"Kénytelen voltam a Nemzetiben debütálni" - Quitt László a Pintér Béla és Társulatáról

A decemberben 15 éves Pintér Béla és Társulatának interjúsorozatában a csapat egyik oszlopos tagja, Quitt László is válaszolt. Lapszemle.

A pbest.postr.hu cikkéből:

 

Quitt László a pbest.postr.hu interjújában elmondta: egyáltalán nem tervezte, hogy színészi pályára lép, és 40 éves koráig sikeres rajzolóként dolgozott a film- és reklámiparban. A társulattal való találozását egy véletlennek köszönhette: miután részt vett egy tánckurzuson a Szkéné Színházban, beült megnézni a Hófehérke című előadást. "Észrevettem a színpadon egy számomra ismeretlen figurát, aki fehér lepelben volt, és akiről nem tudtam levenni a tekintetemet; úgy telt el egy óra, hogy guvadt szemmel őt bámultam. Odabent tök sötét volt, úgyhogy csak utána, kint néztem meg, hogy mi volt ez: Hófehérkét Pintér Béla játszotta. Na, mondom, erre kíváncsi vagyok. Kinyitottam a Pesti Műsort, amiben azt írták, hogy Pintér Béla és Társulata játssza a Kórház-Bakonyt. Eljöttem rá, és egyik gyomrost kaptam a másik után, azt sem tudtam, hol vagyok. Gondoltam, frappáns improvizáció volt, az ilyen egyszer összejöhet, de másnap újra játsszák, nekem meg nincs dolgom, eljövök megnézni. Az igazi gyomros csak akkor következett: borzasztó súlyként nehezedett rám, hogy mintha deja vu-érzésem lenne, tizedmásodperc pontossággal ugyanazt látom és hallom; el sem akartam hinni, hogy ez lehetséges. Két nap múlva A Sehova Kapuja ment. Ott azt éreztem, hogy személyesen nekem játszanak, öt perc után elfelejtettem, hogy színházban vagyok. Már majdnem negyven éves voltam, mégis azt hittem, hogy ezek itt összeszövetkeztek ellenem, hogy leleplezzenek, és azt a figurát helyettem tették oda, hogy én rádöbbenjek valamire(...) A második A Sehova Kapuja után a Szkéné büféjének sarkában ültek Béláék. Amikor kijött az egyik szereplő, Tamási Zoltán, azt mondtam neki – Bélát nem mertem megszólítani az élmény miatt –, hogy én szeretnék velük játszani. Zoli susmogott valamit Bélával, aki odajött hozzám, bemutatkoztunk, én pedig elmondtam, hogy soha nem játszottam színházban, nem tudok beszélni, nem tudok énekelni, nem tudok táncolni, de szeretnék velük játszani. Nézett rám, mint egy csendes őrültre: »Jó, jó, Laci – ugye Lacit mondtál? –, hát, majd szólunk, ha lesz valami.« Így ismerkedtünk meg" - emlékezett a színész, aki első szerepét a Gyévuska című előadásban kapta Pintér Bélától.

 

gyevuska

Quitt László a Gyévuska c. előadásban

 

"Béla azt mondta: »Lacikám, van egy jó meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?« »A jóval.« »A következő előadásban kipróbálnánk.« »Fantasztikus, és mi a rossz hír?« »Hogy a darab elején Thuróczy Szabi le fog zsidózni, és nagyon durván lepofoz.« »Hát ez csodálatos – mondtam én –, de mi a rossz hír?« Madarat lehetett fogatni velem. Igaz, Jordán Tamás beleköpött a levesembe. Imádtam a Szkénének ezt a különleges, szakrális terét – de amikor Jordán megnézte a Parasztoperát, annyira le volt nyűgözve, hogy azt mondta Bélának: pályázik a Nemzeti Színház igazgatói posztjára, és szeretné, ha a következő előadás ott készülne el, akármi is lesz az. A Gyévuska lett – én pedig így, negyvenéves fejjel a Szkéné helyett a Nemzeti Színházban voltam kénytelen debütálni" - mesélte Quitt László.

 

"Nem tudom, hogy színész lettem-e. A főiskolán végzett színészek elméletileg minden, az alkatukhoz passzoló szerepet el tudnak játszani; én nem tudom, hogy képes lennék-e erre. Nekem az a dolgom, hogy a Bélától kapott feladatomat a lehető legjobban végezzem el. Ez motivál. A Gyévuska után több társulat megkeresett a saját projektjeivel, de soha, egyikben sem volt olyan élményem, mint Bélával" - fogalmazott Quitt László.

 

"Pár évvel ezelőtt találkoztam az általános iskolai osztálytársaimmal, akik azt mondták: »Laci, te olyan okos gyerek voltál, és mégis színész lettél?« Ezen akkor nevettünk" - tette hozzá később.

 

 

A teljes interjú itt olvasható.