"A kínon lehet nevetni" - Hegyi Barbara a Happy Endingről

Nem csak kibeszélik, hanem dalra is fakadnak nők a rákbetegségükről Anat Gov Happy Ending című darabjában, melyet július 25-én, Szentendrén mutat be az Orlai Produkció. A darab egyik főszerepét játszó Hegyi Barbara mesélt szerepéről és a darabról.

Röviden a darabról:

 

Az Orlai Produkció július 25-én mutatja be a Szentendrei Teátrum színpadán Anat Gov zenés darabját, a Happy Endinget Hernádi Judit, Margitai Ági, Hegyi Barbara, Bánfalvi Eszter és Fekete Ernő főszereplésével. A prózai revüt Gergye Krisztián rendezi.

 

A Happy Ending komoly témával foglalkozik, amely egy súlyos betegség árnyékában élők összeszokásáról, a betegség leküzdésének megoldásairól és az ezekhez kapcsolódó vállalásokról szól. Gergye Krisztián rendező célja a hitet és a bizakodást erősíteni a szereplőkön keresztül a nézőkben. A rendező él az ének és a tánc adta lehetőségekkel, amelyek köztudomásúlag is segítik a gyógyulást, és közben fanyar humorral világít rá a betegséghez kapcsolódó legnagyobb létkérdésekre.

 

happy e hegyi barbara

Nagy Dániel Viktor és Hegyi Barbara.

Próbafotó: Takács Attila

 

Villáminterjú Hegyi Barbarával:

 

A darab négy hölgykaraktere közül a tied igencsak formabontó mind a gyereknevelésben, mind a betegsége kezelésében. Mennyire érzed magadhoz közel a figurát?

 

Miki nem volt különösebben jó anya, a saját önzése határozta meg az életét. A rockbandákat kísérő lányok közé tartozott, mondjuk úgy, a fiúk örömére volt ott. Utaztak és szívtak, nem foglalkozott azzal, hogy gyereke van. A betegsége miatt találtak újra egymásra a lányával. Furcsán hangzik, de bizonyos értelemben áldás ez neki, mert magához tért és rendeződött a viszonya a gyermekével.

 

Akkorát fordul, hogy a zűrös élete után most mindenféle természetközeli gyógymódokkal kerül kapcsolatba, ezekben keresi a gyógyulást: búzafűlevet iszik, kipróbálja a tőgykenőcsöt.

 

Ismerjük a lemondó és a mindent kipróbáló beteget is. Az utóbbiban akkora a gyógyulási, a túlélési vágy, hogy minden lehetőséget megragad, ami segíthet. Ki tudja, melyik vezet eredményre? A gyógymasszőr, a reflexzóna, az Avemar vagy a kurkuma? A küzdő beteg, ha elveszítené a hitét, azzal feladná a küzdelmet, az életét is. Hernádi Judit, a színésznő karaktere ez a típus a darabban, ő azt mondja, addig szeretne jól élni, ameddig lehet, ami méltatlan, az már nem kell neki.

 

Pont ez a legérdekesebb a darabban. Négy nő különböző hozzáállását ismerünk meg a súlyos betegséggel kapcsolatban.

 

Minden szereplő mentalitása más - mi, alkotók egyiket sem minősítjük. De végső soron ugyanaz a lényege mindegyiknek: nagy bajban vannak, és nem tudják, mi vár rájuk. A különbség abban van köztük, hogy milyen gondolatai és fizikai pallókat építenek a túléléshez.

 

Miért jó szerinted, hogy egy rákbetegséggel foglalkozó darab színre kerül?

 

A rák átszövi az életünket, mindenfelől érkeznek a hírek, hogy ki lett beteg. Meghatározza a hétköznapjainkat. Azt hiszem, beszélni róla, látni, hogy másnak is van ilyen problémája, megkönnyebbülés. A néző a saját életéből, környezetéből ismerős témáról láthat előadást. Nehéz téma persze, megütközést kelthet, ugyanakkor sok színdarab és film szól a rákról, és milliók halnak meg benne. Ha nem beszélünk róla, nem így történik?

 

happy e hegyi barbara2

Fotó: Takács Attila

 

Van még egy plusz csavar: a Happy Ending zenés előadás lesz, dalokkal, szürreális képekkel. Ez talán a legnagyobb merészség.

