A nőNyugat Kecskeméten - Villáminterjú Galgóczy Judittal

Nem irodalomóra, nem pletykagyűjtemény, és nem is klasszikus színházi est. A nőNyugat című előadás, amelynek bemutatója január 9-én lesz a Kamaraszínházban, olyan nők portréit rajzolja meg, akik társuk oldalán a magyar irodalom kivételes időszakának lehettek tanúi. Az előadásról a darab rendezője, Galgóczy Judit mesélt.


galgoczyA darabnak nem írója, hanem szerkesztője van: Bíró Kriszta. Milyen szövegekből áll össze a nőNyugat?

Galgóczy Judit: Az előadás szövege olyan, mint egy nagy, tarka szőttes, amely a 20. század első felétől a második világháború végéig tartó időszakot öleli fel. Nagy írók és költők, Kosztolányi, Karinthy, Babits, Móricz feleségeinek életéről, férjükhöz, szerelmükhöz való viszonyáról szól az összeállítás. És ott van köztük Kaffka Margit, a remek író, akit a nyugatosok elismertek és befogadtak maguk közé. A darab szövegét naplóbejegyzésekből, visszaemlékezésekből, a Nyugatban megjelent írásokból állította össze Bíró Kriszta. 

Mit mutat meg, miről mesél ezeknek a nőknek az élete? 

Galgóczy Judit: A nagy emberek méltó társat választanak maguk mellé. Ezt bebizonyítja a darab. Török Sophie, vagyis Tanner Ilona eszme- és alkotótársa volt Babits Mihálynak. Harmos Ilona lemondott a színészetről, háziasszony lett, nevelte a gyerekeket, mindeközben szellemi társa volt férjének, Kosztolányi Dezsőnek. 

Irodalom órán szinte semmit sem tanulunk róluk. Miért? Szükségszerűség? A nagy ember árnyékán nem szűrődik át a fény?

Galgóczy Judit: Kétségtelenül adódik feminista értelmezési lehetőség. A férfialapú társadalom egész Európában jellemző volt. Magyarországon még inkább, és bizonyos értelemben ez a mai napig megmaradt. Csakhogy ezek közül a nők közül egyik sem feminista. A létezésükkel bizonyítják, hogy egy nő asszonyként, feleségként, anyaként, szellemi és alkotótársként egyszerre jelen lehet, méghozzá teljes értékűen. Ezek a nők megkövetelték, hogy a férjük társai lehessenek. „Nem akarok mamuska életet!” – ezt mondja Böhm Aranka. Volt köztük nem is egy, aki alkotással felelt a női szerep kérdésére. Ez nagyon fontos.

Akkor is, ha nagyrészt feledésbe merült alkotásokról van szó?

Galgóczy Judit: Mindenképpen. A nőirodalomnak akkor is pejoratív értelme volt. Az interneten rengeteg szöveg elérhető. Nincs más dolgunk, mint olvasni. Hála az égnek, sokan olvassák is. Nem véletlen, hogy Török Sophie verseiből felolvasó esteket rendeznek. Harmos Ilona Tüzes Cipőben című regénye a sokadik kiadásánál tart. Fantasztikus elbeszélő, akinek hihetetlen rálátása volt erre a korszakra. Kaffka Margitot Ady „nagyon-nagyon író-asszonynak” nevezte. A magyar irodalom egyik legjelentősebb írónője… Nincs más dolgunk, mint olvasni.

Nagy íróink, költőink titkai témává váltak az utóbbi években...

Galgóczy Judit: Azok a titkok, amelyekhez a hálószobák ajtaján kell bekukucskálni, immanensen benne vannak ugyan a darabban, de mi nem a hálószobákba kukucskálunk be, hanem a gondolatok, érzelmek kapcsolódásának hálóját szemléljük. Persze kiderül, hogy ki volt hűtlen, ki hagyta el a másikat, volt-e szerelem az adott házasságban, tűrtek-e, és miért maradtak mégis együtt. De nem a pletykáról szól a nőNyugat, hanem a méltó társról, a méltó társ kereséséről. Nagy öröm színpadra állítani, reméljük, szép, költői előadás lesz szerelemről házasságról, irodalomról. 

 

Szerző: Rákász Judit / Kecskeméti Katona József Színház