"Többféle megközelítés is érvényes lehet" - Novák János válaszolt

A mai magyar gyerekszínház helyzetéről kérdezte Novák Jánost, a Kolibri Színház igazgatóját a Spiritusz Portál. Lapszemle.

A Spiritusz cikkéből:

 

A kérdésre,  hogyan kezdett el a Kolibri kamaszoknak játszani, az igazgató úgy felelt: "Az ifjúsági színház akkor került be a színház történetébe, amikor kiderült, hogy a felnőtt előadásainkkal folyamatosan mellélövünk: nem voltak ezek rosszak, de a közönség nálunk egyszerűen nem ezt kereste. (…) A második, harmadik ifjúsági színházi világsiker bemutatása után kezdték keresni nálunk ezeket a darabokat. A legkisebbeknek készült előadásaink – 2005-ben egyszerre hármat mutattunk be – másféle gondot okoztak. Nagy volt irántuk az érdeklődés, többször is elhozták hozzánk a gyerekeket a szüleik, és szívesen jöttek volna még gyakrabban. Sokan azt hitték, két-három csecsemőszínházi előadás megtekintése után már kétévesen érettek lesznek a kicsik a gyerekelőadásokra. Ez persze nem így van. Hogy megóvjuk őket a kudarc élményétől, és ne veszítsük el a színházkedvelő kisgyerekes családokat, olyan előadásokat tűztünk műsorra, amelyek a tipegő korosztálynak, a 2-5 éveseknek szóltak. Ez a szemlélet formálta repertoárunkat. Ma erre a repertoárra vagyok a legbüszkébb" - fejette ki Novák János.

 

NovakJanos

 

A felvetésre, miszerint ma már egyre több színház foglalkozik a gyerek- és ifjúsági színházzal, az igazgató úgy reagált: "Amikor az ember azt gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, szívesen döntene arról, hogy mi a jó és mi a rossz, de ebben magamat is toleranciára intem. Weöres Sándor szerint különféle gyerekeket csinálunk – ez a megközelítés a színházakra is vonatkozik. Miért kéne mindenkinek úgy gondolkodni a gyerekszínházról, ahogy én? Hagyományos formákkal is lehet értéket teremteni és azt sem tagadnám meg senkitől, hogy erős nevelői attitűddel hozzon létre jó előadást. Arról faggattam két kedvenc, Kossuth-díjas, a Kolibriben nagy szerepeket játszó színésznőmet, hogy mi volt a legnagyobb gyerekszínházi élményük – és reméltem, hogy valami olyasmit mondanak, ami rímel az itteni tevékenységükre. Mindketten azt felelték, hogy leginkább arra emlékeznek boldogsággal, amikor gyerekkorukban a zenekari árokban megszólalt a nyitány, és lassan felgördült a függöny. Nincs jogunk tagadni, hogy egy nagyszínházi közösségi élmény, a por illata, a reflektorok fénye mennyire elementáris első színházi élmény lehet bárki számára. Igenis többféle megközelítés is érvényes lehet, csak a vacakság ellen kell tiltakozni" - vélekedett Novák János, aki arra is reagált, hogy Balázs Péter a Vígszínház vezetésére beadott pályázatában azt írta: „a gyermek és ifjúsági színház, sajnos, gyerekcipőben sem jár Budapesten”.

"Hosszú a sora azoknak, akik változtatni akarnak valamin, és azt gondolják, ezt a gyerekszínházzal lehet kezdeni, hiszen az semmiség a felnőtt színházhoz képest, azt úgyis kirázzák a kisujjukból, ráadásul minden úgy rossz, ahogy van. Én is ebben a közegben kezdtem rendezni húsz évvel ezelőtt. Ez a szemlélet is védhető, különösen egy olyan közegben, ahol a gyerekszínház marginális terület: ez bő teret ad a világmegváltóknak és misszionáriusoknak, és kevés megértést a szakmai színvonal iránt. Még a színházi szakma más szegmenseiben is sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs, mi történik ezen a területen, mert az unokával sem tévednek be gyerekszínházba, inkább rábízzák a nagymamára. Van olyan sikeres színházigazgató, aki már csak azért is alapítana ráérő idejében egy új gyerekszínházat, mert az „úgysincs Budapesten”. De van, mondom erre én. „Az a Kolibri, de majd mi megcsináljuk újra a régi nagy úttörőszínházat, ahol egyszerre ezer gyerek nézheti az előadást”, mondja ő – de arra nem gondol, hogy ez sem a gyerekeknek, sem a művészeknek nem lenne jó. Egy kritikus tömeg fölött a gyerekek viselkedését nehéz kordában tartani, nehéz differenciált tartalmakat közölni, nehéz emberi hangon megszólalni. Fölösleges és káros 40-50 évvel ezelőtti fogalmakat és formákat fölmelegíteni. Ha ismétlésre vagyunk kárhoztatva, az amúgy is a színház halála; ebben sem különbözik a gyerekszínház a felnőtt színháztól. Mindig olyan célokat kell kitűzni, amelyek kihívást jelentenek az alkotóknak, meglepetést a közönségnek. Az elmúlt 20 évben megtaláltuk a csecsemőszínházat, az ifjúsági színházat, a színházpedagógiát, a tantermi színházat. Legalább ilyen fontos lenne a jövőben a meseszínház megújítása, és az egyszerre több korosztály számára fontos dolgokat közlő, szórakoztató, de nem kommersz előadások elfogadtatása" - nyilatkozta Novák János.

 

A teljes interjú itt olvasható.