Megelőlegezett bizalom - Ráckevei Anna és Gemza Péter válaszolt

A debreceni Csokonai Színház igazgatója, Ráckevei Anna és Gemza Péter művészeti vezető az elmúlt fél év nehézségeiről és sikereiről meséltek.

Mispál Attila interjúja eredetileg a Csokonai Színház oldalán jelent meg.

 

Július elseje óta vezetik a Csokonai Színházat. Hogyan értékelik az indulást? Mi az, ami változatlan marad, és mi lesz más a korábbi időszakhoz képest? Új munkakörük mellett tudják-e gyakorolni eredeti hivatásukat?

Ráckevei Anna: Szerencsés, hogy ketten pályáztunk, és együtt nyertünk az igazgatói pályázaton, mert az én magyarországi színházi tapasztalataim Péter nemzetközi tapasztalatával ötvöződnek a munkánkban, és többek között ez garantálja a folytonosságot. (...) A nemzetközi kapcsolataink fenntartását és erősítését mi magunk is ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint a korábbi vezetés. Ezt jelzi, hogy az idei évadban bemutattuk az Artúr, a cipőhorgász című gyerekeknek szánt előadásunkat Christian Paccoud-tól - akit a debreceniek már jól ismernek -, az Antigonét a román Anca Bradu rendezésében és a kanadai Nancy Huston Iokaszté királyné című darabja is elkészül majd Péter rendezésében, ez egy magyarországi ősbemutató lesz. A következő évadról is folynak már az egyeztetések hasonlóan magas kvalitású színházi alkotókkal. Azért is érzem szerencsésnek magamat, hogy Péterrel szövetkeztem, mert ő a színház gyakorlati irányításában is rengeteg súlyt képes levenni a vállamról. Ennek köszönhető, hogy színésznőként is aktív tudok maradni. A Déri Múzeummal közös irodalmi estjeinken is láthat-hallhat engem a közönség, és én játszom majd a Iokaszté királyné címszerepét, miközben a korábbi szerepeimet is tovább viszem.

 

rackevei anna


Gemza Péter: Az mindkettőnk számára világos volt, hogy a kezdés nem lesz könnyű. A társulatban, a művészeti és gazdasági vezetésben is sok az új ember, illetve a régebbi kollégák közül többeknek változott a beosztása, a feladatköre. Időbe kerül, mire minden és mindenki újra összecsiszolódik, ugyanakkor a színházi üzemnek zavartalanul kell működnie. Jó lenne, ha egy héten lenne még pluszban két-három nap... Az évad elejére tervezett bemutatóim és abszurd módon a felújított Erkel Színház megnyitása is okozott némi problémát nekünk. A Magyarországon fellelhető operaénekesek 90 százaléka az Erkelben énekelt szeptembertől, ezért a mi évadunk nem tudott a terveknek megfelelően, Vajda János operájával elindulni, hiába állt készen a darab már az előző évad végén. A korábbi társulatból sok prózai színész távozott, ezért a régi előadásokat nehéz lett volna tovább játszani, így mindenképpen újakkal kellett indulnunk, viszont a helyzetből adódóan csak nagyon későn, áprilisban tudtuk elkezdeni az új évad tervezését. Szóval hamar kiderült, hogy a folyamatos döntéshozatal, a szervezési feladatok, a feladat-meghatározás és számonkérés, a rendszer átlátása és újrafogalmazása, valamint a napi ügymenet levezénylése annyi időmet veszi el, hogy az októberre tervezett bemutatómat nem lehet megtartani. Logikusnak tűnt, hogy az én bemutatóim csússzanak. Tehát a külsős rendezéseket feladtam, hogy minél többet lehessek Debrecenben, hogy az erőimet ide tudjam koncentrálni. Ugyanakkor a művészi ambícióimat nem adom fel, művészeti vezetőként is szeretnék tovább dolgozni, mint koreográfus és rendező. Ezért az idei évadban két előadást koreografáltam, a Novemberi éjt és a Don Perlimpínt, és kettőt fogok rendezni, az Első szerelem című Beckett-darabot, valamint a már említett Iokaszté királynét. A következő évadban pedig kevesebb rendezést vállalok, például azért, hogy hosszabb próbafolyamatokat tarthassak és egyéb módokon segíthessem az előadásaink művészi színvonalának emelését.

