"Együtt mindenre van megoldás" - Szabó Erika válaszolt

Szabó Erika, a Színművészeti Egyetem negyedéves hallgatója a marieclaire.hu-nak mesélt az egyetemi lét küzdelmeiről, és a Vígszínházban töltött gyakorlatáról. Lapszemle.

A marieclaire.hu cikkéből:

 

A színészhallgatót az interjúban többek között arról kérdezték, az egyetemen nem jelentett-e hátrányt számára, hogy korábban a Barátok közt sorozatban játszott.

 

"Soha nem éreztem azt, hogy emiatt hátrányok érnének. Az osztálytársaimat ez soha nem zavarta – legalábbis soha nem mondták. Teljesen nyíltan beszélgettünk erről, nem volt az a véglet sem, hogy úgy teszünk, mintha ez nem lenne. Öt évet töltöttem el a sorozatban, sok mindent megtapasztaltam ott is, az osztályfőnökeim pedig soha nem kérték tőlem, hogy ezt a tudást ne használjam. Arra világítottak rá, mi az, amit ezen kívül meg kell tanulnom. Egy színművészetis osztályközösség gondolkodásmódjának kialakulásában az osztályfőnököknek nagyon fontos szerepe van. Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter egyaránt nyitottan álltak hozzá ehhez a kérdéshez, és soha nem sugallták azt, hogy a múltamnak e részét szégyellnem kellene" - fogalmazott Szabó Erika.

 

Szabo-Erika

Fotó: Kirschner Anna / Marie Claire

 

Az interjúban az is szóba került, hogy Szabó Erikát viszonylag későn, 25 évesen vették fel az egyetemre. "Az öcsém három évvel fiatalabb nálam, nekem ő volt mindig a »kicsi«. Az osztályban viszont találkoztam majdnem 9 évvel fiatalabbakkal is. Addig a kislány voltam mindenhol, és hirtelen én lettem az öreg – vagy legalábbis a nagylány. Idő volt ezt megszokni. Ha huszonöt évesen kezdesz el egy egyetemet, átfut az agyadon, hogy harminc leszel, mire befejezed. Azon gondolkodtam, hogy nem kellene nekem otthon lenni, gyerekeket szülni? Ahogy elkezdtünk dolgozni, az akadályok ugyanúgy akadályok voltak nekem is, mint a többieknek, elmúlt ez a rossz érzés. De ehhez másfél év kellett" - mesélte a színészhallgató.

 

Szabó Erika az osztályáról, a színművészetis létről is mesélt: "Azt hiszem, az én osztályom legnagyobb erénye, hogy ha munka van, mi nagyon tudunk együtt dolgozni. Mindenki félre tudja tenni az egóját, természetesen saját magamat is ideértve. Olyankor mindenkinek az a fontos, hogy a közös dolog jó legyen. Az embert, amikor felveszik az egyetemre, azt akarja bebizonyítani, hogy mindent tud. Fantasztikusan táncol, remekül énekel, mindenben tökéletes. Aztán szembesül vele, hogy van, amiben a másik sokkal jobb nála. Az osztályunk felismerte azt, hogy nem lehet mindenki mindenben erős, és ha megismeri valaki a gyengeségeit, akkor megfogja egy olyan társa kezét, aki ügyesebb nála, akitől tanulhat. Akkor az a másik segít, és együtt mindenre van megoldás. Ez nagyon erős biztonságérzetet ad: ott van tíz másik ember, aki ugyanazért dolgozik. Ebben a tanárainknak is nagyon nagy szerepe volt."

 

A színészhallgató jelenleg a Vígszínház társulatában tölti a gyakorlatát. Augusztus óta a Pesti Színházban, a Sógornők című darabban láthatja őt a közönség. "Nagyon szerencsésnek érzem magam. Egy olyan légkörben dolgozhattam, ahol mindenki próbált segíteni, tudták, hogy ez nekem egy új helyzet. Nagyon türelmesek voltak. Közben pedig igazából már csak azért is hálás lehetek, mert láttam ezeket a fantasztikus színésznőket munka közben. Kamaszkori színházélményeim nagy része hozzájuk köthető, bérletünk volt a Vígszínházba. Gyerekként elképzeltem, milyen lenne ott, mellettük, és most együtt játszhatok velük. Fantasztikus érzés" - mesélte a színészhallgató, aki jelenleg is a Vígszínházban próbál: január 4-én mutatják be a Házi Színpadon a Nobel-díjas Elfriede Jelinek Téli utazás című darabját, Zsótér Sándor rendezésében, melyben Szabó Erika is látható lesz.

 

A teljes interjú itt olvasható.