Balogh Rodrigó: "A Bázison lenni szakmai újjászületés"

A Független Társulat egyik vezetője, alapítója, írója és rendezője, Balogh Rodrigó beszél a szombaton Zsámbékon látható Szent tehenek című előadásukról.

rodrigo

Fotó: Maly Róbert 

 

- Mit szimbolizál a szent tehén a számotokra, ha egyáltalán?

- A magyar néplélekből indultunk ki ezzel a címmel. A karizmatikus vezetők mögé való fölsorakozásnak nagyobb a sikerfaktora, mint az autonóm működésnek. Azokat aztán lehet szapulni, vagy éljenezni. A kiindulópont, hogy minden magyar állampolgár védendő, piedesztálra emelendő. Aktivitásunk, vélemény-nyilvánítási igényünk, valamivel nagyobb egy pislogva kérődző tehénnél.

- A tavalyi „járvaszínházazás” tapasztalataiból mit mentettetek át ebbe az előadásba és mit nem?

- A Sin Village-el a kistelepülési korrupció volt a témánk. Azt látjuk, hogy ez a terület Magyarországon monopolizált, egy szűk réteg foglalkozhat vele (különösen amióta Lázár János a fenekére paskolt a NCTA-nak). Nehéz téma, nem túl felemelő ezzel foglalkozni. Tavaly elég nagy területet jártak be a nézők a Bázison, sok jelenet volt, most csökkentettük, nem nyomorítjuk annyira a komfortérzetüket. Ezzel együtt sokkal nagyobb hangsúlyt kap a bevonásuk egy-egy jelenetbe, de ez indirekt dolog, nem kell tőle tartani.

- Hogyan gyűltek össze ennek az előadásnak a karakterei?

- Kilencen összeültünk, beszélgettünk, videókat néztünk, sztorizgattunk a magyar jobbágyság helyzetéről, azaz a közmunka rendszeréről. Emellett persze előjöttek sztorik korunk oligarcháiról is, akik jó része, köszönhetően a földtörvénynek, mára földbirtokos. Pillanatok alatt kialakultak a személyiségek. Klára, a takarító. János, az archivátor. Jolán, akinek jó kézügyessége van. Dávid, az építő. Péter, a menedzser. Maya, a doktornő. Orsós, a külalakos. Emil, a karbantartó. Laci, a mentálhigiénés. Ők lesznek a mostani Szent tehenek című előadás főszereplői, illetve őket emeljük majd piedesztálra és billentjük fenéken a közállapotokat.

 

munkaugyi

Szent tehenek (fotó:Lakatos Erika)

 

- Mi volt a szerkesztési elv?

- A márciusi Szent tehenek előadás folytatása lesz a mostani. Öt, a munkaügyi központban állást kereső ember fölcímkézése után vagyunk, amikor nincs más lehetőségük, mint munkatáborba vonulni. A karakter-meghatározás után rácsúsztunk az egymás közti viszonyokra, ez a második nagy kaland, rengeteg fölismeréssel közállapotainkról, és az abban való szerepünkről. Kooperatívan dolgozunk, közösen rakjuk össze. Olyan ez, mint a mountain bike, kontra versenybicó. Ha kipróbáltad a versenyt, visszafejlődés a trekking.

- A pesti utcák, közterek után, hogy fog ez kinézni az erdőben?

- Kimondottan a Bázis helyszíneire készült a mostani Szent tehenek, mellesleg az a jó a Bázisban, hogy amit ott megcsinálunk, utána a próbatermünkhöz közeli Gellért hegyen is tudjuk játszani. A nézőkkel való közös étkezésnek egyre nagyobb hagyománya van nálunk, ezt most az előadáson belül elmélyítjük.

- Másodjára jöttök a Bázisra. Annyira bejött tavaly?

- A Bázison lenni szakmai újjászületés. Persze, játszunk is, meg meló van, ezzel együtt nagyon nem vesszük komolyan magunkat, ettől van egy gyermeki szabadság-hangulatunk, ami remélhetőleg átragad a nézőkre is.

 

- Kiknek ajánljátok jó szívvel ezt az előadást?

- Nincs priorizált néző. Annyi, hogy bármi adódik közben jó, ha egy pillanatra se felejti, ez egy előadás és a benne szereplő emberek színészek.

 

- Hogy néz ki most az évadterv a Független Színháznál?

Csinálunk ilyen, vagy ehhez hasonló érdekességeket köztereken. A Tollfosztás filmmel mennek a kortárs trénereink 30 egyetemre 2x180 perces társadalomismereti workshopot tartani. Képzünk, workshopokat nyomunk, forgatunk mindenféle társadalmi vonatkozású témában. Kihívásokkal teli időszak ez a mostani.

 

Forrás: bázispress