"Jó vagy nem jó, az a kérdés" - Villáminterjú Schneider Zoltánnal

"Én azt szeretem, hogy ha elhangzik egy mondat, akkor az mindenkire hat"  – villáminterjú Schneider Zoltánnal, a Radnóti Színház színészével.

schneider zoltanFotó: Dömölky Dániel

 

Főiskolásként az ország egyik legjobb színházában, a Katonában voltál gyakorlaton. Maradhattál volna. Sosem bántad meg, hogy eljöttél?

Akkor indult a Székely Gábor-féle Új Színház. Felhívtam Székelyt, hogy szívesen mennék oda, ha gondolja. Azt mondta, nem tudja, mit fogok csinálni, de nagyon örül neki. Nem akartam beállni egy már működő gépezetbe, izgalmasabb volt ott lenni valami új dolog kezdetén. 

És bejöttek a számításaid?

Kimondottan fő-főszerepeket nem játszottam, de ez nem volt baj, én elvoltam. Mindig gondoltak rám, mindig játszottam.

Aztán Bálint András megpróbált átcsábítani a Radnótiba, de sikertelenül.

Felhívott és mondta, hogy szeretné, ha átszerződnék, mert nagyon tetszik neki az a vadállat, akinek ő sokáig gondolt engem. Én jó helyzetben voltam odaát, nem szívesen rúgtam volna föl a bizonytalanért; akkoriban nagy vetésforgóban voltak itt a fiatalok. De szívesen jöttem szerepre, hogy megnézzük, mit szólunk egymáshoz a társulattal, elférek-e egyáltalán ezen a kis színpadon. A Mirandolinában voltam Fabrizio. Jó munka volt nagyszerű színészekkel, de az ittlét még sokáig idegen volt nekem.

És aztán András újra hívott? 

És másodszorra már igent kellett mondanom. Egyrészt mert akartam jönni, másrészt azért, mert ha akkor nem lépem meg, akkor harmadszorra valószínűleg nem hívott volna már András. Ezt nem akartam megkockáztatni.

És azóta eltelt 13 év. Nem vagy fáradt? 25 előadást játszol egy hónapban, rengeteget szinkronizálsz, néha forgatsz. Majdnem minden előadásban benne vagy. 

Én ezt szeretem így. Jó érzés tudni, hogy számítanak rám. Szeretek dolgozni, játszani. Amiben meg nem vagyok benne, az úgyis lekerül a repertoárról. Mondtam is Andrásnak, nézze meg, az utóbbi időben, amiket levett, azokban nem vagyok benne. Szerintem ez elgondolkodtató, nem?

A próbákat szereted jobban vagy az előadást?

Inkább az előadást. De azt is szeretem, ha próbálunk. Azt nem szeretem, ha a próba nagyon átmegy elméletbe. Csináljuk, akár hülyeséget is. Próbáljunk ki dolgokat. Ha feldobok egy labdát, legyen valaki, aki leüti. Nem bírom, ha valaki csak magára figyel vagy csak akkor játszik, ha beszél. Én azt szeretem, hogy ha elhangzik egy mondat, akkor az mindenkire hat.

Alföldivel dolgoztál már többször, nemsokára újra fogsz, hiszen a Radnótiban rendezi a Platonovot.

Szeretem, ahogy Robi dolgozik. Pontosan tudja, hogy mit akar, van egy koordinátarendszer, amit felvázol – ez persze korlátokat ad, de kapaszkodót is. Így könnyebb a színésznek.

És hogy állsz Csehovval?

Én mindent szeretek. Játszható vagy nem játszható, jó vagy nem jó, az a kérdés. 

 

Forrás: Radnóti Színház, Színház.hu