"Nincs idő lazsálni" - Interjú Kun Attilával

Új előadással jelentkezik az immár 26 éves Közép-Európa Táncszínház; a Tiszta földet november 13-án mutatják be a Trafóban. Az előadás kapcsán a koreográfussal, Kun Attilával beszélgetett Meszes Tímea a próbafolyamatról, tervekről és hitvallásról.

Tavaly szeptember óta vagy a KET művészeti vezetője, és a Tiszta föld az ötödik munkád a társulattal, akik nemcsak veled, hanem más koreográfusokkal is dolgoztak eközben (pl. Zachár Lóránd, Mészáros Máté). Fontos, hogy ilyen termékeny legyen az együttes, hogy folyamatosan új arcát mutassa meg?


Egyértelmű és elkerülhetetlen, hogy lendületvesztés nélkül folytassa szakmai munkáját a Közép-Európa Táncszínház. Már csak azért is, mert az elmúlt évtizedben sokat változott a szakmát körülölelő társadalom. Nem beszélve a globális gazdasági dinamikák változásáról, amelyek hangsúlyosan kihatottak a hazai táncszakma támogatási rendszerének alakulására is. A sok hisztérikus reakció közepette valószínűleg az sem véletlen, hogy Szögi Csaba 2013-ban felkért a 25 éves társulat szakmai vezetésére. Új környezet, új szabályok, új művészeti vezető. Természetesen majd a végelszámolásnál dől el, hogy sikeres munkát végez-e az ember, de a jubileumi évad öt bemutatója, négy különböző helyszínen a Bethlen Téri Színháztól a Művészetek Palotájáig szerény, de markáns sikernek könyvelhető el.

 

Kun Attila

Fotó: Hajdú D. András, Origo

 

Mindeközben útnak indult a KET oktatási programja, a Nemzeti Tancszínház és a KÁVA Kulturális Műhely együttműködésével részesei lehettünk az ország egyik első táncszínházi nevelési programjának életre hívásának, az ebből születő Horda2 előadást azóta is folyamatosan játssza a társulat. Ebben az évadban már sikerrel bemutattunk két IKF (Ifjú Koreográfusok Fóruma) demonstrációt, és a társulat tagjai a Fázisok sorozatot tovább folytatták két saját koreográfiával. Szükség van-e minderre a szakmai aktivitásra? Határozottan igen a válaszom! Közel 60 évnyi hátránnyal küzd a magyar kortárs tánc. Ebben benne foglaltatik saját piacának társadalmi integrációja, a szakmai iskolázottság, az európai vaktérképen üresen maradt helyünk, az intellektus és a bátorság. Mindezek terén sok munka vár még erre a szakmai szegmensre. Tehát nincs idő lazsálni.

 

Legutóbbi munkádról, a Peregrinusról azt vallottad, hogy nemcsak saját emlékek ihlették a koreográfiát, hanem mindaz az örökölt kultúra, nemzeti stigma, ami közös kulturális tudatunkban él. A Tiszta föld illeszkedik valamilyen módon előző munkáid sorába, vagy véletlen egybeesés a cím adta áthallás?


A Tiszta föld történetének forrása egy családi esemény, ahol két gesztus kap nagy hangsúlyt: az elfogadás és az elengedés. Nincsenek véletlenek, de ez az előadás ugyancsak egy utazás egy komoly és bátor nyilatkozattal a végén. Nem tudom, az előadás köthető-e a keleti filozófiához. A Kínában népszerű Tiszta-föld buddhista iskola tanítása szerint gyarló világunkban a szellemi előrelépés gyakorlatilag lehetetlen. E hit követői szerint Amitábha Buddha segítsége nélkül valamennyi ember arra van kárhoztatva, hogy a vágy, tudatlanság és szenvedés jellemezte szennyezett világokban kóboroljon újjá-újjászületve. Hitem szerint van szellemi és szakmai előrelépés, de igaz a kóborlás is. Olyan morális, szellemi és humán káoszban, globális káoszban élünk, ami túlnő a lokális politikai színkavalkádon, és aki ezt nem veszi észre, annak beteljesedik a Tiszta-föld buddhista hitiskolája.

 

tiszta fold proba 1

Fotó: Bazsó Zsombor

 

Az előadás ajánlójából kiderül, hogy József Attila Szabad ötletek jegyzéke inspirált az alkotásban. Milyen módon jelenik meg az előadásban?


