Balikó Tamás: "Azt, amit elértem, nem vehetik el tőlem"

Balikó Tamás 1993 és 2011 között igazgatta a Pécsi Nemzeti Színházat. A váltásról és az azóta eltelt időszakról kérdezte a Pécsi Újság. Lapszemle.

A Pécsi Újság cikkéből:

 

Balikó Tamás elmondta: szakmai élete a pécsi színház vezetői posztjáról való távozása után jól alakult, jelenleg Győrben, a Karinthy Színházban és a Rózsavölgyi Szalonban játszik és rendez, valamint egy nagyszabású film főszerepére is készül.

"Eljátszva a szavakkal: a »magánérzetem« kifogástalan, a »közérzetem«, az már sajnos nem. Azt látom, tapasztalom, hogy elhatalmasodik a kontraszelekció, az értékeink önkéntes elvesztésének gyalázata, s ez a mi szakmánkra, a színház- és filmművészetre sajnos hatványozottan igaz. Mi, középkorúak szomorúan tapasztaljuk azt, ahogy a színház elveszti a becsületét, társadalmi rangját. Kortársaimmal együtt próbálunk megmaradni ugyan, de az utánunk jövők, a fiatalabb nemzedékek sajnos - annak ellenére, hogy hihetetlen tehetségesek- felőrlődnek, mert nagy részük reménytelen helyzetben van. Látjuk, miként szívódik fel a tehetség a semmibe, hogyan uralkodik el a sekélyes celebvilág, a semmiről sem szólás a televíziókban, hogyan züllik le az igazmondás művészete teleregényekké, s születnek alkotások helyett paródiák. Zárnak be a színházak, maradnak a forgatókönyvek fogságában filmek, amiknek meg kellene születniük" - fogalmazott a színész-rendező.

 

baliko tamas

 

Az interjúban Balikó Tamás arról is beszélt, hogy nem érez elkeseredettséget amiatt, hogy leváltották igazgatói posztjáról, és jelen körülmények között nem látja értelmét annak, hogy újra megpályázzon egy hasonló pozíciót. "Azt, amit elértem itt Pécsett, tőlem - és attól a több tízezer embertől, aki beült a színház, vagy a POSZT nézőterére és jól érezte magát, kapott valamit a mindennapjaihoz - nem vehetik el. Harminchárom évesen, jelentősebb tapasztalat nélkül lettem direktor, de - azt gondolom - megtanultam a vezetést, úgy, hogy közben mindig megmaradt a személyiségem, s igyekeztem a remek kollégák és pályatársak alkotó kreativitását is megbecsülni. Amennyit kellett, változott, idomult a karakterem az évek és a közös munka során, s bízom benne, hogy igazi alkotóműhelyként létezett a színház Pécsett. Biztosan lehetett volna jobban is csinálni, nem voltam tökéletes, de törekedtem rá. Ma viszont azt látom, hogy az országban - és most csak a színház világáról beszélek - tele van a szakma botcsinálta vezetőkkel, dúl a dilettantizmus. A színházi lét meghatározó intézményeinél, a színházaknál a kinevezések során a lojalitás, a kötődés minden más és fontosabb szempontot - alkalmasság, rátermettség, alkotóerő - felülír. És ez nem jó, hiszen a színház mindenkor tükröt kell, hogy tartson a társadalomnak. Én magamról azt gondolom, hogy ebben a megváltozott helyzetben az új körülmények között, a mostani követelményrendszerben az én igazgatói tudásom, vezetési tapasztalatom nem biztos, hogy elegendő már arra, hogy sikeres és eredményes igazgató legyek. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az a sok tapasztalat, tudás, amit vezetőként felhalmoztam, mégis csak érdemessé tesz arra, hogy tárgyalópartnerként, és ne csak »kérelmezőként« vegyek részt egy eljárásban. Nem vágyom arra, hogy megéljek olyan döntési, kiválasztási procedúrákat, ahol nem biztos, hogy csak a valódi értékek objektív megméretése alapján döntenek" - mondta Balikó Tamás.

 

A teljes interjú itt olvasható.