"A siker mámorító és erőt ad" - Marton Éva pályáról, sikerekről

Idén Hazám díjjal és Prima Primissima díjjal is kitüntették a világhírű szopránt. Marton Éva a Vasárnap Reggelnek mesélt a pályájáról, a sikereiről és a terveiről. Lapszemle.

A Vasárnap Reggel cikkéből:

 

A Zeneakadémia, ahol az énekesnő 2005-től 2013-ig tanszékvezető volt, jövőre Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt szervez, amelynek ő lesz a zsűrielnöke. Az idén 70 éves énekesnő elmondta: pályája végén fontosnak érezte, hogy visszatérjen "Alma Materéhez". Bár több helyre is hívták tanítani, ő missziójának érezte, hogy itthon adja át a tudást, amit az évek során összegyűjtött, és bár idén visszavonult posztjáról, tervezi, hogy minden évben tart majd egy kurzust a legtehetségesebb fiatal énekeseknek.

 

marton éva

Fotó: Honéczy Barnabás / MTI

 

Arra a kérdésre, volt-e politikai oka annak, hogy 1972-ben elhagyta Magyarországot és külföldön kezdett zenei karrierbe, az énekesnő így válaszolt: "Semmi köze nem volt a politikához. Ha végtelenül le akarnám egyszerűsíteni, Házy Erzsébet egy mondata miatt mentem el, aki azt mondta nekem, hogy minek pazarolom a tehetségemet az Operaházban, menjek inkább külföldre. Akkoriban sok énekes volt az én kategóriámban, akik ugyanazokat a szerepeket énekelték. Tizenharmadik vagy tizennegyedik voltam a sorban. Az egy nehéz időszak volt, úgy éreztem, túl sok korlát vesz körül. Amikor hazamentem és szomorúan elmeséltem a férjemnek, mit mondott az ország első számú énekese, azt válaszolta, igaza van. Korábban is megfordult már a fejünkben, hogy megpróbálhatnám külföldön, de az utolsó lökést ez adta meg."

 

Marton Évát arról is kérdezték, mi az oka annak, hogy a kemény munka ellenére is képes volt megőrizni a lelkesedését és az érdeklődését a munkája iránt. "Maga a siker. Az mámorító dolog és rengeteg erőt ad. Mindent, amit elértem, nagyrészt a közönség szeretetének köszönhetem. Az egy művésznek nagyon fontos, hogy bensőséges kapcsolata legyen közönségével, egy hullámhosszan legyenek. Buenos Airesben fordult elő, hogy az autogramosztás olyan hosszú ideig tartott, mint maga az előadás, pedig az is több mint három órás volt. Ezek az élmények adnak erőt. Másrészt máig nagyon szeretek énekelni és úgy gondolom, hogy a zenei színház minden színházak csúcsa" -fogalmazott az énekesnő.

 

Marton Éva elmondta: a férjének is nagy szerepe volt abban, hogy sikeresen alakult a karrierje. "Az volt a szerencsém, hogy a férjem nagyon sok terhet levett a vállamról. Mindent megtett azért, hogy énekelhessek, később pedig az orvosi hivatását is feladta, hogy csak a menedzserem lehessen. Sokszor éreztem is lelkiismeret-furdalást, hogy megérdemlem-e ezt? De, mindig azt mondta, hogy amikor ott ül a közönség soraiban és látja azt az élményt, amit okozok, ő ugyanúgy örül neki, ahogy én. Legalább úgy szereti a zenét, ahogy én.(...) Azzal szoktam viccelődni, hogy mindenben egyformák vagyunk, csak én nem tudok operálni, és hála Istennek ő nem tud énekelni. Aztán egyszer egy műtét után még a műtőbe is elhívott. Bemosakodtam én is, és a kezembe adott egy eltávolított, teljesen elhalt vékonybelet. Addig kellett tartanom, amíg a műtősnő lemérte, milyen hosszú darabot operált ki. Gondoltam, mit nekem egy vékonybél, ha róla van szó? Hát azért persze megviselt, de nem mutattam. Mindent meg akartam tenni, hogy jó legyek nála. Ez persze még akkor történt, amikor udvarolt nekem, de azóta is mindent megteszünk egymásért" - mesélte az énekesnő.

 

A teljes cikk a Vasárnap Reggel c. lapban olvasható.