"A testvér örök" – Interjú Vadas Zsófia Tamarával és Vass Imrével

A két táncos több közös munka után első független előadására készül, melyben a testvérség témakörével foglalkozik. Az Egyet nekem, egyet neked kapcsán adtak rövid interjút. Az előadás november 7-én és 8-án látható a MU Színházban.

MU: Honnan az ismeretség?

Vass Imre: Mindketten a Budapest Tánciskolában kezdtünk. Tamara egy évvel korábban került az iskolába. Egy tánctáborban találkoztunk, ahonnan ő elkésett, én meg segítettem neki felverni a sátrát. Ez volt 2003-ban.

 

MU: Miért döntöttetek egymás mellett ebben a produkcióban?

Vadas Tamara: Hasonló az érdeklődésünk, mind szakmailag, mind a civil életben. Eddig mini-akciókat csináltunk közösen, ezek rövid, gyors együttműködések voltak. Szerettünk együtt dolgozni, jól is működött eddig a közös munka, ezen felbátorodva kezdtünk hosszabb időre bevonulni a próbaterembe. Az idáig vezető útjaink eltérnek egymástól. Én mostanában többet dolgoztam csoportban, ezért vágytam arra, hogy egy személyesebb előadást készítsek. Vasinál pont fordítva volt, ő legtöbbször szólóban dolgozott, most viszont szeretett volna valami mást. Ez a két igény adódott össze.

 

vadas m

fotó: Hevér Zsófia, MU Színház

 

MU: A címadáskor mire gondoltatok?

Vass Imre: Amikor kétgyerekes családhoz jönnek vendégségbe, a vendégek mindkét gyereknek hoznak valamit. Volt egy projektcímünk, amiről végül lemondtunk, a Testvérség. A jelenlegi cím jobban kifejezi, amit csinálunk. Sőt, ebben a mellérendelő mondatban benne van az én-te ellentétes viszonya is: "egyet ne-kem, egyet ne-ked", utalva arra, hogy kicsit az ego is meghatározza ezt a kapcsolatot.

Vadas Tamara: A mostani címben anélkül jelenik meg a testvérség, hogy kimondanánk. Olyan elnevezést akartunk adni a darabnak, ami nem csak erre a rokoni viszonyra utal, hanem egy másfajta kapcsolati rendszerre is.

 

MU: A darab ismertetőjében ez áll: "mindketten átlátunk”. Ez mit jelent?

Vass Imre: Tamara kitalálta, hogy írjuk össze azokat a tulajdonságokat, amelyek mindkettőnkre jellemzőek. Erre a listára került fel ez a két szó is. Az első asszociáció az lehet, hogy "mindketten átlátunk a szitán". Megtetszett nekünk ez a fordulat, mert olyasmire utal, amire mi is szeretnénk utalni a darabban. Egyből tudható, hogy mit jelent, ugyanakkor nyitva hagy rengeteg kérdést. Olyan, mint a népmesében: hozunk is ajándékot, meg nem is.

 

MU: Stephen Bank és Michael Kahn szerint van a testvérkapcsolatnak egy olyan típusa, amely életteli, konstruktív, független és dinamikus, ennek jelmondata: "Hasonlítunk és különbözünk is. Ez kihívást jelent, és lehetőséget biztosít mindkettőnknek, hogy fejlődjünk.”  Ti hogyan definiálnátok a testvérséget? Mit jelent számotokra?

Vass Imre: Az idézet szólhat akár egy olyan barátról is, aki szinte testvérnek tekinthető, akivel az ember megéli ezt a viszonyt. A közös évek, élmények -különösen a gyerekkorból- elraktározódnak, és csak később válnak fontossá. Erős kapocs a vér és a család; ez az, ami megmásíthatatlan. De hogy mit kezdesz a testvéreddel, az már rajtad múlik. A "hasonlítunk is, különbözünk is” - egy emberi kapcsolatot ír le. A testvérség csak egy opció, amiben ezt átélheted. Nekem nagy kérdés, hogy érzelmileg hol húzódik a határvonal a vér szerinti testvérség és a legjobb barátoddal átélt "testvéri közösség között".

Vadas Tamara: A határ ott húzódik, hogy a testvér örök. Teljesen mindegy, hogy milyen a kapcsolatod vele. Lett egy testvéred (vagy több), és ő életed végéig a testvéred marad. Egy baráti kapcsolat meg tud szűnni.

 

wadas

fotó: Hevér Zsófia, MU Színház

 

MU: Ti milyen testvérek vagytok egyébként a "való életben"?

Vadas Tamara: Én egy kistestvér vagyok, a testvérem nem tud nekem nemet mondani. Egyébként nagyon különbözünk, ennek ellenére fontos nekem a viszonyunk. Nálunk többször megfordultak már a szerepek, attól függően, ki milyen életszakaszban járt.

Vass Imre: Mi az utóbbi 2-3 évben elkezdtünk elég jó barátok lenni a tesómmal. Most sok mindent meg tudunk beszélni egymással.

 

MU: Milyen kérdések mentén indultatok el a munkában?

Vadas Tamara: Először csak a közös munka gondolata született meg. Azután talán Vasi behozta a testvér témát. Amikor még iskolába jártunk, a kapcsolatunkra jellemző volt a civakodás, sokszor piszkáltuk egymást, gyakran csak játékból. Aztán jött egy nagy váltás: amikor Vasi hazajött Brüsszelből, nagyon fontossá vált nekem mint barát. Sokat vagyunk együtt, rengeteg közös élményünk van, tudunk egymás életéről. Vele úgy érzem magam, mint a testvéremmel. Kialakult egy nagyon erős, mély szeretet közöttünk. Nem biztos, hogy ez adta a témát, de ez az érzés jár át minket.

