Készül a Bagoly és Cica a Belvárosiban - Villáminterjú Pelsőczy Rékával

Július 2-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Bill Manhoff darabját, a Bagoly és Cicát a Belvárosi Színházban. Az előadást először a balatonföldvári Kultkikötő közönsége láthatja június 28-án. A darab szereplői Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás. Pelsőczy Réka rendezővel olvashatnak rövid interjút.

Ajánló a Bagoly és Cica c. előadás elé:

 

Felix ifjú író, aki a nagy áttörésre vár. Szakadatlanul dolgozik a nagy regényen, amely majd híressé teszi, ám a kiadók sorra visszautasítják. Doris, a magát modellnek valló fiatal nő a jég hátán is megél – illetve élne, ha hagynák. Ám az éjszaka közepén kiteszik a lakásából, ő pedig bekopog, hogy menedéket keressen Felixnél. Náluk ellentétesebb két embert nem hordott még a hátán a föld. Csupán egy percre van szükség, hogy egymás agyára menjenek. Ám mégis össze vannak kényszerülve egy pici garzonlakásba. Hát mindent megtesznek, hogy valahogy túléljék a helyzetet.

 

Az 1970-ben hatalmas sikerrel bemutatott komédia filmen is emlékezetes volt: főszerepeit Barbra Streisand és George Segal játszotta.

 

Bemutató: 2014. Június 28. (Kultkikötő); 2014. július 2. (Belvárosi Színház)

 

adel tamas

 

Villáminterjú Pelsőczy Rékával:

 

Túl vagytok a Bagoly és Cica olvasópróbáján. Jelenleg hogy álltok?

 

Pelsőczy Réka: Már a rendelkezőpróbákon is túl vagyunk - egyszer már végigmentünk az egész darabon. Beszélgettünk a szereplők gondolatairól, indítékairól, és arról, hogy milyen fordulatok vannak egy-egy jelenetben. Mindig úgy szeretek próbálni, hogy már az elején lerakunk egy alapot, amitől aztán el lehet térni. Viszonylag gyorsan haladunk, mert Adél és Tomi (Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás – a szerk.) nagyon jól dolgoznak együtt. Mindketten remek színészek, és olyan erős egyéniségek, hogy a darabnak a gyengeségei is teljesen eltűnnek. A saját egyéniségükből dolgoznak, rájuk jellemző megoldásokkal. Egy könnyed vígjátéknak nagy veszélye, hogy a felszínes lesz, vagy általános marad. Ez itt a színészek játéka miatt fel sem merül.

 

Ismerted az anyagot, mielőtt felkértek?

 

Pelsőczy Réka: Igen. Régi álmom volt, hogy Adélt - aki általában hogy komoly, klasszikus karaktereket alakít -, ilyen szerepben is lássam. Nagyon színes és érdekes személyiségnek tartom, leginkább Liza Minnellihez vagy Barbra Streisandhoz tudnám hasonlítani, akik persze pont attól izgalmasak számomra, hogy ugyanúgy csak magukra hasonlítanak, mint Adél. Egyszerre elképesztően vonzó és kislányos, ezen felül pedig iszonyú jó humorral megáldott színésznő. Ő genetikailag úgy van "összerakva", hogy arra szerintem filmipart építenének egy másik országban - kár, hogy nálunk ilyen nincs. A darabot Zöldi Gergő (a darab fordítója - a szerk.) mutatta nekem, és már akkor is felmerült, amikor Fekete Ernőre kerestünk szerepet, de akkor végül a Római vakáció mellett döntöttünk.

 

pelsoczy reka

 

Tomival most dolgozol először?

 

Pelsőczy Réka: Igen, és nagyon örülök neki, hogy együtt dolgozhatunk. Először még főiskolás korában láttam, és már akkor felfigyeltem rá, hogy milyen tehetséges és jóképű. Egy picit tartottam attól, hogy ez a szerep nem teljesen az ő karaktere - elsőre nem jutna róla eszembe a nyomorult, szorongó író figurája. Jobban el tudtam volna képzelni Fekete Ernőről, Kocsis Gergőről, vagy akár Woody Allenről. De tudtam, hogy Tomi nagyon jó színész, és szívesen játszik karakterszerepeket. Mint minden jó színész, ő is jól használja a munka során a saját félelmeit, szorongásait.

 

Milyen párost alkot Adél és Tomi?

