'Leveled etikátlan' - Béres Attila válasza Jeles Andrásnak

Béres Attila rendező reagál Jeles András nyílt levelére, amelyet a szombathelyi színészekhez intézett.

Az előzményekről:

 

November 18-án nyílt levélben fordult a szombathelyi társulathoz Jeles András film- és színházrendező, melyben kijelentette, soha többet nem rendez Szombathelyen, legalábbis addig, amíg az alapító Jordán Tamás az igazgató és ennek okait is részletezte.

Erre adott rövid választ Jordán Tamás.

Most Béres Attila rendező reakcióját tesszük közzé.

 

beresattila

 

Béres Attila válasza:

 

Tisztelt Jeles András!

Megdöbbenéssel olvastam nyílt leveledet, amit a szombathelyi Weöres Sándor Színház művészeihez intéztél. Méltatlannak találom, hogy ötéves rendszeres és eredményes együttműködésed után ilyen eszközhöz folyamodsz, és elfogadhatatlannak tartom, hogy leveledet nem Jordán Tamáshoz, hanem a társulathoz intézted. Súlyosan etikátlan, ahogy a társulatot megpróbálod szembefordítani Jordán Tamással, így állva bosszút azért, mert nem fizetett annyit egy rendezésedért, amennyit három évvel ezelőtt kaptál. Hiszen ennyiről van szó. Pusztán ennyiről. És ráadásul nem “rúgott ki”. Kirúgni csak azt lehet, aki folyamatos alkalmazásban van. Te Szombathelyen – akárcsak a többi ott dolgozó rendező – évente rendeztél egy előadást, amelyért megkaptad a téged megillető pénzt. Az idén ez nem így történt, és ezért mélyen elítélendő módon a színészeket próbálod eszközként használni saját személyes sérelmed megtorlására. Ez olyan egyszerű, mint az “egyszer egy”.

Számomra nem világos az sem, mi volt fontosabb ebben a levélben: hogy a saját „ügyedet” kiteregesd és felháborodásodnak hangot adj, vagy hogy összefogásra szólíts fel egy társulatot a tarthatatlan művészi-szakmai állapotok felszámolása érdekében. Ha levelednek kiindulópontja a személyes sérelem, a közösséghez intézett soraid kérdőjeleződnek meg. Ha a közösség „felrázása” a fontos számodra, mi szükség volt a személyes sérelem ilyen részletes kifejtésére? Bármi is volt a szándékod, érzésem szerint levelednek egyik fele csak ürügy, hogy a másikat leírhasd. És erre is azt szokták mondani, hogy egyszerű, mint az egyszer egy.

Ha Jordán Tamás igazgatói működésével voltál elégedetlen, nyílt leveledet a „kirúgatásod pillanata” előtt kellett és illett volna megírnod. Semmi esetre sem utána. Mert így felmerül a kérdés, hogy ha mondjuk sikerül az anyagiakban megegyeznetek, és ez a „pillanat” nem következik be, vajon azzal foglalkozik-e ma a fél szakma, hogy Jordán Tamás igazgatása rabszolgatartó rendszer-e, vagy a lehető legszebb demokrácia.

Én a színház megalapítása óta minden évben rendeztem egy előadást Szombathelyen, és soha nem tapasztaltam, hogy Jordán Tamás hatalmi pozícióját kihasználva bármit is rámerőszakolt volna, beleszólt volna a munkámba vagy felülbírálta volna művészi-szakmai döntéseimet. Mindig a legteljesebb szabadságban dolgoztam, és az elkészült előadásaim saját magam miatt voltak jók vagy rosszak, nem pedig azért, mert mindenféle kompromisszumokra voltam kényszerítve. „Tartást és tekintélyt” nem a hatalom, hanem hosszú évek szakmai tapasztalata adott és ad Jordánnak - erre lehet azt mondani, hogy ez az én véleményem, de éppolyan állítás, mint az ellenkezője.

Végezetül kiemelném leveledből a következő részt, amit (a személyeskedések mellett) a legszomorúbbnak és egyben a legálságosabbnak tartok: „Nos, röviden ez a veleje annak, amit mindenképpen közölnöm kellett veletek - és éppen itt, a nyilvánosság előtt, hiszen ebben a dologban a közönség is meglehetősen érintve van: hogy már nem térhetek vissza.” Minden bizonnyal sokan vannak a szombathelyi nézők között, akik sajnálják, hogy idén már nem lesz Jeles-darab a repertoáron. De azt hiszem, hogy ezzel a levéllel nem a Weöres Sándor Színház bérleteseihez akartál szólni – bár rájuk hivatkozol nyilvánosság címén –, hanem egy teljesen más közönséghez. Igaz, közönségnek közönség ez is.


Béres Attila, rendező

 

 

A társulat reakcióját itt olvashatják.