Vass Imre: Másfél évvel ezelőtt írtunk egy pályázatot, amiben már ezt a testvéri témát boncolgattuk. Mi vagyunk a legkisebbek a családunkban, de csak másodikak. Felvetődött a kérdés, hogy mi lett volna, ha van egy harmadik is, hogyan változtak volna az erőviszonyok. Sőt, akkor még pszichologizáltunk is: olyan kérdéseket akartunk vizsgálni, hogy a középső testvér balanszíroz-e, illetve milyen modellek vannak. 

 

MU: A szülők szerepét is vizsgáljátok a darabban?

Vadas Tamara: Nem. Itt a közönség a megfigyelője a (színpadi) játéknak, hasonló a szerepe ahhoz, ahogy a szülő a játszótéren a gyerekét szemléli, elfogadással és remélhetőeg örömmel.

 

MU: Milyen módszer szerint dolgoztok most? Milyen mozgásformát használtok a darabban?

Vadas Tamara: Tapasztalati úton közelítettük meg a témát. Szerveztünk egy workshopot ebben a témakörben, amelyen rajtunk kívül rengeteg táncos rést vett. A tapasztalatainkat beszéltük és éltük át. Persze a végén a saját élményeket könnyebben tudtuk beépíteni a darabba. A módszerünket egyébként mi úgy hívjuk: "napközi otthon”. Bevonultunk egy próbaterembe, ami úgy működött, mint egy nagy, nyitott gyerekszoba, ahová bárki bármit hozhat, ahol lehetőség adódott az új dolgok felfedezésére. Sokat improvizáltunk, minden nap jógáztunk és sokat lélegztünk is együtt. A mozgásformánkat szabad táncnak hívjuk. Ez alatt azt értjük, hogy bármit szabad, nem kell, hogy esztétikus legyen a mozgás, minden mozdulatnak lehet létjogosultsága. A légzés és a mozgás által más állapotokat keresgélünk magunkban.

 

MU: Milyen feladatot tölt be Czitrom Ádám és Szabó-Székely Ármin a munkafolyamatban? Hogy született meg a zene a darabhoz?

Vadas Tamara: Árminnal a Tünet Együttes Propaganda című előadásában dolgoztunk együtt. Mi hárman voltunk akkor ott a legfiatalabbak, és kialakult köztünk egy szorosabb szakmai és baráti viszony. (Ármin dramaturgként végzett Kárpáti Péter osztályában, és nemcsak prózai színházban dolgozik, hanem táncelőadások és egyéb akciók alkotójaként is.) Ádámot is ismerjük mindketten, én a Nyúzzatok meg előadásban dolgoztam vele. Ebben a darabban mi is „zenélgetünk”, de kellett valaki, aki segít feldolgozni, formába önteni a kísérleteket.

 

vadas vass m

fotó: Hevér Zsófia, MU Színház

 

MU: Ti hogyan működtök közre a zenében?

Vass Imre: Elkezdtünk a stúdióban gitározni és énekelni. Éreztük, hogy a próbálkozásaink kiváltotta "feeling", atmoszféra nagyon passzol a darabhoz, ám azt is éreztük, hogy egy kicsit egyhangú lett a zene. Kellett valaki, aki ezen tud változtatni. Ádámmal nemrég egy utcai performanszon dolgoztunk együtt, ami nagyon jó élményt jelentett. Ő is hozzátesz a zenéhez, mi pedig megkísérlünk a tánc mellett énekelni és zenélni is a színpadon.

 

MU: Mi az álmok szerepe a darabban?

Vass Imre: Az álmok nagyon fontosak. A munkamódszerünk része volt a "transzlégzés" gyakorlása - ez egy módosult, éber álom-szerű tudatállapotot tud létrehozni. Ebben az állapotban lehet dolgozni a tudatalattival. Ez segített a testvéri kapcsolat tudattalan szintjét, a mélyen fortyogó érzéseket, régi tapasztalatokat előhozni. Szerettünk volna ugyanis a kérdés azon rétegével is foglalkozni, ami adott esetben csak az álmok szintjén jelenik meg. 

 

MU: Mit tanultatok a testvéretektől és mit tanultatok egymástól?

Vass Imre: A próbafolyamat alatt előjöttek olyan érzelmek, amelyek különböző életszakaszokból a testvéremhez fűződő viszonyomról árulkodnak. Tamara jelenléte folyton emlékeztetett és felhívta a figyelmemet a türelmetlenségemre, sőt a fel-feltűnő kegyetlenségemre is. Tükörként funkcionáltunk egymás számára. Előjöttek "melósabb", keményebb problémák is a közös munka által, például az egyedüllét és cserbenhagyottság érzése.

Vadas Tamara: Vasival még az egymás megismerésének útján vagyunk. Miközben azt hiszi az ember, hogy tökéletesen ismeri a másikat, egy ilyen munka során kiderül, hogy nem. A próbák idején sokszor olyan szituációba helyeztük egymást, amelyben új oldalunkról mutatkozhattunk meg. Ezáltal tanultuk egymást és magunkat is. 

 

Az interjút készítette. Perdy-Fazakas Brigitte