Spiró György Elsötétítés című drámáját próbálják a Rózsavölgyi Szalonban Marton László irányításával. A Feleséget megformáló Söptei Andreát kérdezte Spilák Klára.
A darab 1941-ben, a III. zsidótörvény bevezetése napján játszódik. A zsidó származású férj úgy dönt, elválik keresztény feleségétől, és egy minden szempontból makulátlan férfihoz kényszeríti őt azért, hogy szerelmük gyümölcse, a gyermek életben maradhasson. A Férj szerepében Szervét Tibort láthatja a közönség, a Barátot Hirtling István, a Feleséget Söptei Andrea alakítja. A bemutatót április 11-én tartják.
A te olvasatodban miről szól ez a mű?
A darab egyrészt beszél egy zsidó férj és egy keresztény nő kapcsolatáról a '40-es évek Magyarországán, másrészt ábrázol egy alap férfi-nő konfliktust: mit gondolunk a szerelemről, a párkapcsolatról. Mivel mindkét vonalon kudarcot vall a pár, duplán fájdalmas a történet. Nagyon jól megírt sztori és egy kicsit sem szépíti a dolgokat. Az embernek gyakorlatilag semmi illúziója nem marad az élettel, a szerelem reményével vagy a mássággal való együttéléssel kapcsolatban ebben az országban.
A nő a kapcsolatot és a jövőt érzelmi alapon közelíti meg, a férfi a racionalitás felől. Mennyire tipikus Spiró férfi-nő mintája?
Általában ez a leosztás. A nő azt gondolja, hogy a szerelem, a szeretet mindent kibír, és annak mentén kell haladni. A férfi - ahogy általában is - az érzelmeket félretéve egy konkrét problémára dolgoz ki megoldási stratégiákat, és igyekszik kiválasztani a legjobbat, beáldozva ezzel akár a kapcsolatot is. Ez egy alapvető törésvonal kettejük között. Innentől a nő nem tud már továbbmenni ezzel a férfival. Egy kiüresedett, tátongó fekete lyukat látunk a lelke helyén. És a legszomorúbb, legtragikusabb számomra az a pár mondat, ami a gyerekkel kapcsolatban elhangzik. Ebből tudhatjuk, hogy nemcsak egy kapcsolat megy tönkre itt, hanem egy ártatlan élet is. A papa terve ugyan sikerül, külföldre menekül a feleség és a kislány, de a nő olyan fokon törik össze lelkileg a szakítástól, hogy kiég belőle valamennyi érzelem és közömbössé válik minden, még a saját gyermeke iránt is.
Mi az a pillanat, amikor az asszony belemegy abba, amit a férje kér?
Elérkezik egy nullpontra az érzelmeiben. Úgy éreztem sokáig, hogy ha ez a férfi a félelmét és a megrendültségét osztaná meg először a nővel és nem a racionális érveket sorolná, akkor ki tudna váltani belőle egy olyan empatikus azonosulást, amivel át lehetne nyomni ezt a megoldási javaslatot. De megsérti a nő szerelmét, aki innentől azt érzi, csak úgy lehet életben maradni, ha átadja magát a bosszúvágynak. A mindent elsöprő szerelemből átlép az ellenkező előjelű szenvedélybe, a gyűlöletbe, és aztán már magától működik a gépezet, ahogy bejön a jelölt, és elkezdődik a színjáték a férj előtt. A létrejövő új kapcsolat pedig egy hideg, kiszámított, csak a pénzről és a vagyonmentésről szóló viszony lesz, amelyben ő kutyába sem fogja venni az új férfit.
Mindegy, hogy ki az, akit kijelölt a férj a jövendőbelijének?
Az elején úgy tűnik, nem mindegy, mert egy darabig komolyan gondolja, hogy bele fog szeretni ebbe az új pasiba. Valószínűleg ebben magának is hazudik, hiszen látjuk, mi történik, amikor kettesben maradnak. Tehát ez teljesen illuzórikus dolog, de saját magával kapcsolatban is vannak illuzórikus elképzelései, például, hogy mit bírna ki, vagy meddig menne el a szerelméért. Nyilván ezért is ilyen nagy a törés benne, mert az ember hisz magáról valamit, de csak krízisben derül ki igazán, hogy mennyi is egy ember valójában. Azt hiszem, a férjnek nagyon pontos önismerete és világismerete van, a nő pedig nagyon sok illúziót táplál mind a társadalmi osztály iránt, ahonnan jön, mind saját maga iránt, az ő emberi és női minősége kapcsán.
Nagyon komoly érvek és ellenérvek csapnak össze, eszmék, hitek és ideológiák csatáznak egymással, miközben a három ember egy nappaliban ül és „beszélget". Hogyan lesz ebből színházi előadás?
A társalgási dráma szintet el kell felejteni. Van egy társalgási felület, annak a mélyén pedig egy rémdráma, és azt kell nagyon pontosan elemezni, hogy ott mi történik. Ebben látszólag gátol az, hogy Spiró semmiféle mozgást nem engedélyez, de valójában nagyon segít, mert hihetetlen koncentrálttá teszi az embert. Hogy ez hogy fogja behozni a nézőket? Egy koncentrált színészi munkának, ha tisztázott a szöveg üzenete és az alatta levő érzelmi munka, elvileg élnie kell.
Mennyire szól ez a történet itt, 2014-ben?
Nagyon érdekes feszültséget teremt az, hogy van egy nagytotálja ennek a darabnak, a konkrét történelmi háttér, és ezt leszűkíti a legszűkebb sejtre, a családra, hogy mindaz, ami kint tombol, az őrület, a gyűlölet, hogyan zúdul a családra, és ott mit művel, hogy működik, és hogy rombol. Ez a történet nem csak zsidókról és nem zsidókról szól, hanem a másságról és arról, hogy mit tudunk vele kezdeni, milyen megbélyegezve, kirekesztve, bármilyen módon hendikepesnek lenni egy országban, és ez milyen károkat tud okozni az egyes emberek, de az egész ország életében is.
Az interjút készítette: Spilák Klára
Fotók: Rózsavölgyi Szalon