Jön a 7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle

A Marczibányi Téri Művelődési Központ 2013. november 18-24. között ismét megrendezi a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlét. A rendezvény díszvendége a Kolibri Színház.

gylead
A szemlére 2011. január 1. után bemutatott előadásokkal nevezhettek a társulatok, amelyek nem szerepeltek a Kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.

A fesztiválon – korosztályi és műfaji kötöttségek nélkül – igényes, formanyelvi gazdagságot tükröző, utaztatható, kis technikai igényű, kamarakörülmények között is játszható produkciókat mutatnak be, beleértve az ún. csecsemőszínházi, a tantermi és beavató színházi, illetve a színházi nevelési előadásokat is. A szemle programjáról a benevezett előadások megtekintése után a szemletanács, azaz Szakall Judit színjátszó-rendező, drámapedagógus, Kaposi László rendező, drámapedagógus és Sándor L. István kritikus döntöttek. 

 

"Az elmúlt 14 évben – mióta megrendezésre kerül a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szemléje – alapvetően megújultak a magyar gyerekszínházak. Ennek a folyamatnak az egyik inspirálója a Novák János vezette Kolibri Színház volt, ezért természetes, hogy az ide szemle díszvendégei ők lesznek. Olyan műfajokat, irányokat kezdeményeztek, amelyek azóta meghatározóvá váltak. Ők indították útjára a csecsemőszínházat, az osztályterem színházat, munkájuk nyomán váltak ismét aktív nézői réteggé a középiskolások, ők adtak új értelmet a zenés gyerekszínháznak" - nyilatkozta a válogatás kapcsán Sándor L. István.


"Mára már a Kolibri tudhatja magáénak a legnagyobb gyerekszínházi és ifjúsági színházi repertoárt az országban. Mi kínáljuk a legtöbb előadáshoz kapcsolódó színházi nevelési és színházolvasó programot. Erre büszkék vagyunk. De meg kell jegyeznem, még számos kitűnő gyerekszínházi formáció működik Magyarországon, amelyek az elmőlt években saját művészi arculatot teremtettek. Miközben konkurensek vagyunk, nagyon jól ki is egészítjük egymást. Ma már egyre többen felismerik a gyerekkor értékét, s ezzel együtt talán a mi munkánkat is kezdik jobban megbecsülni" - fogalmazott Novák János. 

A Kolibri Színház három előadással képviselteti magát a rendezvényen, november 23-án. Elsőként új csecsemőszínházi produkciójukat, a Pont, pont vesszőcskét játsszák, amelyben három színész, Tisza Bea, Czupi Dániel és Ruszina Szabolcs csupán agyaggal és faágakkal mesélnek a legkisebbeknek a világ keletkezéséről, a két anyag tulajdonságairól. 

Ezt követi a Pinocchio, azaz volt egyszer egy fadarab, amely műfaji meghatározása szerint 'kisopera egy színészre és egy klarinétra'. A darab, amelyet nyolc éves kortól ajánlanak, többek között arra keresi a választ, hogy miről ismerszik meg a hazug ember, ki az a Kékhajú lány, és mi kell ahhoz, hogy egy fabábú igazi kisfiúvá válhasson. Pinocchio szerepét Rozmán Lajos, generációja egyik legkitűnőbb klarinét-művésze alakítja, Gepettoként pedig Mult István, a Kolibri Színház alapító tagja látható. 

Színre kerül még Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid szereplésével a Helló, náci! című ifjúsági produkció, amelyben egy verekedésért őrizetbe vett tizenéves neonáci és egy feketemunkás lengyel fiatal néz szembe egymással és várja sorsának jobbra fordulását egy őrszobán.

A szemle a Kolibri történelmét is megidézi az 'Együtt növünk fel…' című tárlattal, melynek fényképei, díszlettervei, jelmezei 21 év színházi pillanatait sűrítik, és betekintést engednek a színház rejtett zugaiba is.

A hetedik Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle programja november 27-én diplomaátadó ünnepséggel zárul. Az előadásokat elbíráló zsűri tagjai idén Uray Péter koreográfus, rendező, művésztanár, Réczei Tamás a Kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője és Rumi László rendező, bábszínész, utcai performer.

