Vilmos naplója Gyuláról, a X. Nemzetközi Shakespeare Fesztiválról mostantól július 13-ig.
Nagy nap a szombat: a varázslat 20 percben vagy 10x20 percben legyen? Inkább mindkettő, egymás után: Szentivánéji álom diákokkal és profikkal... meg ami még előtte történt. Vilmos naplója 1. rész:
2014. július 3-án tizedszerre érkeztem Gyulára. Ez különösen fontos év, a fél világ rólam ír, velem foglakozik, elvégre épp a 450. éves születésnapom van. Tehát ez érthető… Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyi idő után még emlékeznek rájuk, olvassák, sőt vitatják, amit írt, ráadásul újra és újra nekifutnak.
Ahol a falakon most kissé megilletődve láttam a múltban készült itteni fotókat: mennyi erő, energia, fiatalság és szépség minden évben, és ez mind-mind tőlem indul. Más kérdés, hogy hová érkezik, de vitázni jó. És nagy öröm adni.
Más nem nagyon van a világban, ami fontos. Kivéve a focit. Azzal meg az a helyzet, hogy szintén angol találmány. Csak épp arról én nem írtam egyetlen darabot sem. Így meglehetős feladat versenyeztetni épp a Vár két oldalán a világ két legfontosabb kérdését: ki kit szeret? Illetve ki fog nyerni?
Ez is csak játék. Színház. Az egész. Ide nekem a labdát! Hogy ez nincs benne a darabban? Miért?! A Batman az benne van? És ha szabad érdeklődnöm, mi az a Batman? (…ahányszor kérdik a színpadon, annyiszor csiklandós nevetés hallatszik a nézőtéren...) És a revolver? Az netán benne van a darabomban?
Na, ugye, hogy játék.
Tudós kollégám, Nádasdy Ádám új fordítását a régebbi és generációsan tisztelt Arany Jánoséval fűszerezték az új Szentivánéjimben. És volt számtalan új dolog, amit bevetettek az akrobatikusan ügyes mozgású játszók, hogy ennek a bolondériának, ami kevés híján tragédiába torkollik, a végén taps legyen a jutalma.