Színészlegendák képkeretben - Kiállítás nyílik Inkey Alice fotóművész képeiből

Színészlegendák képkeretben címmel Inkey Alice fotóművésznek kiállítása nyílik kedden az Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában.

A Balázs Béla-díjas fotóművész kiállítását Szalay Zoltán fotóriporter nyitja meg.


A Cultiris Galéria honlapján Inkey Alice szavai olvashatók. Mint írja, a filmgyárban munkaköre alapján elsősorban jelenetfotózással foglalkozott, de a színészekkel kialakult szinte baráti kapcsolatának köszönhetően beleszeretett a portréfotografálásba.

 

latinovits

Latinovits Zoltán és Bagó


"Szerencsém volt abban is, hogy a sajtó részéről a színészportrékra nagy igény mutatkozott (Film-Színház-Muzsika, Filmvilág stb.). Több évtizedes filmgyári munkám során 53 játékfilm, és 50 televíziós film standfotóit készítettem a színészportrékon kívül" - írja legújabb könyve, a No de Alizka! születéséről.


A fotográfus Alsógödi Amarcord címmel megjelent első könyvében a gyermekkor és egy kisváros hangulatát próbálta visszaadni. A tavaly év végén a Noran Libro Kiadó Kft.-nél No de Alizka! címmel megjelent újabb kötetében filmgyári életére emlékezik.

 

A Cultiris Galéria kiállításához 20 portrét választottak ki, a képeken látható például Latinovits Zoltán Bagó kutyával az Öreg című film forgatásakor, Esztergályos Cecília a Vőlegény című filmben, Haumann Péter a Charley nénje című tévéfilm egyik jelenetében és Bessenyei Ferenc az Ítélet című filmben.

 

itelet

Bessenyei Ferenc Dózsa szerepében az Ítélet c. filmben

 

A tárlatról és Inkey Alice-ról saját szavaival:

 

"Fotós-filmes családba születtem Budapesten, 1940-ben. A fotós édesapám, Inkey Tibor volt. Filmesből több is volt: nagybátyám, Szőts István filmrendező és nagynéném, Szellay Alice filmszínésznő. Szinte természetes, hogy nekem fotóssá kellett lennem. Édesapám révén a Fényszövbe kerültem tanulónak, majd utána, az említettek támogatásával, a filmgyárba. Igazi filmes tanítómesteremnek Illés Györgyöt nevezném, de nagyon szerettem Sára Sándorral és Szécsényi Ferenccel is dolgozni. 

A filmgyárban a munkaköröm alapján elsősorban jelenetfotózást kellett végeznem, de a nagy színésznőkkel és színészekkel kialakult szinte baráti kapcsolatomnak köszönhetően, beleszerettem a portréfotografálásba. Szerencsém volt abban is, hogy a sajtó részéről a színészportrékra nagy igény mutatkozott. (Film, Színház, Muzsika, Filmvilág, stb.) Több évtizedes filmgyári munkám során 54 játékfilm és 51 televíziós film standfotóit készítettem a színészportrékon kívül. Nyugdíjba menetelem után kedvem támadt az írásra.

Az első - Alsógödi Amarcord című - könyvemben a gyermekkor és egy kisváros hangulatát próbáltam visszaadni. Újabb, No de Alizka! - Kép-mesék a magyar film történetéből című kötetemben filmgyári életemre gondolok vissza. Egy érdekes világ érdekes embereiről szól a könyv. Számos fotó és történet segítségével próbálom megmutatni a filmkészítés nehézségeit és gyönyörű pillanatait.

 

cili

Esztergályos Cecília a Vőlegény c. filmben

 
Múlik az idő, változik a világ.

A fényképezésnél, filmezésnél a negatív-pozitív eljárást felváltotta az elektronikus technika. A lakásokban megjelentek a számítógépek. A miénkben is. Félek, soha nem fogom igazán megtanulni használatát, valószínűleg az elektronikus fotografálást sem.

Maradok a klasszikus, a napjainkban úgynevezett analóg technikánál. Ami engem érdekel, azt negatívra is meg tudom csinálni. Ezért unokáim fotózása mellett - a magam szórakoztatására - míves csendéleteken, hangulatos városképeken töröm a fejem, a festészeti stílusok felhasználásával. (Zuglói hangulatok.)

Jó volt a filmgyárban dolgozni. Örömmel gondolok arra a harmincöt évre. 
Ez a tárlat a magyar film színészlegendáinak, rendezőinek, operatőreinek állít emléket."

 

Forrás: MTI