Hedda Gabler sokféle szorításban - Villáminterjú Valló Péterrel

December 22-én ismét bemutatót tart a Radnóti Színház, ekkor kerül színre Ibsen Hedda Gabler c. drámája Valló Péter rendezésében. Ennek kapcsán olvashatnak rövid interjút.

 1hedda

Fotók: Dömölky Dániel és Dani Viktória

 

Miről szól a Hedda Gabler?

A Hedda Gabler - a Nóra és a Peer Gynt mellett – Ibsen egyik legismertebb darabja. Rengetegszer játszották és játsszák a világban. Ez Ibsen utolsó olyan műve, ami egy nagy női alak köré szervezi a cselekményt - ilyen többek között a Nóra, és A tenger asszonya is. A Hedda Gablernek magánéleti vonatkozása is van: akkor írta a már nem annyira fiatal szerző, amikor plátói szerelmi viszonyba keveredett egy nagyon fiatal osztrák lánnyal Svájcban; ezt később a Solness építőmesterben dolgozta föl. Ibsen két, akkoriban közismertnek számító és valóságos történetre alapozta a darabot; ezek nagyjából le is fedik a darab cselekményét.

 

Hedda Gabler bonyolult személyiség. Egy tábornok lánya. Apja meghal, és ott marad pénz nélkül a 28 éves lány, aki addig bálkirálynő volt, nagyon nagy társasági életet élt - ezt természetesen a ma megszokott szexuális szabadosság nélkül kell érteni. A lány egyedül maradván elkezd válogatni a rengeteg udvarló között, és választása egy kispolgári fiúra (Jörgen Tesman – Adorjáni Bálint) esik. A fiú kultúrtörténész, aki tudományos munkáját A brabanti háziipar a középkorban címmel írja (ebben van egy kis cinizmus a szerző részéről, hiszen érezni lehet, hogy ez nem az a téma, ami fölvillanyoz egy fiatal arisztokrata hölgyet). A hölgy ismeretségi körébe tartozik egy másik kultúrtörténész is (Eljert Lövborg- Pál András), aki közben alkoholistává, züllött alakká válik. Ő már nagyobb szabású műben gondolkodik: A kultúra fejlődésének tendenciája a jövőben címmel írja a könyvét. Eljert okos és progresszív gondolkodású, már-már zseni, de sajnos iszik, úgyhogy Hedda nem őt választja. Szerepel a darabban még egy öregedő bíró (Brack bíró – Hirtling István), aki nagyon szeretne intim kapcsolatba kerülni a nővel. Elég silány tabló rajzolódik ki a férfinemről. 

Ezzel szemben áll a darab másik női szereplője (Elvstedné – Wéber Kata), aki együtt járt líceumba Hedda Gablerrel. Ő egy alulról jött, fölfele törekvő nő, aki célul tűzte ki maga elé, hogy felsőbb társadalmi osztályba jusson. Ennek az az egyetlen útja, hogy találjon magának egy megfelelő férfit; hozzámegy a járási kapitányhoz. S ekkor találkozik Eljerttel, ezzel az alkoholista kultúrtörténésszel, aki az asszony segítségével szakít korábbi züllött életmódjával. Ez az alapvetése a darabnak. Aztán kétségbeejtő viharossággal, másfél nap alatt minden elpusztul.

 

hedda2Fotók: Dömölky Dániel és Dani Viktória

 

Miért választotta éppen most ezt a darabot?

Mert lenyűgöző képet ad arról az emberről, aki képtelen ebben a sokirányú szorítottságban kiutat találni magának. Hiába keresi önmaga megvalósítását, vagy a saját boldogságát. Ehhez persze járul számos jellemhiba, meg egy sor egyéb körülmény. Ez így van manapság is – az embereknek vannak a jellemhibáik, vannak a körülményeik, meg vannak az ambícióik. Ebben a színdarabban ez a három dolog minden szereplőnél teljes komplexitással fogalmazódik meg. Totális képet fest arról a manapság nagyon is ismerős, fojtogató közegről, amiben egy ország értelmiségi rétege képtelen bármilyen épkézláb ötlettel előállni arra nézve, hogy hogyan kéne ebben az országban értelmesen létezni. Hiszen azt természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy nem baj, mert majd elmegyünk innen. Ez indított engem arra, hogy megrendezzem a Hedda Gablert. 