 

Ettől lesz igazán különleges a produkciónk. Lesz egy kórusos dalunk például a kemoterápia mellékhatásairól: a haj hullásáról, a hasmenésről. Én előadok majd egy szerelmi duettet a rákkal, ami egy jó pasi formájában jelenik majd meg, a daganataim pedig a legkülönbözőbb helyekről kerülnek elő. Teljesen abszurd ábrázolása ez a témának. Egy rákról szóló darabról az embernek talán nem jutna eszébe, hogy szórakoztató, viszont ha a helyzetek rémességét kicsit kifordítjuk, nagyon is tud az lenni. A kínon lehet nevetni. Az ember előbb-utóbb elkezd nevetni, amikor nem tud szabadon mozogni az infúziójától. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd a nézők ezt a teljesen egyedi hangvételt.

 

Szerinted tudtok bármiben segíteni?

 

Ha beszélünk róla, azzal már oldjuk a feszültséget. Rengeteg pozitív példát is látunk magunk körül: ki is lehet jönni a betegségből. A darab elmegy egészen az önrendelkezés jogáig: kérünk-e kemoterápiát vagy sem. A kérdés az: kinek az életét éljük? A szerző amellett érvel, hogy a döntés legyen a sajátunk.

 

Személy szerint te egyetértesz ezzel?

 

Messzemenőkig. A választás legyen az enyém. Az én testemmel, az én életemmel hadd rendelkezzek saját magam. Nagyon nehéz és félelmetes lehet az az élethelyzet, amikor végleges döntést kell hoznia egy beteg embernek. Bámulom azokat, akik a nem folytatás mellett döntenek. Ha én kerülnék ilyen helyzetbe, jobban félnék. Elfogadnék minden segítséget, szeretnék meggyógyulni, talán akkor is, ha legbelül tudnám, nincs esélyem. Nem tudnám harc nélkül elengedni az életemet.

 

A négy nő talán jobban segít, bátorítja egymást, mint az orvosok. Kicsit ridegnek, személytelennek ábrázolja a darab az egészségügyet, az orvosokat.

 

A szereplők empatikusak egymással. Ez az egy csónakban evezés effektusa. Sorsközösségbe kerülnek egymással azáltal, hogy ugyanazzal a problémával találják magukat szembe. Hol megfogják egymás kezét, hol elengedik. Meg kell érteniük a színésznő választását is, próbálják megóvni, aztán elfogadni a döntését. A nők egymás között talán kicsit jobban meg is értik egymást. A darab kissé általánosan mutatja meg, hogyan tárgyiasítják az orvosok a betegeket, ám közben meg kell értenünk az egészségügyben dolgozók szemszögét is.

 

Naponta tizenhat emberrel nem lehet empatikusnak lenni?

 

Nem, mert következő nap nem tudnának gyógyítani. Van néhány orvos rokonom, azt mondják, ha minden beteggel együtt éreznének, akik a kezeik között halnak meg, másnap nem tudnának munkába állni. Muszáj némi távolságot tartaniuk. A „jaj, maga szegény” hozzáállás nem fér bele a praxisukba, ezért inkább nem embereket, hanem problémákat látnak.

 

Haj nélkül, kopaszon léptek fel az előadásban. Bátorság vagy segítség ez a színésznőknek?

 

Bonyolult lesz a dolog. Eltüntetjük a saját hajunkat, viselünk egy kopasz parókát, majd azon rendes parókákat. Én például váltogatom is őket. Egy színész képletes értelemben egyébként is meztelenül áll ki a színpadra: megmutatja a gyengéit, a gonoszságait. Mindazt, amit az emberek leplezni szoktak. Van egy furcsa színházi paradoxon: minél rosszabb egy szereplőnek, annál jobb a színésznek. A külsődleges eszközök segítik a munkánkat, a kopaszság tovább fokozza a meztelenséget.

 

Miki, a karaktered azt mondja: csak a zenének van értelme az életben.

