Nagy József: "Új kaput nyitottam ki magamnak"

Debrecenben, a VIII. DESZKA Fesztiválon játszotta először Magyarországon a Jel Színház a Tolnai Ottó Wilhelm-dalok című ciklusa alapján készült előadását. Nagy Józsefet, a Jel Színház alapítóját, az előadás rendezőjét kérdezte a Prae.hu. Lapszemle.

A Prae.hu cikkéből:

 

"Eredetileg grafikusnak készültem, iparművészeti középiskolát végeztem, majd Pestre jöttem, hogy festészetet és művészettörténetet tanuljak. Pesten az egyetemi színjátszás keretén belül a pantomim érdekelt a leginkább, de mégsem éreztem, hogy a saját utamra találnék, ezért kimentem Párizsba, ahol felfedeztem magamnak a kortárs táncirányzatokat, amelyek abban az időben, a '70-es évek végén, Magyarországon még ismeretlenek voltak, és mindez magával ragadott. A világszínház nagy alkotóival is találkozhattam, és így elköteleztem magam. Több együttesben dolgoztam mint táncos, majd 1986-ban megalapítottam a Jel Színházat ott kint, Franciaországban" - mesélte pályája kezdetéről a táncművész-koreográfus, a Trafó igazgatója.

 

nagy jozsef

 

"A Wilhelm-dalok teljes egészében magyar vonatkozású. Noha ezt is Orléans-ban állítottam össze, itt kezdtem el a kellékek begyűjtését. (...) Ez egy mozgatható kamaradarab, és most már hívnak bennünket többfelé, lesz egy előadásunk Temesváron május végén, az ottani fesztiválon, nyáron Kapolcson turnézunk, a jövő színházi szezonban pedig valószínűleg Pesten, a Szkénében fogjuk játszani" - mondta Nagy József.

 

Nagy József elmondta: a Wilhelm-dalok az első olyan rendezése, amelyben a zene és a mozgás mellett a szöveg is szerepet kap. "Voltak irodalmi indítattású produkcióim, de azok nem voltak szövegesek. Ez az első darabom, ahol a szöveg meg is szólal. (...) Mostanában kezdtem el szöveges tervekkel foglalkozni. 30 évig azon dolgoztam, hogy kicsiszoljak valamit, amiben hiszek, és ami számomra a színpadon fontos, ez pedig a zenei idő, a zenei fogalmazás és a vizuális dramaturgia együttese. Ebből próbáltam azt a drámaiságot megfogalmazni, ami nélkül nincs színház (...) Most úgy érzem, a Wilhelm-dalok egy mérföldkő a munkámban, tehát egy új kaput nyitottam ki magamnak" - fogalmazott a koreográfus.

 

Nagy József arról is beszélt, hogy ez az első olyan munkája, ami közvetlenül Istenhez, illetve az isteni világhoz kötődik. "A munkám inkább az emberekről szólt eddig. Ez az első ilyen próbálkozásom. Ez részben Tolnai Ottó hatása, hiszen az ő verseiben sokszor megjelenik Isten. Korábban egyetlen központi kérdés foglalkoztatott: az, ahogyan az ember a saját elveszett természetét keresi, miután a Paradicsomból kitoloncoltatott az emberiség, mindig is ez a kafkai bűntudattal való küzdelem izgatott. 25-30 éve ezt feszegetem" - mondta Nagy József.

 

Arra a kérdésre, hogy mit tart a kortárs művészet legnagyobb problémájának, Nagy József így felelt: "Több évszázada tart az a drámai küzdelem, hogy a művészet eltávolodott a közösségi létformáktól. Volt idő, amikor például nem is nevezték művészetnek, elég ha fölidézzük a kort, amikor a templomépítés vagy a rítus elemeként jelent meg a vizualitás, az építészet, a tánc, az ének, egyetlen egész összetevőiként, de egyszer csak eljött a pillanat, amikor a művészet elválasztódott, később pedig, főleg korunkra, önállósította magát. Úgy érzem, hogy erős belső nosztalgiával emlékszünk arra az időre, amikor mindez együtt volt."

 

A teljes interjú itt olvasható.