Balla Eszter: „Megtanultam becsukni magam mögött az ajtót”

Balla Esztert kérdezte a Nők Lapja legutóbbi bemutatójáról, a Poligamy-ról és arról, milyen kétgyermekes anyaként az élet. Lapszemle.

Arról, hogy a Poligamy, ami a férfihűtlenségről, az elköteleződés kínjairól szól, hogy illett egy kétgyerekes édesanyához, Balla Eszter úgy felelt: „Élveztem a próbákat! (…) Én négy hetet kértem, hogy Adéllal és az ötéves Emmával lehessek, utána beálltam. (…) Lillának, akinek a bőrébe bújtam, ugyanolyan fontos a gyerek meg a család, mint nekem. Közben persze tudtam, hogy a való életemben szerencsés vagyok. Igen, óriási szerencse, hogy a sors a férjem mellé sodort, hogy színésznő lettem...! Pedig amikor felkerültem Budapestre, frusztrált, rossz tartású, szemüveges lány voltam”  emlékezett a színésznő, akit első nekifutásra, korkedvezménnyel vettek fel a főiskola operett-musical szakára. 

BallaEszter

 Vágyakról szólva elárulta, hosszú a listája. „A jelen nemcsak a kislányaim miatt különös, hanem azért is, mert harminchárom éves lettem, és színésznőként most szembesültem először azzal, hogy van olyan szerep, amelyik már nem nekem való. Hiába vagyok vékony, hiába mondják, hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál, nem vagyok huszonéves. Tehát nagyon vágyom a saját koromnak megfelelő szerepekre! Eddig szerencsém volt... Aztán arra is vágyom, hogy többet filmezhessek. Játszottam már jó néhány filmben – örömmel, sikerrel , de most nincs felkérés. Nem vagyok sértett, de jó lenne!

És nagyon szeretnék még egy gyereket. Hiszen már most eszembe jut, milyen csoda lesz, ha megöregszünk, és a gyerekeink az asztalunk mellett ülnek majd, az unokáink pedig rohangálnak körülöttünk... Ez gyönyörű, ugye? És hogy csapongjak egy kicsit, azt is elmondom, hogy szeretnék megmászni Danival egy hatezer méteres hegyet. Háromezres magasságban már jártam vele a francia Alpokban. Sajgott a lábam, mozdulni sem bírtam, pedig tudtam, lépni kell, mert rövidesen ránk sötétedik. És mozdultam, mentem, legyőztem önmagam”  számolt be a színésznő.

„Kell az erő a családhoz meg a hivatáshoz is. De nem szeretem „misztifikálni” a színészi szakmát, hiszen minden munkaterületen vannak harcok és emberi játszmák. Tehát a tőlem telhető legnagyobb odaadással játszom a színpadon, de megtanultam becsukni magam mögött az ajtót, és hazamenni előadás után. A próbák előtt pedig az otthonom ajtaját csukom be, és csak a feladatra összpontosítok. Közben örülök, hogy kiváló színházban kapok főszerepeket, és az is öröm, hogy kollégáim között sok a barát. Akikkel összejárunk, tudunk egymásról mindent”  tette hozzá Balla Eszter

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.