Németh Kristóf: "Megnyertük a sajtópereket"

A Játékszín igazgatóját az Origo kérdezte.

 

Az Origo cikkéből:

"Óriási mértékben meghatározza a színházhoz való viszonyt az, hogy milyen az előadás, amivel először találkozik az ember. Azt szokták mondani, hogy nem mindegy, megcsapja-e a gyermeket a színházszag. Engem elsőre megfogott, úgy fogalmaznék, hogy a színházban ülve nemcsak magamat, hanem ahogy a Róka mondja a Kishercegben, a szívemet is ünneplőbe öltöztettem. Számomra a kis színházak voltak meghatározók, pontosabban a budapesti Radnóti Színház. Nézőterüket, színpadjukat és előadásaikat tekintve én mindig a kisebbekhez vonzódtam, azok ünnepélyes hangulata ragadott magával. Tizenkét éves koromban Shakespeare egy drámájában kaptam meg az első szerepemet, gyermekként Bakonyi Peti és Kolovratnik Krisztián barátommal együtt szerepeltünk, azt túlzás lenne állítani, hogy játszottunk, ugyanis a jelenet annyiból állt, hogy két színész halott gyermekekként átvitt minket a színpadon. Ez volt az első színpadi szerepem, bár nagy színészi alakításra nem volt szükség. Viszont belekerültünk egy olyan professzionális csapatba, ahol mindhármunkat végérvényesen megcsapta ennek a világnak a szele, és ott vált szentséggé számomra a színház" - mesélte Németh Kristóf.

 

nemeth kristof

Fotó: Polyák Attila, origo.hu


"A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomám után rögtön a Kamaraszínházba szegődtem, és az egyéb szerepeim, a rádiós műsorvezetői tevékenység és a gödöllői művelődési ház irányítása mellett is mindig próbáltam és játszottam. A Kamaraszínház épp az ellenkezője volt annak a modellnek, amit megálmodtam: ósdi, igénytelennek tűnő épületet kell elképzelni, profi színészekkel és magas művészi értékkel rendelkező darabokkal. Az öltözők, a társalgó és a színpadok nem idézték azt a hangulatot, amire annyira vágytam" - árulta el Németh Kristóf.

 

A színész úgy fogalmazott: amikor megtudta, hogy mindkét színház veszélyben van, úgy érezte, missziót kell vállalnia, meg kell menteniük a kollégákat, önmagukat és azokat az értékeket, amelyeket létrehoztak többtucatnyi előadásban. "Összeálltunk az üzlettársaimmal, és közösen gondolkodtunk. Lobbiztam egy évet minisztereknél és államtitkároknál, harcolva a Kamaraszínházért, de annyi nehézség gördült elénk, hogy váltottunk, és elkezdtünk tenni a másikért. A Játékszínnek jobbak az adottságai és nem is volt annyi adósság mögötte. Vételi ajánlatot tettünk a társaimmal, és amikor megvásároltuk a színházat üzemeltető nonprofit kft.-t, akkor kezdett el felépülni az a gyerekkori álom, amiről beszéltem" - tette hozzá.


Arra a felvetésre, hogy egyesek politikai kapcsolatokat sejtettek a vásárlás mögött Németh Kristóf elmonda: "Egy nagyon szűk kör kezdte ezt terjeszteni, akik nem örültek annak, hogy megmenekül egy színház a megszűnéstől. Nagyon durva mondatok hangoztak el, például hazánk legnagyobb női kritikusa azt mondta, hogy minden színház megszűnése bűn és hiba, minden színház megszűnése veszteség, kivéve a budapesti Kamaraszínházat. Egy másik kritikus politikai lapokat írt tele hazugságokkal, amit egy idő után megelégeltem, és ügyvédi csapatunkkal megindítottuk a sajtópereket, amelyeket mind megnyertük."

 

A teljes interjú itt olvasható.