„Nem mindig könnyű lazának maradni” – Fekete Ernő válaszolt

 

Fekete Ernő az Origónak mesélt a munkáiról, a castingokról, és arról, hogyan lett Tiborból Ernő. Lapszemle.

 Fekete Ernő saját bevallása szerint világéletében színész szeretett volna lenni. A kérdésre, emlékszik-e arra mi váltotta ki ezt a késztetést, úgy felelt:Ilyen szikrára nem emlékszem, egy olyan pillanatra viszont igen, amikor már színházzal foglalkoztam, és egy bizonyos dolog nagy hatást gyakorolt rám. Miután nem vettek fel elsőre a Színművészeti Főiskolára, egy évet a veszprémi Petőfi Színháznál voltam stúdiós, segédszínész. Nagyon kis feladatokat kaptam: például egy asztalt kellett bevinni a színpad közepére, vagy egy-egy mondatot elmondani egy tömegben. Az év második felében talán kaptunk nagyon pici szerepeket.

Az év végén az akkori színészosztály a Bűn és bűnhődést játszotta Kapás Dezső rendezésében, Alföldi Robi főszereplésével. A Veszprémi Petőfi Színház után a pesti Ódry Színpadon, a főiskola színpadán is bemutatták. És egy fiú megbetegedett. Egy kisebb szerepe volt, de nem annyira pici, hogy ne kelljen félnie, ha színpadra megy. És nekem kellett beugranom a helyére még a pesti előadás előtt. Aztán volt egy hívás az ügyelőtől, hogy „Fekete Tibort kérem a színpadra", akkor még ugye úgy hívtak. Nagyon emlékszem arra a pillanatra, amikor mentem fel azon a kis csigalépcsőn, és éreztem, hogy én majd ezt szeretném csinálni, ha nagy leszek. Persze már akkor is ezt csinálgattam, de ez nagyon erősen belém nyílalt, mikor mondták a nevemet, és elindultam az öltözőből a színpadra” – árulta el Fekete Ernő.

 

fekete ernő

Fotó: Pályi Zsófia / Origo

 A Katona József Színház színészével a Társas játék című sorozat második évadjában is találkozhatott a közönség. Fekete Ernő elmondta, hogy az első széria szereplőválogatására is elhívták, de akkor nem válogatták be. Arról is beszélt, hogy egy ilyen szituációban nem mindig könnyű lazának maradni. „Érdekes, hülye lelkiállapot castingokra járni. Van, aki elviseli, vagy legalábbis azt állítja. Nem tudom elhinni, hogy az jó, hogy odamész, és idegen embereknek egy rövid idő erejéig bizonygatod, hogy mennyire tehetséges vagy. Illetve nem is azt, hogy mennyire vagy tehetséges, hanem hogy mennyire alkalmas vagy arra a szerepre – amiről valójában nem is tudsz semmit” – fogalmazott a színész, aki arról számolt be,  tizenkét darabja van műsoron.

Ez engem is meglep. A szabadkai színházzal koprodukcióban adjuk elő a Máté Gábor által rendezett Vörös című előadást, amit a Kamrában és a Szabadkai Népszínházban is játszunk. Nagyon jó élmény volt találkozni és együtt létrehozni valamit az ottani színészekkel. Ennek a témája a „hideg napokra" jött '44-es megtorlás. Ez egy eléggé kibeszéletlen téma, és a darab annak állít emléket, azt eleveníti fel az emlékezetekben. Aztán még felújítottuk a Római vakációt, melyet az Orlai Produkcióval csináltunk még nyáron Szentendrén, ez most a Belvárosi Színházban megy.

Az évad végén a Kamrában Peter Weiss Marat/Sade-ja lesz Dömötör András rendezésében. A Katonában pedig a Nép ellenségét játsszuk, Henrik Ibsen írta, tavasszal mutattuk be. Kulka János első szereplése volt ott a Nemzeti Színházból való elszerződés után, aztán az idei évadtól ő a Katonában játszik. Nem panaszkodhatom, elég nagy a kereslet a darab iránt, állandóan telt házzal megy. A tavalyi évadban megkapta a legjobb előadás díját színikritikusoktól. Meg most kezdünk próbálni egy Gorkij-darabot. Az eredeti címe A nap fiai, itt Fényevők néven fut majd” – árulta el Fekete Ernő

A teljes interjú itt olvasható.