogy kezd el egy ember, aki annyira pacifista, mint te, fegyverrel foglalkozni? Olyan sok gép van a világon, aminek érdekes lehet a mechanikája.

MZS Ez egy olyan gép, hogy ha meghúzod az elsütőbillentyűt, káosz lesz, sőt a legtöbb esetben halál. Megmozdítasz egy picike szerkezetet, és bármilyen életet ki tudsz oltani. Ennek a mechanikája baromira érdekelt, hogy az ütőszög hogy üt, mikor meghúzom az elsütőbillentyűt. Maga a fegyver nem érdekelt, nem vagyok egy lövöldözős típus.

Dávid, te hogy lettél kaszkadőr?

MZS Te kaszkadőr is vagy? Ezt nem is tudtam. Azt tudtam, hogy mászol, meg biciklizel, meg futsz, mindig mozgásban vagy.

SZD Pontosabban ringer munkákat csinálok filmekben, kötélberántások, emberek húzása. Ez a sziklamászásból jön, volt egy tanárom, aki elkezdett kaszkadőrködni, ő vitt be ezekbe a berkekbe, Piroch Gábor mellé. A ringermunkák sok ponton csatlakoznak a szcenikához is, amit tanulok. Nagyon jó tanárom volt az iskolában Németh Tibi, aki a Tháliában szcenikus, nagy hatással volt rám, jó felfogású, nyugodt ember és nagyon komoly szakember, rengeteget tanultam tőle.


A ringermunka pontosan mit jelent?

SZD Amikor egy filmben valaki lóg, vagy felakasztják, vagy pl. van egy ember, akinek behúznak egy nagyot és elröpül 5 méterre, ezt kötéllel csinálják. Vagy egy robbanás, ahol a képet később vágják hozzá, én berántom az embert, és olyan, mintha felrobbanna.

Te ezek szerint meg tudod mondani, ha valakit fel kell akasztani a színpadon, hogyan kell élethűen csinálni?

SZD Meg, igen.

A filmezés nem vonz?

SZD Nem, a színház egy sokkal finomabb dolog. Engem ez vonz. 

 
Szerző: Veszprémi Judit
Az interjút az Örkény Színház bocsátotta rendelkezésünkre.
 

süti beállítások módosítása