Ismét műsoron a Jadviga a Belvárosi Színházban

2013. december 15-én hosszabb szünet után, újra Budapesten is színpadon a Závada Pál műve, a Jadviga párnája Ónodi Eszter és Pál András főszereplésével a Belvárosi Színházban.


“Az elmúlt időszakban Pakson, Kecskeméten, Pécsen, Balatonföldváron, Százhalombattán és Szekszárdon is játszottuk nagysikerrel a darabot. Nagy örömünkre szolgál, december 15-től újra budapesti otthonunkban, az Astoriához közel találkozhatnak a nézők Jadvigával” – jegyezte meg Orlai Tibor, a darab producere.


Závada Pál 1997-ben megjelent, naplóformában írt regénye, a Jadviga párnája a jelenkori magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak egyike, mely egyszerre szerelem-, család- és falutörténet. „A Jadviga mitikus regény” – fogalmazta rendezői expozéjában Hargitai Iván.


JadvigaPárnája kép3Pokorny Lia és Ónodi Eszter


Závada Pál a színpadi változatról:


A regény 1997-ben jelent meg, Deák Krisztina rögtön megkeresett, hogy filmet forgatna belőle, aminek örültem, de nem vállaltam egyedül a forgatókönyvírást. Gyakorlatom sem volt benne, meg hát a forgatókönyv megtervezi magát a filmet – és ez szerintem a rendezőnek ad feladatot. Miután nekiláttunk és fölépült a jelenetsor, beszálltam a dialógusok megírásába is, ezért jegyezzük ketten a forgatókönyvet. A színpadi verzión viszont hosszú időm volt gondolkodni, az elmúlt években már adaptáltam saját munkáimat is, másokét is és többen is biztattak rá, hogy vágjak bele. Úgyhogy amikor Hargitai Ivánék megbíztak a Jadviga-darab megírásával, már volt elképzelésem, színpadi ajánlatom – komoly érdeklődés esetén, mint most, az alkotótársakkal együttműködve alakul ki az előadás számára a végleges változat.

Kritkus szemmel az előadásról:


Ónodi Eszter Jadvigája tele van titkokkal, pompázatos nő (ezt a „titkát” a rendezők nem mindig láttamozzák) és kiismerhetetlen szerető, ösztönlény és kíméletlen rögtönző (hátborzongató, amikor egy lélegzetre mondja Ondrisnak, hogy otthon marad aludni, és indultában megkérdezi tőle, melyik ruháját vegye föl a szeretőjének), szexualitása fojtott, zsigeri, nem kivetkőző és a legkevésbé sem közönséges. Ónodi szemérmes színésznő, vulgaritás nélkül, a belső romlás virágzássá hazudásával mutatja be a rettenetesen vonzó nőalakot. Pál András férfias impulzivitásból és kontrollját vesztett tombolásból rakja össze Ondris figuráját.„ (Koltai Tamás - Élet és Irodalom)