A Gyermekszínházi Portálon az elmúlt évekhez hasonlóan napi beszámolókban követi nyomon a szemle eseményeit. 

marczi

A válogatásról

SZAKALL JUDIT


szakall juditEléri-e a célját az Országos Ifjúsági és Gyermekszínházi Szemle? Eljut-e az információ távoli települések művelődés- vagy szabadidő szervezőihez? Lesz-e majd elég bátorságuk felvállalni akár számukra ismeretlen társulatok színházi programjait? A szemlére beválogatott tizenkilenc előadást és az ajánlóban szereplő további tizennyolc programot bátran javasoljuk meghívásra. Tartalmas, izgalmas, értékes színházat kínálnak. Feltűnően sok a fiatal alkotó, a „független” társulatok uralják a mezőnyt. Kísérletezés, új tartalmak és formák keresése jellemzi őket. Fontos kérdéseket feszegetnek, vagy akár irodalmi kánonokat öltöztetnek új köntösbe. Egyre több társulat vállalja az előadásokkal szerves egységet alkotó drámás feldolgozó foglalkozást. Reménykedjünk, hogy az idei szemle ismét ráirányítja a figyelmet a gyermekeknek és fiataloknak szóló igényes előadásokra. Segíteni kell a döntéshozóknak abban, hogy ezek a nagyszerű társulatok biztonságban tudjanak dolgozni, és valamennyi iskoláskorú gyerek és fiatal – az anyagi lehetőségeitől függetlenül – eljuthasson évente legalább egy színházi programra! És az is jó lenne, ha minél több közművelődési szakember is részt venne a szemle programjain, így a saját élmény még jobban segítené a meghívandó előadások kiválasztását.

KAPOSI LÁSZLÓ 

Az évad legjobbjai között nyilvántartott, vagyis a különböző díjakkal annak nyilvánított előadásokból gyakran éppen csak a gyereket felejtik ki – régebben ez meglepetés, kellemetlen felfedezés volt számomra. Ma már az időnként visszatérő hatáselemek közé tartozik: tudom, várható… Mintha a gyerekeknek, fiataloknak játszó színházak igazából jó felnőtt előadást szeretnének létrehozni, és amikor ez éppen sikerül, akkor a teljes szakma – alkotók, zsűri, kritikus, és aki még van a környéken – büszkén és boldogan áll mellé vagy mögé. Felsorakoznak, és pajzsként, fedezékként használva az esedékes sikerelőadást, lelkesen mutatják, ez vagyunk mi.

Nos, az a remény éltet, hogy a szemle előadásai nem ebbe a kirakatba készültek, és nem is oda tartoznak. Remélem, olyan előadásokat láthatunk majd, melyek létrehozása során az alkotók nem feledték, hogy kiknek készítik azt, amit éppen. Olyanokat, amelyek nem csak a szakmai önbecsülés végett készültek, persze azért is, arra építve, de közben a célközönség igényeit, életkori sajátosságait messzemenően figyelembe véve jöttek létre.

kaposi webNagyon jó lenne, ha a szemle ebben az évben is jelentős szakmai fórummá válna! Sok a megbeszélendő, a közös ügy. 

Jó lenne szót ejteni (a szakmai beszélgetéseken) például arról, hogy magát a bábművészetet redukálja sok-sok társulatunk azzal, hogy kényszeresen követi előadásaiban a színházi divatot: valahol a távolban felnőttek játszanak, többnyire sivár alapruhákban, lehajtott fejjel, 20 centis bábokat maguk előtt tartva. Hátha a szakmai egyeztetések hatására gyakrabban látunk majd megint felemelt fejű bábost. És olyant is, aki nemcsak ismeri-tudja a bábszínház klasszikus technikáit, hanem használja is azokat.

Nagyon jó lenne, ha a színházi nevelési társulatok színvonalára érnének fel (sok munka kell hozzá) a színházpedagógiai programok! Beszélhetnénk arról, hogy ennek mi lehet az akadálya.

Arról is jó lenne beszélni, hogy (pénzen kívül) mi kellene ahhoz, hogy a gyerekeknek játszó csapatok tevékenységében nagyobb arányban jelenjenek meg az előadás mellett mást is kínáló produkciók.