 

Mely területeken szükséges az erősítés, mit lehetne még jobban csinálni?

Ráckevei Anna: Mivel a színházvezetésben szinte mindannyian újak vagyunk, sok erősíteni valónk akad: például tisztáznunk és tudatosítanunk kell az új feladatköröket, pontosítanunk kell a belső kommunikációt. Az énekkarunk, illetve a prózai színésztársulatunk létszáma a minimum közelében stagnál, szintén erősítésre szorul, és a műhelyekben is szükség volna néhány új munkatársra... Egyelőre igyekszünk a személyes hiányosságainkat mielőbb kiküszöbölni, és gyorsan tanulni a hibáinkból. 

Gemza Péter: Az eltelt fél év során sajnos egyetlen rendezőnek sem sikerült annyi időt biztosítanunk az alkotásra, amennyit szerettünk volna, illetve amennyire ténylegesen szüksége lett volna. Ennek ellenére az előadásainkra akkora az érdeklődés, hogy jóval többször játszhatnánk őket. Az évad elején túl nagy vállalásokat tettünk, és ahogy említettük, új munkatársi gárda gyűlt össze, tehát az újragondolás okozta azokat a hiányosságokat, amelyek kifelé szervezetlenségnek tűnhettek. Belülről már látszik, hogy egyre jobban uraljuk a rendszert. Ennek egyik kívülről is látható jele például az, hogy a Víg Kamaraszínház műszakilag és kinézetében is megújult. Egyre szervezettebbek, összetartóbbak vagyunk, egyre jobban tudja mindenki a dolgát, a helyét. (...)

 

gemza
Ráckevei Anna: Az előző évadhoz képest több, mint 20 százalékkal nőtt a bérleteseink száma, ami a megelőlegezett bizalomnak köszönhető.

Gemza Péter: Ez azt jelenti, hogy nem pártoltak el tőlünk azok, akik Vidnyánszky Attila színházát kedvelték, ugyanakkor egy másik közönségréteg is visszatért a színházba. A műsorstruktúránkban továbbra is képviselteti magát a költői színház, ugyanakkor nagyobb a műfaji változatosságra törekszünk, több szórakoztató és zenés darabot játszunk, ami szándékunk szerint nem jelenti a minőségi elveink feladását.

Ráckevei Anna: Közben pedig javában tervezzük a következő évadot. Izgalmas és sokrétegű program várható a középkor és a kereszténység tematikák mentén.

Gemza Péter: A jövő évadunk gyakorlatilag már összeállt, a darabokról már egyeztettünk a legtöbb rendezővel és ez egy egészen másfajta gondolkodást tesz lehetővé, ugyanis nagyobb rálátást biztosít a jövőre, így jobb döntéseket lehet hozni, hosszabbak az előkészítési fázisok.

Ráckevei Anna: A DESZKA Fesztivál programja is szépen formálódik a nem-emberi színpadi megjelenítésének jegyében, vadonatúj szekcióval…

Gemza Péter: Színházi kultúránk és az európai műveltség bölcsője a görögség. Fontosnak tartottuk, hogy az első évadunk során utaljunk erre, így a következő évi DESZKA alapgondolata a következő a kérdés köré szerveződik: hogy lehet a kortárs kultúrában megjeleníteni azt a bizonyos nem-emberit. Erről gondolkodva a tánchoz és a bábjátszáshoz, majd a debreceni származású és európai jelentőségű Blattner Gézához lyukadtunk ki. A következő DESZKÁT gyakorlatilag az ő emlékének szenteljük. Fontosnak látjuk azt is, hogy a családok együtt is jöhessenek színházba, ezért a jövőben megpróbálunk a hétvégi napokra olyan programokat szervezni, amelyeket gyerekek és felnőttek közösen látogathatnak. Azt érzékeljük, hogy van erre igény... A Gördeszka szekció is ezért születik a DESZKÁ-n, ahol kortárs magyar színpadi szövegek gyerekeknek fognak szólni. Ez lesz a bevezetője a hétvégi programsorozatnak.