 

Pelsőczy Réka: Korábbi tapasztalataim azt mutatják, hogy egy vígjáték, ahol két szereplő viszi a történetet, akkor működik jól, ha a választott szereplők között van valamlyen speciális viszony és energiaáramlás - közös szakmai múlt, barátság vagy vonzalom. Fontos, hogy a színészek között legyen "kémia", legyen olyan emberi viszonyuk (főleg egy ilyen típusú darabban, mint a Bagoly és Cica), ami elősegíti azt, hogy jól dolgozzanak együtt.

 

Nem csak a helyzetből és a szövegből fakadó poénok mulatságosak, hanem az is, hogy a két emberben milyen indulatok vannak, hogyan "nyírják ki" egymást, illetve hogyan próbálják a másik embert megszerezni. Ha ez nem személyes, és nincs mögötte emberi tartalom, akkor engem nem nagyon érdekel, és szerintem a nézőt sem. Nagy szerencse, hogy már az első pillanatban kiderült: Adél és Tomi között ez a kémia nagyon jól működik. Rendezőként és színészként sem találkoztam még ennyire jó párossal. Ez biztos, hogy azért is van, mert Tomi - a férfi színésztársadalom többségével ellentétben - nagyon nyitott lélekkel próbál. A férfiak általában szemérmesebbek, és inkább védik a saját pozíciójukat és státuszukat. Azt érzem, hogy Tomi tényleg azt élvezi a színészetben, ami szerintem is a legjobb az egészben: arra a pár órára, amíg próbál vagy játszik, mint egy gyerek, átadja magát a játéknak, és ez nagyon jó.

 

bagolyescica

A képek az előadás próbáján készültek. Fotók: Takács Attila

 

Miben lesz más a ti Bagoly és Cicátok, mint a film?

 

Pelsőczy Réka: Bár a történet ugyanaz, a mi előadásunk teljesen másmilyen lesz. Az alaptörténet egy mese, felnagyítása egy férfi-nő kapcsolat alakulásának. Összesűrítve az a lényege, hogy egy ember milyen nehezen enged be az életébe egy másik embert, valamint hogy ennek milyen lépcsőfokai és nehézségei vannak. Mindezt nagyon humoros és elrajzolt formában tálalja a darab. Mivel ez egy meseszerű történet, az jutott eszembe, hogy mi van, ha ezt, amit mi látunk, valaki csak eljátssza két babával. Nekem ez egy jó kiindulópont, hogy van egy pici babadoboz, egy felnagyított gyufásskatulya, és ebben van két  baba, amikkel én mint rendező játszom. Vagy egy kislány - Adél - játszik ezzel. Tehát az egész egy felnagyított gyufásskatulya lesz.

 

Lesz különbség a Balatonföldvári és a Belvárosi színházbeli előadás között?

 

Pelsőczy Réka: Nem lesz különbség, ugyanaz lesz. Az a tapasztalatunk, hogy szabadtéren a nézőknek kevésbé jönnek le a finomabb dolgok, de ez az előadás alapvetően bentre készül. De azért remélem, jól fognak szórakozni a balatonföldvári nézők is.

 

Mit tartasz kihívásnak az előadás megrendezésében? Mi vonz a Bagoly és Cicában?

 

Pelsőczy Réka: Minden rendezés kihívás. Számomra fontos, hogy egy előadáson keresztül magamról tudjak beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy minden, amit csinálok, az én vagyok. Mindenképp olyan előadást szeretnék csinálni, ami nekem is tetszik. Ami olyan minőségű és színvonalú, hogy nincs benne szégyellnivaló, és az én saját fájdalmaimról és örömeimről is tudok benne beszélni. Természetesen nem egyedül, mert nagyon sok segítőm van. Nagyon jó Orlainál dolgozni.

 

A Római vakációhoz képest milyen ezen az előadáson dolgozni?

 

Pelsőczy Réka: Teljesen más. Mind a kettő nagyon jó. A Római vakációban sokan voltunk. A Bagoly és Cica kisebb stábból áll, így sokkal intimebb, szűkebb, finomabb. Kicsit olyan, mint egy nyaralás. Nyilván lesznek nehezebb periódusok, például amikor majd véglegesen össze kell raknom az egészet. De ez egy sokkal intimebb, bensőségesebb, introvertáltabb próbafolyamat számomra.


Az interjút készítette: Berze Zsófia

U. sz.: Színház.hu