Rajhona Ádám 70 éves

Hetvenéves lesz december 12-én Rajhona Ádám Jászai Mari-díjas színművész.

 

 

Rajhona Ádám pályájáról:

 

Az erdélyi Marosvásárhelyen született, Magyarországról odakerült vegyész apja a tejiparban dolgozott. Rajhona Ádám Kolozsváron érettségizett, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetemen vegyészetet tanult, de csak rövid ideig, mert jobban vonzotta a színészet. Átiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban végzett az állami díjas Kovács György osztályában, majd a temesvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Itt kitűnő szerepeket játszhatott el, rangot vívott ki magának a társulatban, de egy idő után úgy érezte: nincs lehetősége az előrelépésre.

 

rajhona1


Miután kapott egy szerepet Bacsó Péter Jelenidő című filmjében, megérett benne a gondolat: át kell jönnie Magyarországra. Ez akkoriban nem volt egyszerű, de 1974 végén áttelepülhetett. Hamar szerepet kapott a kaposvári Csiky Gergely Színházban, amely aztán szerződtette is.


A Zsámbéki Gábor vezette kaposvári színház ebben az időszakban a hazai színházi élet pezsgő, izgalmas műhelye volt, ahol a színházi nyelvet megújító kiváló rendezők és színészek emlékezetes előadásokat hoztak létre. Rajhona remek szerepek sorát játszhatta el az ott töltött hét év alatt, majd 1982-ben átszerződött a fővárosi Katona József Színházba. A Katona akkoriban a szakma csúcsának számított, hiszen a Nemzeti Színház tagjainak egy részéből alakult társulat olyan erős volt, hogy a mellékszerepeket is színészóriások játszották. Rajhona Ádám egy idő után nem érezte itt a bizalmat, sérelmek érték, elkeseredésében 1989-ben már azt fontolgatta, hogy felhagy a színészettel.

 

rajhona2


Három hónapig egy bécsi szállodában volt mindenes, mellette közvélemény-kutatást végzett, de hiába keresett szép summát, rá kellett jönnie, hogy igazán csak a színészet érdekli. 1990-től egy évadot Veszprémben töltött, majd két évig a kecskeméti színházban dolgozott félállásban, 1994-től újabb két évig a budapesti Thália Színházban szerepelt. Akkor Marton László igazgató-főrendező a Vígszínházba hívta vendégjátékra, a harmadik évadban, 1998-ban szerződtette, azóta is a Szent István körúti társulat tagja.
    

Rajhona Ádám kiemelkedő jellemábrázoló képességű karakterszínész, a drámai hősök mellett szatirikus szerepeiben is kiváló, a remek memóriával megáldott művész jó helyzetfelismerése megkönnyíti a rendezők dolgát. Pályája során játszotta többek közt Kálvin János, Ivanov, Don Juan, III. Richard, Tartuffe, Bánk bán szerepét, jelenleg a Danton halála, a Hegedűs a háztetőn és A dzsungel könyve című darabokban is láthatjuk.

 

rajhona3


Több mint harminc filmben és tévéjátékban szerepelt, ezek közül talán a legemlékezetesebb Timár Péter 1985-ben bemutatott Egészséges erotika című bohózata. Az egyik legnézettebb magyar filmben a vidéki ládagyár munkásnőket kukkoló és ezt a lehetőséget üzletfeleknek is biztosító üzemvezetőjét alakította felejthetetlenül groteszkül. Rajhona Ádám sokáig az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt, s bár újabban már nem vállal szinkronszerepet, korábban többször is kölcsönözte hangját olyan sztároknak, mint Tommy Lee Jones, Gene Hackmann, Albert Finney vagy Morgan Freeman.

 

A színész számos elismerést kapott. 1979-ben Jászai Mari-díjjal, Kölcsey-díjjal és Móricz Zsigmond-díjjal tüntették ki, ugyanebben az évben nyerte el Szekszárd város Pro Urbe díját, s Pro Arte (Rippl Rónai)-díjas. Többször részesült Rádió nívódíjakban, 2006-ban a Vígszínház Ruttkai Éva-emlékgyűrűjét, 2010-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíját vehette át. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

 

rajhona5

 

Egy nézői levél Rajhona Ádámnak:

Csehov: A manó címû darabja kapcsán, 1986

Tisztelt uram!
Ahogy Ön jól szabott, jól vasalt felöltőjében, merev tartásával - mintha karót nyelt volna - megjelent Zsoltuhin birtokán, már sejtettem miféle: száraz, savanyú ember, akinek nincs humora és rosszul érzi magát ebben a társaságban. No, persze, nagy ember Ön, tudós, egyetemi tanár, s ahogy mondja magáról: „a könyvek embere”. Ám túlságosan nagyképű, és ellenszenvemet egy csapásra kivívta. Látszik, hogy mélyen lenézi ezeket az embereket, akiknek pedig oly sokat köszönhet. Ám ön nemcsak öntelt és nagyképűen leereszkedő, de hipochonder is. Egyszerű reumáját köszvénynek véli, s agyon gyötri szép és fiatal feleségét, pedig ő már annyi éjszakát virrasztott ön mellett. Sajnálom ezért egy kicsit Jelenét, de egy kicsit meg is értem. El tudom képzelni, hogy amikor még hozzáment önhöz még szerette is. Ön még ma is jóképű, s talán fiatalabb korában- amikor ezek az ősz hajszálak még nem voltak ott mára már kopaszodó fején, lenyűgözte a nőket választékos modorával, tudásnak tűnő áltudásával. Ezek a felületes jó tulajdonságok mindig nagy sikerre számíthatnak az életben. Ön pedig egészen természetesnek vette, hogy minden ön körül forog, és most nem képes megérteni (ahogy maga mondja) a „bennszülöttek filozófiáját”, „ezeknek a vidéken élő érzékeny emberek életét”. A így azt a tragédiát sem, amelyet közvetve ön idézet elő a jövetelével, s azzal az elhatározásával, hogy eladja a birtokot. Határtalan önzése, s az emberekhez való kapcsolata alapján mélyen elítélem Önt.

Egy néző, Cs. Zs

  

 Forrás: MTI, Vígszínház, Színházkolónia, Színház.hu, Színházi adattár