József Attila briliáns irodalmi alkotása - ami egyben korkép is - csupán az egyik szín, amit az alkotási folyamatban felhasználunk. Az irodalmi tartalom mellett sokkal fontosabb az alkotás formai jellege. A Szabad ötletek jegyzékének alapja a szabadon áramló asszociatív kinyilatkoztatás. Ez sok áthallást mutat a hazai szakmai székrekedéssel. Kissé vulgáris fogalmat használok, de valóban ellentétpárra leltünk. A számunkra hasznosítható szakmai üzenete ennek az irodalmi alkotásnak az, hogy a testnek és a gondolatnak a szabad áramlását erősíteni kell. Lehet, hogy nehéz értelmezni a szakmai frekvenciára tett utalásomat, de ehhez kapcsolódóan lehetőségünk volt a felkészülési időszakban két teljes hetet eltöltenünk a méltán világszinten népszerű Gaga metódussal. A nagyon kevés akkreditált európai Gaga oktató közül Natalia Iwaniec vezette be a társulatot a metódus varázslatos, testet és szellemet felszabadító világába. Az Ohad Naharin-hoz (Batsheva Dance Company, Izrael) köthető metódus molekuláris szinten kommunikál a test és a tudat között. Semmi ezotéria, ellenben nagyon sok fizikalitás és gyakorlás jellemzi a metódust. Ebből a tapasztalati élményből is fedezhetünk fel szikrákat majd az előadásban. A KET táncművészei egyszerre felnőtt alázattal és gyermeki nyitottsággal fogadták be az új élményt. Bátor és figyelni képes nézőket várunk, akik bírják a tempót, mert szikáran dinamikus előadással készülünk.

 

tiszta fold proba 2

Fotó: Bazsó Zsombor

 

A színlapon a társulatot alkotótársként tünteted föl. Hogyan dolgoztok együtt?


Összetett munkametódussal dolgozunk. Ebben az előadásban nem kizárólag a tánc nyelvén kommunikálunk. Hosszú és célirányos beszélgetéseket is beiktatunk a táncpróbák közé, annak érdekében, hogy a karakteralkotás, illetve a színpadi helyzet minden résztvevő és megszólaló számára kiforrott legyen. A társulat tagjai gyakorlott "megszólalók" annak ellenére, hogy csupán táncművészként szerepelnek a színlapon. A tavalyi évben három bemutatónkban is helyet kapott a színpadi beszéd, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy csodálatosan helytálltak a srácok. Természetesen, mint akkor is, most is van segítségünk: Lőrincz Ági dramaturg, Sereglei András színész/rendező/drámatanár és Fodor Katalin asszisztens személyében. Fontos a külső szem és értékítélet, így a munkafolyamat sok visszaidézéssel és elemzéssel fűszerezett. Nagyon szívmelengető látni, hogy a KET táncművészei mennyi szellemi energiával járulnak hozzá az előadás megszületéséhez. Ezen felül sok mozgáskombináció készül, készült és ezek gyakorlása is része a napi rutinunknak. Reggel 10-kor napi gyakorlattal kezdünk és egészen este 18-ig meg sem állunk.

 

Az előadáshoz írt előszavadban - némiképp kritikus hangsúllyal – azt írod, a darabban nincsen „semmi cirkusz, semmi pornografikus - művészetnek keresztelt - meztelenség, semmi csinnadratta”. Ez kifejezetten erre az előadásra lehet érvényes, vagy egyfajta művészi hitvallásként is értelmezhető?

 

A kérdés alapvetően elméleti frekvenciára tereli a beszélgetésünket. Arra a területre, ahol magának a hazai kortárs táncszcénának kellene válaszokat adnia arra kérdésre, hogy az elmúlt közel két évtized alatt miért nem sikerült integrálnia saját kultúráját, miért veszít közönséget, miért került az egyik legkiszolgáltatottabb művészi létforma ikonikus alakjává, miért csöndesedik, fárad és üresedik ez a terület, miért nincs hivatkozási ereje, felülete és lobby ereje ennek a területnek? És aki itt emelni kezdi a mutató ujját, hogy behúzza a politikát, az gyorsan tegye is le a kezét, mert a legkönnyebb kifogás már kezd unalmassá válni. Az előadás gyakorlati részével kapcsolatbn azt mondanám, hogy a friss találkozás közöttem és a társulat között, a tavalyi öt bemutatónk, az oktatási programunk , a tehetséggondozási programunk, az előadások és vendégszereplések mind-mind egy ébredő friss energiának a sűrítése. Reményeim szerint a régóta várt újabb találkozás a Trafó közönségével lesz az a pillanat, amikor ez a sűrítés vulkanikus erővel talál utat magának és jelzi, hogy itt egy 25 éves társulat komoly hagyományokkal, komoly tervekkel, és készen áll a következő negyed századra.   

 

Mit tartogat még ez az évad?


Decemberi Diótörő turné, januári IKF koreai vendégtáncosokkal, februári Shakespeare-mesék, tavaszi bemutató, BMC-vel közösen kiírt kortárs zeneszerzői pályázat koreai vendégtáncosokkal, erdélyi turné, oktatási hét, kelet- és közép-európai szakmai konferencia szervezése, előadások, előadások...

        

Az interjút készítette: Meszes Tímea