Rátóti Zoltán: "Erős ellenszélben vagyunk"

Január elején a hvg.hu publicisztikájában utalt arra, hogy értesüléseik szerint Rátóti Zoltán meg fogja pályázni a szolnoki színház igazgatói posztját. A kaposvári színház igazgatója közleményben határolódott el a híreszteléstől. Ennek kapcsán készített vele rövid interjút a Magyar Hírlap. Lapszemle.

A Magyar Hírlap cikkéből:

 

Rátóti Zoltánt elsőként arról kérdezték, mi igaz a hírből, hogy megpályázná a szolnoki színházat. "Bevált liberális, illetve bolsevik módszer, hogy olyan híreket terjesztenek, amelyekkel a fenntartó bizalmát megingathatják. Botorság lenne egy ilyen sikeres évad közepén bármiféle helyváltoztatásban gondolkozni. Elkezdtük kialakítani a társulat új arculatát, ez három-négy év alatt ér révbe. Az elmúlt évadok tapasztalatai alapján itt szeretném folytatni a megkezdett munkát, hiszen csak a 2013-as évben több mint tizenegyezerrel nőtt a nézőink száma. Ez bizalmat és érdeklődést jelent" - válaszolta az igazgató.

rz


A kaposvári színház műsorpolitikájáról is nyilatkozott. "Miután vidéken nincs lehetőség sok színház közül választani, ha valaki szeretne megnézni egy előadást, nekünk feladatunk, hogy a lehető legtöbb stílust behozzuk a színpadunkra (...) Családok és generációk színháza szlogennel hirdettük meg idei évadunkat. Alapvetésünk, hogy érzelmeket mutatunk, nem iróniával és gúnnyal próbálunk meg szórakoztatni. Emberi, lélekre ható történeteket szeretnénk eljuttatni a közönségünkhöz - ezt láthatjuk a Bölcs Náthánban, A király beszédében, de még a Hyppolit, a lakájban is. Stúdiónkban is olyan darabokat választunk, amelyek a mély emberi sorsokra koncentrálnak, és a személyességen keresztül juthatunk el a katarzishoz" - fogalmazott Rátóti Zoltán.

A színházat az utóbbi időben ért kritikákra az igazgató így reagált: "Nagyon nehéz a helyzetünk, hiszen erős ellenszélben vagyunk. Ennek egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása, hogy a kritika kettős mércével közelít a jobboldali értékrendet valló igazgatók által vezetett színházakhoz. Ennek ellenére továbbra is az a célom, hogy lefordítva a színház nyelvére, még szilárdabban megmutassuk azokat az értékeket, amelyekben hiszek. A múltban való megragadást helytelen állapotnak tartom, és ez a hozzáállás magában hordozza a megújulást. A színház egyébként is a pillanat művészete - azaz nem hozható vissza egy elmúlt életszemlélet, egy korszak életérzése."

 

A teljes cikk a Magyar Hírlapban olvasható.