Kovács Gerzson Péter: "Mondtam a magamét ezelőtt is"

Az idén 25 éves TranzDanz alapítóját, Kovács Gerzson Pétert kérdezte a Magyar Narancs. A koreográfus kuratóriumi szerepvállalásáról és társulatának jubileumáról is beszámolt, azt is elárulta, reményei szerint milyen lesz a jövő tánca. Lapszemle.

 

A Magyar Narancs cikkéből:


"A közelmúltban több közéleti szerepet vállaltam, bár mondtam a magamét ezelőtt is – és nem csak a darabjaim által" - kezdte Kovács Gerzson Péter. A koreográfus elmondta, az egykori táncművészeti kollégiumban volt évekig kurátor, később pedig az előadó-művészeti kollégiumba a szakmai szervezetek delegálták. November elején azonban megszűnt ez a kollégium, és egyúttal a mostani kurátorok mandátuma is, helyette egy zeneművészeti, valamint egy összevont tánc- és színházi kollégium jön létre, ám a jelölési folyamat még nem kezdődött meg.

"Ha három művészeti ágat összevonnak, ott felmerülhetnek kételyek a kurátorok teljes körű kompetenciáját illetően. Amikor 2010-ben elkezdtünk dolgozni, abban konszenzusos volt a kurátorok véleménye, hogy nem célszerű a másik műfajába belekontárkodni, ha azt nem ismeri az ember. Engem ne zaklassanak azzal, hogy egy zenekar kottavásárlási igénye mennyire indokolt. Ahogy az sem szerencsés, hogy a folyóirat-kollégiumhoz kerültek a szaklapok cakli-pakli. Nem láttam ott olyan kurátort, aki az elmúlt tíz évét vagy akár csak egyet is azzal töltött volna, hogy a táncos szaksajtót behatóan vizsgálja" - hangsúlyozta Kovács Gerzson Péter.


kgpFotó: Hamarits Zsolt, mu.hu

 

A megalakulásának 25. évfordulóját idén ünneplő TranzDanz alapítója az interjúban elárulta, a társulat igazából már 26 éves, csak tavaly "nem volt kedve foglalkozni ezzel", azt viszont nagyon reméli, hogy az alkotótársak sűrű programjába beilleszthető lesz a Bankett című, közel egyórás táncfilm befejezése.

 

Arra a kérdésre, mi a jövő tánca, Kovács Gerzson Péter így felelt: "Még csak azt sem tudom, mi a jelen tánca! Egyáltalán, mi a tánc? Vannak konvencionális meghatározások, esetleg el lehetne indulni valami bonyolult filozófiai irányba a meghatározást keresve, de nem hiszem, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldást találnánk. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a jelenleg tomboló, szinte már a barokkosat is meghaladó, narcisztikus esztétizálást, a 'demokratizálódott' technika túlburjánzását és a szalonborzongást generáló voyeurséget előbb-utóbb követi majd az alkotó embert, a művészt, a közösséget, a társadalmat ismét a fókuszába állító, őszinte, bátor, szuverén táncművészet, bármit is nevezünk majd akkor táncnak."

 

A teljes interjú itt olvasható.