Foglalkozhatnánk azzal is, hogy hová tűntek az előző években tantermi színházi munkával vagy annak szándékával tömegesen (valóban százával!) jelentkezők: vannak-e még, és ha igen, akkor miért nem gondolták saját, fontos bemutatkozási lehetőségüknek a szemlét, miközben annak kiírása erőteljesen jelezte is a támogatás szándékát.

És az is jó lenne, hogy a szemle, amelyik a művészek mellett kezdetektől figyel a művelődés szervezőire is, arról is szólhatna, hogy milyen érvényes formákban lehet és érdemes találkozni a gyerekekkel, fiatalokkal: mit tudnak ehhez hozzátenni intézményeikkel és egyre nyomorultabb anyagi lehetőségeikkel a közösségi művelődés színterei.

Ha a fentiek töredékére reflektálni tud ez az egyhetes, szokatlan módon novemberre került gyerek- és ifjúsági színházi rendezvény, akkor már érdemes volt érte megszervezni, létrehozni.

Szemle, ami jó esetben ünnep lehet a résztvevők és nézők számára. Vagy ha nem, akkor legalább a szebb hétköznapok közé tartozó… 

sandorl webSÁNDOR L. ISTVÁN

Az elmúlt 14 évben – mióta megrendezésre kerül a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szemléje – alapvetően megújultak a magyar gyerekszínházak. Ennek a folyamatnak az egyik inspirálója a Novák János vezette Kolibri Színház volt, ezért természetes, hogy az ide szemle díszvendégei ők lesznek. Olyan műfajokat, irányokat kezdeményeztek, amelyek azóta meghatározóvá váltak. Ők indították útjukra a csecsemőszínházat, az osztályterem színházat, munkájuk nyomán váltak ismét aktív nézői réteggé a középiskolások, ők adtak új értelmet a zenés gyerekszínháznak. 

Az idei szemle programja azt jelzi, hogy továbbra is a bábszínházak jelentik a meghatározó művészi erőt a gyerekszínházak területén. A legerősebb műhelynek most a szombathelyi Mesebolt Bábszínház tűnik, de az új generáció érkezésével fontos műhellyé lett a Budapest Bábszínház is. Továbbra is fontos dolgok születnek a kecskeméti Cirókában és a győri Vaskakasban. Sajnálom, hogy a debreceni Vojtina, a pécsi Bóbita és a veszprémi Kabóca előadásai már nem fértek be a programba, mert ezek is fontos bábszínházak. A független bábszínházakat – akik továbbra is nagy erőt képviselnek – ezúttal a Ziránó és Fabók Mancsi Bábszínháza képviseli. 

A kőszínházakban továbbra sem túlságosan erős a gyerekszínházi program. Ezt jelzi, hogy közülük csak a kaposvári színház előadása szerepel a szemle programjában. Sajnálom, hogy a nyíregyházi színház előadásai közül egy sem kerül bemutatásra a szemlén, mert ott is nagyon komolyan veszik a gyerekeket. Ahogy – az új kezdeményezésekből ez derül ki – Dunaújvárosban is. A független társulatok sanyarú helyzetében érthető, hogy nem nagyon van energiájuk gyerekelőadásokat készíteni. De örülök, hogy ismét itt van a legutóbbi díszvendég, a Stúdió „K”, amely továbbra is az egyik legjobb gyerekszínház (és felnőtt színház).   

Nagyon örülök, hogy ezúttal is rendkívül erősnek tűnik az ifjúsági program. Rendszeresen együtt dolgozó, kvázi állandó társulatok éppúgy bemutatják előadásaikat, mint alkalmi formációk. (És sajnálom, hogy a Marczibányi térre egyetlen Vidovszky rendezés sem fért be, mert ennek a területnek továbbra is ő az egyik legértőbb rendezője.) 

A szemle azokból a jó előadásokból ad válogatást, amelyet egyedül érdemes a gyereknek adni. Mert miközben újjáépülnek operett-ország korhadt díszletei, egyedül a gyerekeinkben tudunk már csak bízni. Hogy az ő fejükben már rend lesz. És nem ötven, száz, ötszáz, ötezer éves frusztráltságok fogják irányítani a cselekedeteiket. Hogy megérteni akarják a világot, és nem bekebelezni. Hogy a másik emberben szellemi és lelki partnert keresnek és nem ellenfelet. Egy jobb világhoz vezethet el a jó gyerekszínház.