Díva, Színész, Nő - Megnyílt a POSzT-on a három legendás színésznőre emlékező kiállítás
A magyar színház- és filmművészet száz évvel ezelőtt született három kimagasló egyéniségének, Tolnay Klárinak, Lukács Margitnak és Mészáros Áginak állít emléket az a tárlat, amely a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében nyílt pénteken a baranyai megyeszékhelyen.
Lakatosné Ircsik Teréz, a kiállítás egyik kurátora az MTI érdeklődésére elmondta: a Művészetek és Irodalom Házában látható mintegy hetven fotó válogatása az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban még márciusban berendezett Díva, Színész, Nő című tárlat anyagának.
"A koncepciónk az volt, hogy bemutassuk: a 20. század történelme hogyan érintette meg a három, színpadi fellépéseivel, magánéleti kapcsolataival egyaránt példát mutató színésznő sorsát" - jegyezte meg a kurátor. Hozzátette, hogy Pécsen a művésznők több portréja mellett legnagyobb szerepeik, kimagasló alakításaik egy-egy jellegzetes pillanatát láthatják az érdeklődők.
Fotó: Kálmándy Ferenc, poszt.hu
A válogatás csak a POSZT ideje alatt tekinthető meg, a teljes kiállítás augusztus 31-ig tart nyitva a Bajor Gizi Színészmúzeumban.
Császár Angela színművész, a találkozó idei versenydarabjainak egyik válogatója a három díva méltatásakor elmondta: mindegyiket ismerte, kezdő korában a közelükben lehetett, s játszhatott velük. Lukács Margittal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ő "az éj királynője", "az örök Éva", aki mindig jelenség volt, s akinek máig őrzi varázslatos hangját, gyönyörű beszédét, okos megjegyzéseit.
Fotó: Kálmándy Ferenc, poszt.hu
Mészáros Ágira emlékezve felidézte, hogy "tüneményes lényét" egy mozifilmből ismerte meg, s a díva emberségéből segítőkészségéből neki is jutott, amikor kezességet vállalt lakáshitel-felvételéhez. Kitért arra, hogy Mészáros Áginak nehéz sors jutott, de sohasem panaszkodott kettétört pályája miatt, egy késői szerelemmel pedig társat kapott, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Császár Angela Tolnay Klárit a hangosfilm üdvöskéjének, a Vígszínház tüneményének, igazi állócsillagnak nevezett, aki - legyen szó tragédiáról, vígjátékról, zenés bohózatról vagy kortárs darabról - mindenben hitelesen játszott, a magánélete pedig feloldódott a színházban, a gyermekei és társai a kollégái voltak.
Forrás: MTI