 

Szerintem ő nem zenei tehetség, nem ezért hanyagolta el a lányát, hanem kapaszkodott egy gitáros vagy dobos gyerekbe. Goldie Hawnnak és Susan Sarandonnak van egy közös filmje, az Örök lányok. Ebben mindketten fiatalon „groupie-k” voltak, vagyis bandák után futkorásztak, együtt szívtak, nézték a koncerteket, időnként megfektették őket. Gondoljuk csak el, hány „groupie” lehetett Mick Jagger körül… Én ilyennek képzelem el a darabbeli karakteremet.

 

A női darabokat igazán testközelből ismerheted, a Pesti Színházban játsszátok a Sógornőket és a Mikvét. Van sajátosságuk a sok női szereplős daraboknak?

 

Megvan a hangulatuk. A Sógornőket 17 éve mutattuk be, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Ám nem mondanám, hogy jobb ilyen darabot játszani, csak más a hangulatuk, mint a vegyes vagy csak csupa férfi szereposztásúaknak. A Happy Endingben azért van néhány férfi szereplőnk is.

 

Hogy tudtál elszabadulni a Vígszínházból, ahol, ha jól számoltam, 14 féle darabban játszol?

 

Szerencsés helyzet, hogy nyáron próbáljuk és kezdjük el játszani a Happy Endinget. Aztán reméljük, ősszel minél többször tudnak egyeztetni bennünket, színészeket.

 

Mennyire ismertétek egymást korábban a produkció többi színészével?

 

Magam egyik színésztársammal sem dolgoztam még együtt korábban, habár mindannyiukat ismertem. A Mephistoban, amit átvett a Vígszínház a Nemzetitől, találkoztam Bánfalvi Eszterrel és Gergye Krisztiánnal. Margitai Ágit gimnazista korom óta ismerem, segített felkészülni a főiskolai felvételimre. Hernádi Judittal épp váltottuk egymást a Vígben, amikor én odaszerződtem, ő akkor távozott. Nemrég Kern András Pesten születtem koncertjén voltunk mindketten vendégfellépők. Fekete Ernő pedig játszott nálunk az Othellóban, bár abban az előadásban én nem szerepeltem.

 

Viszonylag ritkán játszol a Vígen, „házon kívül.”

 

Ha lehet, megyek szívesen. Csak nehéz egyeztetni. A Rózsavölgyi Szalonban most is fut Kolovratnik Krisztiánnal a kétszemélyes zenés estünk, a Pereg a film. Jól esik olykor máshol is lenni, szükség van ezekre a kirándulásokra is.

 

A másik friss, nyári, veled kapcsolatos hír, hogy a próbák mellett a második szakácskönyveden dolgozol. Milyen indíttatásból?

 

Az első véletlenül született. Zorán lánya, Sandra beszélt rá, írjam le a receptjeimet, amiből aztán két éve könyv született, sztorikkal, képekkel. Benne vannak azoknak a receptjei is, akik körülvettek: az édesanyámé, a nagynénémé, a dadámé – összesen 140. Az Abraka babra annak az évnek a legsikeresebb gasztronómiai könyve lett. Aztán főztem újabb ételeket, amiket szintén leírtam. A kiadó megkérdezte, lenne-e kedvem újra megjelentetni őket könyv formájában, és én igent mondtam. A második kiadvány központi gondolata az alkalmak lesznek, 30 menü szerepel majd benne, például ötlet arra, milyen ételeket rakjunk az asztalra, ha külföldi vendégünk érkezik. 

 

Ennyire jól és szívesen főzöl?

 

A jólra nem válaszolok… Annyi biztos, hogy sokat és szívesen.(nevet)

 

Az interjút készítette: Csicsely Zoltán

U.sz.: Színház.hu

 

 

Az Orlai Produkció, a Mediszin Kft. és a Szentendrei Teátrum bemutatja:

 

Anat Gov:

 

Happy Ending

 

 

Szereplők:

Hernádi Judit, Hegyi Barbara, Margitai Ági, Bánfalvi Eszter, Fekete Ernő,

Bertalan Ágnes, Nagy Dániel Viktor, Formán Bálint. A táncosok: Barabás Anita, Asztalos Dóra,

Feledi János, Székely Szilveszter, Hajnal János

 

Rendező: Gergye Krisztián

 

Premier: 2014. július 25. 20.30 óra, Szentendrei Teátrum

További előadások: július 26, augusztus 1, 2, 3.

Az előadás ősztől a Belvárosi Színház színpadán látható.