"A gondolkodás jobban érdekel" - Vajdai Vilmos válaszolt

A TÁP Színház Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című drámáját gondolta újra Lö csibészek címmel. A bemutató kapcsán Vajdai Vilmos társulatvezetőt kérdezte a Vs.hu. Lapszemle.

 

A vs.hu cikkéből:

 

"Fiatalkorom óta foglalkoztatott a Zárt tárgyalás, egyrészt, mert a halál után, a pokolban játszódik, ami eleve nagyon érdekes volt fiatalon, másrészt, mert egzisztencialista darab, ami az emberi viszonylatokról szól. Jó ideje az emberi kapcsolatok és ezek színpadi megjelenítése érdekel; ez egy nagyon jó darab ebből a szempontból, ezért is vettem elő. Felteszi a kérdést, hogy mennyire létezünk önmagunkban és mennyire mások véleményétől függően? Attól, hogy mások néznek, szemlélnek minket" - válaszolta Vajdai Vilmos arra a kérdésre, miért Sartre művére esett a választása.

 

"Amikor elkezdtük próbálni a darabot, azt láttuk, hogy roppant avítt már a szöveg, a fordítás. A gondolatai nem tudnak elavulni, de azoknak a megfejtése is nehezebb egy ilyen avíttas szöveggel. Mózsik Imrét kértem meg, hogy fogalmazza újra, de én is mindig alakítom a szöveget a próbák során. Három évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni rajta az akkori társulattal, eljutottunk a feléig, ahol megakadtunk, aztán idén elővettem, és elkezdtük újra gyurmázni. A színészek is mondtak dolgokat, az én agymenésem is előjött, az Imre pedig keretbe foglalta és megírta. Most négy síkja van kb. az előadásnak. Van az eredeti darab és a figurái közti viszonyok, miközben a színészek próbálják a darabot, és ott is vannak viszonylatok, magánélet, plusz kapcsolatok a színészek és a darabbéli rendező között is. És van még egy síkja, hogy mi kívülről irányítjuk az előadás menetét, beleszólunk, beüzenünk, meg a színészek próbafolyamattal kapcsolatos saját érzései is belekerültek" - mesélte Vajdai Vilmos.

 

Vajdai

Fotó. Kummer János, vs.hu

 

"A 70-es évek színházára jellemző volt, hogy folyamatosan tartani akarták a kapcsolatot a közönséggel, ami aztán nagyon elavult, elfáradt, de talán csak azért, mert a kapcsolattartáson azt értették, hogy piszkálják a nézőt. Szerintem nem úgy kell kapcsolatot teremteni a nézővel, hogy a szemükbe világítunk vagy felállítjuk őket a székükből és kényelmetlen helyzetbe hozzuk, hanem inkább megszólítjuk őket, hogy részeseivé váljanak az előadásnak, akár csak a darab problémafölvetése által. Vagy egyszerűen jól elcsépeljük őket. Szinte minden előadásunkban van valamiféle kilépés a nézők felé, és arról, hogy ez mostanában újra elterjedt, nem tehetek. Mindenki a TÁP Színházból merít, sajnálom. Nem mondom, hogy mi fostuk a spanyolviaszt, de sok dologban úttörők voltunk, vagy legalábbis újratörők. Nincs új, még a színházi világban sem" - hangsúlyozta a színész-rendező.

 

Vajdai elmondta, nagyon sok fiatal, állástalan színész van, akikkel tudnak dolgozni. Most Fekete Ádámmal, Laboda Kornéllal és Egger Gézával csinálják a színházat, ez a fix alkotócsapat. "Eljönnek fiatal színészek, akiket ők ismernek, aztán van, aki lemorzsolódik, van, aki marad, így alakul a társulat. Eddig annyiban volt másképp, hogy főállásban máshol dolgozó emberekkel csináltuk meg az előadásainkat, és a színészeket nagyon nehéz volt egyeztetni, ezért nem mindig tudtunk játszani, így ez most talán könnyebb lesz. Viszont most meg azért nem tudjuk játszani a korábbi darabjainkat, mert telt ház esetén is veszteségesek, és most kevesebb támogatást kapunk, nincs tartalék. Ezért a nagyobb előadásainkat most kicsit altatjuk" - számolt be a társulatvezető.

 

"Elsősorban színházi embernek tartom magam. Szeretek színész lenni nagyon, de abban nem jutottam el olyan messzire, a rendezés meghatározóbb számomra. Színészként megmondják, mit csináljak, és nem tudok beleszólni a folyamatba. A gondolkodás jobban érdekel. Nehéz velem dolgozni, mert szeretek gondolkodni, mindenfélét kipróbálni. Igazából nem vagyok professzionális színész, aki egyből megoldja a feladatot, színészként problémákat okozok folyamatosan, magamnak is, a rendezőnek is" - árulta el az interjúban Vajdai Vilmos.

 

A teljes interjú itt olvasható.