"Többszáz év közös emlékezetének karikatúrája lesz" - Mácsai Pál az Übü királyról

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek című darabjával nyit az idei Szentendrei Nyár július 11-én. A 118 éve íródott, polgárpukkasztó abszurd a Szentendrei Teátrum és az Örkény Színház közös bemutatója lesz. Mácsai Pál rendezővel készült rövid interjú az előadásról.

Miért éppen az abszurdok között is legabszurdabb Übü királyt választotta a Teátrum színpadára?

Foglalkoztam már „bolond” anyaggal, de ez valóban túltesz mindegyiken: nem is annyira abszurd, mint inkább egy feje lágyát benőni nem engedő örök-gyerek szövege. Van, aki szerint korszakhatár a színházi gondolkodásban, és van, aki szerint blöff. Szerintem persze az előbbi. A darab csírája egy diáktréfa, egy lázadásra hajló diák szatírája. Olyan, szabadtéri nyárestékre is alkalmas darabot kellett választanom, ami vásári hagyományt, commedia dell’ arte-t és huszadik századi modern hagyományt is ötvöz, és jelen idejű tartománya is van. Az sem árt, ha az előadáson sokat lehet röhögni...

 

…vagy megdöbbenni és megbotránkozni…
…igen, pontosan, a kettőt együtt. Szóval, mivel az Übü régi kedvencem, régóta piszkál és provokál, a Szentendrei Nyár felkérésekor világos volt, hogy itt az idő engedni neki. Sok okból. A nyár miatt, a színpadi forma és az anyag szellemének szabadsága miatt, a társadalmi tapasztalataink miatt, amelyekben valaha éltünk és a jelenben élünk, de elsősorban talán mégiscsak azért, mert az Örkényben nagyszerűen kiosztható. Übü olyan toposz a maga nagydarab, gátlástalan, infantilis, koravén, mohó lényével, akihez tökéletes Csuja Imre színészete. Ugyanez igaz Übü mamára, azaz Kerekes Évára. Mindketten széles tehetségű, színgazdag, érett színészek, akik képesek a darab szélsőségeit ábrázolni. Mire az ember nagyjából ötven, mint ahol mi most tartunk, kellő mennyiségű történelmi tapasztalat, azaz csalódás és lelkesedés halmozódik fel benne ahhoz, hogy mindezt kedve legyen kijátszatni magából, akár olyan gátlástalanul is, ahogy azt ez a darab igényli. A többiek is nagyszerű művészek, igen inspiráló velük dolgozni.

 

macsai-portre

 

A Katona József Színház 1984 és 1994 között 230 alkalommal játszotta a darabot. Van-e párhuzam a mostani és a korábbi előadás között?
Az a nagyszerű előadás egy mélyvilági csatornarendszer terében játszódott, ott találkoztunk ezekkel az ösztönök szintjén működő alakokkal. A mi előadásunkban más hangsúlyok lesznek, jelenkori és múltbeli figurák egyszerre jelentkeznek, többszáz év közös emlékezetének valamiféle karikatúrája lesz ez, ahogy Jarry maga is beszél ilyesmiről a darab kapcsán.

 

Mennyire inspirálja a szentendrei közeg?
Nagyon is: harminc éve játszottam itt először, főiskolásként, aztán később is, többször. Szerettem itt lenni. Most meg én rendezek itt: persze, hogy szeretném, ha szeretnének. A szabad tér, de önmagában a nyár is, nem csak a nézőnek, hanem nekem is kiszabadulás. Már egy madárfütty, vagy egy, a 11-es úton elbőgő megátalkodott motoros is lehet nagyon inspiráló. Adott az üres színpad, amit úgy használunk, hogy bárhol előadható legyen a darab, hiszen ősszel bemutatjuk az Übü királyt az Örkény Színházban is.

 

Kellett-e aktualizálni az eredeti szöveget?
A Jékely-fordítás nagyszerű, bár kicsit a népszínjáték felé tolja el a szöveg hangsúlyait. Ari-Nagy Barbara dramaturggal összeolvastuk az eredeti francia szöveget a fordítással, és ahol túl cifra volt, ott közelítettük az eredetihez. De nemigen kellett hozzányúlni, inkább csak tömörítettünk itt-ott.

 

Előzetesként elárulna egy-két kulisszatitkot az előadásról?
Mit mondhatnék most, az olvasópróba előtt egy héttel? A szerkezete annyiban hasonlít a korábbi Katona József Színház-féle előadáshoz, hogy egy teljes színművészeti hallgatói osztály játszik benne. Bagossy László harmadévesei már bemutatkoztak az Örkényben. Jarry vagy száz szereplőt zsúfolt a darabjába, de ez még semmi: mellettük a teljes orosz és lengyel hadsereg is színre lép. A lehetetlen feladatot a szerző instrukciói szerint egyetlen szereplővel illik megoldani, akinek nyakában ott lóg a tábla: orosz hadsereg. Vagy lengyel hadsereg. A mi előadásunkban, amikor megidézzük Alfred Jarry lázas elméjének e szüleményeit, kicsit többen leszünk a színpadon. És zene is lesz, mégpedig élő és sokféle. Még sok részletet mesélhetnék, csakhogy ez olyan darab, ahol nagyon érdemes a színészek játékkedvére támaszkodni: olyan ötleteik lesznek, amelyeket most még nem is sejtek.

 

Az interjút készítette: Széles Nóra

Forrás: Szentendrei Kulturális Központ

 

süti beállítások módosítása