Hedda itt áll teljesen ellehetetlenülve ebben a nagyon sokféle szorításban, amelyeknek egy része nagyon hagyományos férfi-nő természetű presszió, de ez csak egy része. Nem talál magának elfoglaltságot, unatkozik. A férje nem jómódú, nem is lesz az; amihez hozzászokott, azokat nem kaphatja meg - de ha gazdagok lennének is, a férje nem eléggé tehetséges és nagy volumenű ahhoz, hogy azt a létezést, amit lánykorában az apjánál megszokott, újra megkaphassa. Valami elmúlt, és a helyébe nem képes másvalamit kreálni. 

Természetesen nekem az is nagyon fontos, hogy van itt a Radnóti Színházban egy olyan színésznő, akiről azt gondolom, hogy a saját nemzedékének az egyik legeredetibb és legkülönösebb tehetsége, és abban bízom, hogy az ő pályáján ez a szerep egy fontos, és jelentős állomás lesz. Hedda 2 éves, Andi életkorát nem akarom elárulni, de lényegében hasonló. Ezért aztán azt gondolom, hogy nagyon autentikusan tud valamit mondani erről az életkorról - ezt a szerepet általában ennél lényegesen idősebb színésznők szokták játszani, akik sok mindenhez - például a gyerekszüléshez, és más egyéb apróságokhoz - máshogy állnak hozzá, mint ennek a darabnak a hősnője. Heddának a gyerekvállalással, mint egy teljesen reális alternatívával kellene számolnia, de rájön, hogy ő erre a feladatra nem alkalmas. Úgy fogalmaz a darabban, hogy ő semmire sem alkalmas, ami elvárásokat támaszt vele szemben. Ez egy alkat, ezzel nincs mit kezdeni, de innentől kezdve egy nőnek elég nehézzé válik a helyzete - ha már egyszer egy női szereplőről beszélünk. Bár meg lehetett volna férfiban is írni ugyanezt a konfliktusrendszert, a szükségtelenné válásról. A felesleges ember alakja abszolút világjelenség – a felesleges embert minden olyan társadalom megkreálja, akinek nincsen szüksége a polgáraira. Pl. ilyen a mai magyar társadalom, aminek egyáltalán nincs szüksége az itt őshonos lakosságra. Ilyen fölösleges ember Hedda Gabler is, aki ezzel nagyon konfliktózusan szembekerül - ő markánsan nem hazug ember, nem hazudik magának sem, a környezetének sem, és csak egy bizonyos határig képes kompromisszumokra, mint afféle arisztokrata, így aztán meg lehet érteni, ha ez a konfliktus tragikus végkifejletű lesz. 

 

hedda4Fotók: Dömölky Dániel és Dani Viktória

 

Milyen lesz az előadás látványvilága?

Arra gondoltam, lehet, hogy a nézőknek hiányzik egy kicsit az a rendes, eredeti korban tartott színház, amit szerintem annyira szerettek a 90-es évek elején. Most teszünk egy kísérletet, hogy megint legyen egy ilyen, pusztán csak azért, hogy ne unjuk el magunkat. Semmit nem adna hozzá a történet elmeséléséhez, hogyha rövid szoknyában és atlétatrikóban küldeném be a szereplőket. Ezzel szemben reménykedem abban, hogy maga ez az 1890-es korrajz valami kis színt vagy jó ízlést ad hozzá a történet elmeséléséhez. Még abban is hűséges voltam, hogy Grieg-zene lesz benne - Grieg jó ismerőse volt Ibsennek. Megpróbálok mindent autentikusan megjeleníteni, és aztán majd meglátjuk, hogy ha ez így konkrétan igaz lesz, akkor általános érvényűvé tud-e válni. Ez függ nyilván az előadás átfűtöttségétől, intenzitásától, a szituációk kibontásától, és hitelétől is. Mert ha azok megvannak, akkor a konkrét történet általános érvényűvé válik. 

 

Az interjút a Radnóti Színház bocsátotta rendelkezésünkre.