Amire a test nem emlékszik - Világhírű belga koreográfia érkezik a Trafóba

Mint arról korábban beszámoltunk, január 30-án és február 1-jén az egyik legismertebb belga tánc társulat, az Ultima Vez lép fel a Trafóban, Wim Vandekeybus koreográfus 1987-ben készült, világhírűvé vált előadásának felújításával.

A koreográfusról

 

1987-ban a 24 éves flamand Wim Vandekeybus – akit addig csak Jan Fabre táncosaként ismertek – az Amire a test nem emlékszik (What the body does not remember) című koreográfiájával egy csapásra a táncvilág élvonalába került. Egykori mestere, Fabre fizikális-teátrális-minimális-peformance világából fejlesztette ki sajátos stílusát, amelynek központjába a táncot helyezte. A darab készítésével párhuzamosan alapította meg saját társulatát, az Ultima Vezt. Negyedszázaddal később Vandekeybus újra színpadra állította egykori világsikerét. A darab mit sem veszített lendületéből és meggyőző erejéből, ma is megkerülhetetlen alapmű. 


Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.

 

body4

 

Egy kockázatos darab


A darab 1987-ben valósággal sokkolta a nézőket - Anna Kisselgof, a New York Times kritikusa például így írt róla: „Egyszerre kemény, brutális, játékos, ironikus és rémisztő. A jelzők teljességgel alkalmatlannak bizonyulnak ennek a szokatlanul innovatív táncelőadás leírására.”


A darab nem csak újszerű koreográfiájával, hanem szokatlan zenei világával, illetve a zenei és táncelemek hangsúlyos ütköztetésével vívta ki a szakma elismerését. Ezért a darabért Vandekeybus és zeneszerzői, Thierry De Mey és Peter Vermeersch megkapták az egyik legrangosabb amerikai díjat, a Bessie-t.

body5
A What the body does not remember radikális, ugyanakkor játékos, technikás és rendkívül kockázatos darab. A kilenc táncos saját teljesítőképessége határain is túljut, egészen addig a meghatározó pontig, amikor már nincs más választás. Az előadással a társulat bejárta világot, és mindenkit lenyűgözött, ahogy Vandekeybus nyersen feszegette a test fizikai teljesítőképességének határát. Egyszerre ébreszt csodálatot és rémületet a nézőben, aki döbbenten figyeli, mire is képes még az emberi test.

 

Wim Vandekeybus saját munkamódszeréről 

Wim Vandekeybus saját munkamódszeréről így vallott: „Különösen azok az intenzív pillanatok érdekesek számomra, amikor nincs választásunk, csak történnek velünk a dolgok. Például a pillanat, amikor szerelmesek leszünk vagy egy elkerülhetetlen baleset előtti utolsó perc. Ezek a pillanatok inkább az extremitásuk miatt érdekelnek, sem mint a nekik tulajdonított jelenőség miatt. Ha figyelembe vesszük, hogy egy színpadi előadásnak többször is játszhatónak és jól kontrollálhatónak kell lennie, akkor meglehetősen nagy kihívás ezeket az egyszeri pillanatokat egy darab alap koncepciójaként használni. Talán a test nem emlékszik mindenre, amit mondtunk vagy tettünk és minden, ami történik velünk, csak törékeny illúziója ennek a hiánynak.”

body6
Vandekeybus - Anne Teresa De Keersmaeker mellett - Belgium legismertebb, világhírű koreográfusa. Munkáiban meghatározó fontosságú a zene és a mozgás kapcsolata. Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe). 1985 és 1987 között Jan Fabre – a legnagyobb flamand rendező – The Power of Theatrical Madness című darabjában még mint táncos járta be a világot, majd 1997-ben Fabre a már befutott Vandekeybus-nak egy szólót írt és rendezett.

Vendégkoreográfus volt az izraeli Batsheva Dance Company-nál és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására 2006-ban részt vett a Nightshade projektben.

body7

 

Eddig kétszer jártak nálunk

A Trafóban eddig kétszer lépett fel az Ultima Vez, 2008-ban nagy közönségsiker övezte Tükör című darabjuk magyarországi bemutatóját, 2009 őszén pedig újFeketeség című darabjukat hozták el. Utóbbi előadásban két fiatal magyar táncos, Mészáros Máté és Vass Imre nemzetközi sikerének is örülhettünk. A Trafó 2014-ben három produkciót is bemutat Ultima Vez társulathoz kapcsolódóan. A What the body does not remember után 2014 májusában Wim Vandekeybus legfrissebb, booty Looting című, 2012-ben készült darabját mutatjuk be. Ezzel a két előadással az a céljuk, hogy a nézőknek lehetőséget teremtsenek az összehasonlításra: a nézők megvizsgálhatják, hogy az eltelt 25 év alatt meddig jutott, milyen változásokon megy keresztül a világhírű koreográfus szemlélete, munkamódszere világ- és tánclátása.

A booty Looting a fénykép, a fényképezés színpadra emelésével az emlékezet mechanizmusát vizsgálja, a valódiság, a valóság kérdéseit járja körül. Vandekeybus asszisztensként bevonta az alkotó folyamatba a társulat egyik magyar táncosát, Mészáros Mátét is.

body
A harmadik produkció, melynek bemutatójára a 2014 őszén kerül sor, egy ritka felelősségvállalás dokumentuma. Az Ultima Vez és Vandekeybus 2006-ban létrehoztak egy programsorozatot Ulti’mates néven, melynek keretében a társulathoz kapcsolódó koreográfusok munkáit támogatják – nem csak financiálisan, hanem a menedzsment és a forgalmazás területén is. Mészáros Máté ezt lehetőséget megragadva a Trafó partnerségével, általa kiválasztott magyar táncosokkal készít majd Budapesten egy előadást.

 

Ultima Vez (B):

Amire a test nem emlékszik

(What the body does not remember)

- felújítás -

 

2014. január 31.,február 1. 20 óra