Demeter András színészről mutattak be könyvet Temesváron

Demeter András erdélyi színészről és volt színházigazgatóról szóló könyvet mutattak be szerdán Temesváron.

A könyvről:

 

A Darvay Nagy Adrienne színháztörténész által írt Szereptudásra vagy rögtönzésre - Demeter András a s(z)ínen című könyv az erdélyi színész szakmai pályafutását mutatja be, hangsúlyosan annak temesvári részét.


Demeter András a könyvbemutató előtt az MTI-nek elmondta: a színháztörténész kezdetektől fogva nyomon követte pályafutását, főleg 1993-tól, amikor 24 évesen a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója lett, és 2005-ig vezette az intézményt.

 

Demeter András elmondta: a könyvből kiderül, hogy a színháztörténésznek az akkori 24 éves igazgató nagyon arrogánsnak, szemtelennek és hozzá nem értőnek tűnt, de volt bátorsága kezébe venni az intézmény irányítását. Demeter András szerint a szerző emiatt is követte nagyobb figyelemmel pályájának alakulását.


Rámutatott arra, hogy a könyv kapcsolódik Darvay Nagy Adrienne Hamlet-kutatásához is, hiszen a színész temesvári pályafutása alatt Claudius királyt játszotta a Victor Ioan Frunza román rendező által színpadra állított nagy sikerű Hamletben, amelyet annak idején Budapesten is bemutattak.


Demeter András életrajzi színházi regényként írta le a könyv műfaját. Elmondta: azért választották december 18-át a könyv bemutatójának, mert legutóbb éppen 8 évvel ezelőtt lépett színpadra a bánsági városban. Ennek ellenére ma is az ottani városi és színházi közösség tagjának érzi magát - tette hozzá. Demeter András jelenleg a bukaresti Operettszínházban játszik több szerepet, román nyelvű tévészínházi előadásokban lép fel és filmekben is játszik.

 

demeterandrasfotó: hetivalasz.hu

Interjú Demeter Andrással - részlet:

forrás: Magyar Narancs

 

MN: Hogyan éltek otthon?

DA: Nagyanyám briliánsan tudta menedzselni életünket. Egy hónapban háromszor kért kölcsön. 18-án megjött a nyugdíja, abból kifizette a tartozásainkat, két nap múlva újra kölcsönkért valaki mástól, az kitartott 25-éig, visszaadta, majd újabb kölcsön újabb valakitől. Kicsit hasonlóan, ahogy most mi csináljuk a színházban. A marosvásárhelyi lakásunk egyik szobáját például nagyanyám mindig kiadta albérletbe. Itt aztán többnyire színisek laktak, én meg, nagyanyámat kijátszva, be-bejártam a főiskolára. De aztán kiderült, hogy valamikor ő is színésznő akart lenni, úgyhogy volt már ennek hagyománya a családban. Bár kamaszkoromban pilóta szerettem volna lenni. A kihívások izgattak a vitorlázórepülésben is és a színházban is. Végül eldöntöttem, hogy a színire jelentkezem, de nem árultam el senkinek. Gondoltam, ha fölvesznek, úgyis kiderül, ha meg nem, akkor nem lesz olyan kellemetlen. Mindössze hármunkat, egy lányt, egy fiút s engem vett föl a színjátszásunk nagy öregje, a magyar filmekből is jól ismert Lohinszky Loránd, aki akkor, 1989-ben indított osztályt. Lohinszky fantasztikus mester volt.

MN: És mikor dőlt el végleg, hogy mégiscsak a színház az igazi?

DA: A marosvásárhelyi főiskolás produkciónkkal; Dürrenmatt Play Strindbergjével szinte minden díjat megnyertünk ´92-ben a határon túli magyar színházak fesztiválján, Kisvárdán. Pedig amikor próbálni kezdtük Lohinszkyval, én nagyon el voltam keseredve, mert a legérdektelenebb szerep jutott nekem. Nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán azon a nyáron Zürichben megnéztem Szkipének, az Újvidékről elszármazott Nagy József nemzetközi hírű társulatának, a Jel Színháznak a Comedia tempio előadását, amiben egy kopasz ember guggolva, groteszkül mozgott egy asztal körül. Rájöttem, ő az én Kurtom! Elloptam a formát, a külsőt. Annak tétje van, ha a nő ebbe a nyomorékba szeret bele, ha őt választja. De ezt el is kellett a többiekkel fogadtatnom. Végül sikerült.

MN: Épp ´89-ben, a közelgő romániai forradalom idején kezdte a főiskolát. Érezhető volt-e ez a falakon belül?

DA: Amikor kitört a forradalom, az RMDSZ Maros megyei szervezetének egyik alapítója lettem. Benne voltam az öttagú vezetőségben Markó Bélával, Kincses Előddel, Sütő Andrással. Nagyon sok emberrel megismerkedtem, Magyarországról is sokan jöttek. Ekkor találkoztam többek között Márta Istvánnal, Cseh Tamással, Petri Györggyel. Folytatást a Magyar Narancs oldalán olvashat.

 

Forrás: MTI, Magyar Narancs