Ráckevei Anna: Sikerként könyvelhetjük el, hogy szorosabb együttműködést kötöttünk a városi kulturális intézményekkel. Az új intézményvezetőkkel egyre nyitottabban és kíváncsibban figyeljük egymás munkáját, keressük a kapcsolódás lehetőségeit, szövetségesként tekintünk egymásra. Az összefogás szép példái az irodalmi estjeink a Déri Múzeumban, a Kölcsey Központ támogatásával megvalósított Légy jó mindhalálig produkciónk és a már emlegetett DESZKA Fesztivál, amelynek szervezésében és előkészítésében a MODEM-mel és a Vojtina Bábszínházzal dolgozunk együtt. A város művészeti iskolái is aktívan részt vesznek a közös munkában.

Gemza Péter: A havi rendszerességű irodalmi est-sorozatunk is új kezdeményezés. Kísérleti jelleggel indítottuk el, de szerencsére erre is nagy igény mutatkozik a városban, úgyhogy szeretnénk megtartani és továbbfejleszteni ezt a programot, ami folyamatosan teltházzal megy. Nagy dolognak tartom, hogy a Déri Múzeum díszterme hónapról-hónapra megtelik a magas irodalmat értő és kedvelő emberekkel, akik örömmel várják az új felfedezéseket és élményeket. Számunkra azért is fontosak ezek az alkalmak, mert szélesebb művészi kontextusba tudjuk helyezni általuk azokat az előadásainkat, amelyekhez kapcsolódnak.

Ráckevei Anna: Megújult a honlapunk is, egyre többen érdeklődnek a vasárnap délutáni vetítéseink iránt. Ennek is nagyon örülünk...

Gemza Péter: (...) A vasárnapi vetítésekkel a 450 éves William Shakespeare-t ünnepeljük az egész évadon át, ezzel megelőlegezzük a Shakespeare-évet, és a debreceni közönség megismerheti a világ vezető színházi alkotóit. (...)

 

Hol tart a Csokonai Színház az új társulat építésében? Mik a távlati célok?

Ráckevei Anna: A közös munkák, a közös erőfeszítések, az együtt elért sikerek hozzák össze az embereket. A belső kohézió tud igazán értékes társulatot formálni. Az ehhez szükséges és erre alkalmas munkatársakat próbáljuk megtalálni, akik képesek megteremteni ezt a belső egységet. Minél jobb egy emberi közösség, annál erősebb a színház. A fiatalok energiáit is igyekszünk ennek a gondolatnak a mentén terelni. Szoros kapcsolatban állunk a Kaposvári Egyetem Művészeti Karával, az ottani színészhallgatókkal folyamatosan együtt dolgozunk, próbálgatjuk egymást, ismerkedünk, és egy alapszerződést is sikerült tető alá hozni a két intézmény között. Tehát sok fiatallal dolgozunk, akikkel közösen formáljuk és alapozzuk jövőbeli életünket.

Gemza Péter: Debrecen legnagyobb kulturális intézményeként szeretnénk megmaradni az ország második legfontosabb operajátszó helyének, szeretnénk megfelelni a felénk áradó bizalomnak, amit az mutat leginkább, hogy minden előadásunkon folyamatos a teltház, és arra törekszünk, hogy továbbra is a város meghatározó kulturális szereplőjeként tartsanak minket számon.

Az interjút készítette: Mispál Attila

 

Forrás: Csokonai Színház

Usz.: Színház.hu