A Macbethtel ünnepli 50. évfordulóját Mnouchkine színháza

Idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Théâtre du Soleil, amely a kollektív színházi munka "megvalósult utópiája" miatt egyedülállónak számít a kortárs művészeti világban. Ariane Mnouchkine francia rendezőnőnek a Párizshoz közeli Vincennes-i erdőben működő társulata az évforduló alkalmából Shakespeare Macbeth című tragédiáját vitte színre.

Ariane Mnouchkine 1964. május 29-én, párizsi diákokkal alapította meg társulatát, amely a táncot, a zenét, valamint a keleti hagyományokat ötvözve hozza létre nagyszabású színházi produkcióit. Állandó játszóhelyüket 1970-ben foglalták el a Vincennes-i erdőben lévő egykori lőszerraktár, a Cartoucherie lerobbant épületeiben, amelyeket saját maguk hoztak rendbe. A társulat 1789 című nyitóelőadása azonnal meghozta a világsikert számukra. Az előadás, amelyet közel 300 ezren láttak, a forradalom törvényszerűségeire kereste a választ.
    

1789

1789

 

Az ősz hajkoronát viselő 75 éves alapító azóta is a társulat lelke, a színház bejáratánál minden este ő szedi a jegyeket, széles mosollyal külön köszöntve minden egyes nézőt. Már az ajtóban megkezdődik az előadás, legalábbis a nézők bevonása a játékba. Az adott darabhoz kapcsolódnak a feliratok a hangárszerű előtérben, ahol színészek és technikusok maguk szolgálják fel a mindig friss és a helyi viszonyok között fillérekbe kerülő vacsorát. A nézők az előadás kezdete előtt legalább egy órával már kizarándokolnak az erdőbe, és - e rituális előjátéknak köszönhetően - mire a nézőtérre lépnek, már igazi közösséget alkotnak, mintha egy közös utazáson vennének részt.


Az orosz filmproducer apától és angol színészcsaládból származó anyától Párizsban született Ariane Mnouchkine Oxfordban kezdte színházi tanulmányait. Az 1968-as politikai és társadalmi mozgalom szellemiségének jegyében olyan színházról álmodott, ahol a tagok egyforma jogokat élveznek, minden munkát megosztanak, és egyenlő fizetést kapnak. Ez a mai napig érvényben van. A 75 állandó tag mindegyike havi nettó 1800 eurót keres, ez alig több, mint a francia átlagbér. A színház évi 1,6 millió eurós állami támogatást kap, ami működési költségeik felét fedezi.

 

ariane-mnouchkine

Ariane Mnouchkine


"Bebizonyítottuk, hogy az utópia nem megvalósíthatatlan. Ez nem változott sem a fizetések, sem a pontosság, sem a munkamegosztás egyenlősége terén, amit mindannyiunktól megkövetelek" - hangsúlyozza Mnouchkine.


A kollektív munka egyénként minden szempontból a Théâtre du Soleil védjegye: az előadások a több hónapos, sokszor egy évig is tartó próbafolyamat során jönnek létre, hosszú improvizációkkal, a színészek saját szövegeinek felhasználásával - a szerepek többsége nincs is előre kiosztva. A folyamatot Ariane Mnouchkine szigorú művészi és morális követelményrendszere tartja össze, amely hozzáállásban és a ráfordított időben is teljes odaadást és alázatot igényel a tagoktól. Az így létrejövő legalább 3, de időnként 8 órás előadásokat egy-két évadon át minden este játssza a társulat, majd végigturnézzák a világot, és azt követően új produkciót kezdenek próbálni.


A nemzetközi csapatnak tíz éve magyar tagjai is vannak: Jancsó Judit végzős egyetemistaként került kapcsolatba a társulattal, miután szakdolgozatában a Soleil működésével foglalkozott. Eleinte "csak" gazdasági igazgatóként, a többiekhez hasonlóan az előadások előtt és után felszolgált a büfében vagy takarított. Az utolsó két előadásban viszont már színpadra is lépett, ezért a pénzügyi teendőket átadta másnak. A közelmúltban csatlakozott a társulathoz az évek óta Párizsban tengődő Németh János, aki sokáig hajléktalan alkalmi munkás volt, és koldulásból élt. Egyelőre gondnoki és takarítói feladatokat lát el, mielőtt az előadásokban is részt vehet.
    

norodom

Norodom Szihanuk, Kambodzsa királyának rettenetes, de befejezetlen története (1985)

Fotó: Michèle Laurent

 

Míg a Soleil sajátos működési modellje Franciaországban a többi színháztól teljesen elkülönülő művészi szigetet jelent, máshol példaként szolgál: a Kambodzsa történetének 30 évét két részben feldolgozó nyolc órás előadást, amelyet 1985-ben mutatott be a társulat Norodom Szihanuk, Kambodzsa királyának rettenetes, de befejezetlen története címmel, tavaly khmer nyelven újították fel kambodzsai színészek, és hatalmas sikerrel játszották Párizsban. 2005 óta működik Kabulban a Théâtre du Soleil Mnouchkine által megalapított afgán "kistestvére", a Théâtre Aftaab (amelynek neve színtén Napszínházat jelent). A társulat már négy előadással járja a világot.


Az 1980-as években a Soleil társulata Shakespeare drámáinak újraértelmezésével vált élő legendává: 1981 és 1984 között egymás után vitték színpadra a II. Richárd, a IV. Henrik és a Vízkereszt vagy amit akartok című darabokat. Ezt követően, 1985-től Hélene Cixous írónővel közösen írt történeteket, illetve görög drámákat dolgoztak fel.
    

MAcbeth lande

Macbeth

Fotó: Michèle Laurent

 

Az ötvenedik évforduló megünneplésére Mnouchkine visszatért Shakespeare-hez: a sikeres és kedves hadvezérből kegyetlen diktátorrá váló Macbeth történetét a kortárs világba helyezte, és a tőle már megszokott filmszerű és szigorúan megkoreografált látványos szuperprodukcióban - 24 jelenetváltásban 45 színész mozog egyszerre a hol báltermet, hol tengert, hol modern városképet megjelenítő színpadon - a középkori konfliktusok helyett a szíriai, iraki vagy éppen ukrajnai háborúkra asszociálhat a néző. A rendezőnőt az előadásban elsősorban a tömeg viselkedése érdekli, amely a hatalomba beleőrülő királyi pár előtt eleinte meghajol és támogatja, mielőtt fellázadna ellene.

 

Az előadást a májusi bemutató óta már több mint 32 ezren látták, és a nyári szünet után október 8-tól játsszák ismét.

 

Forrás: Venczel Katalin / MTI