„A báb egy emberi sorsot hordoz magában” – Urbán Gyula válaszolt

Kundera tanítványból lett a bábok mestere. Meséket, színdarabokat ír, előadásokat rendez, és megrögzötten vonzódik a kisebbségi léthez. Urbán Gyula interjú. Lapszemle.

A kulturpart.hu cikkéből:

Urbán Gyula az interjúban elmondta, hogyan jutott a Minden egér szereti a sajtot című meséje a Nemzeti színpadára Egerek címen. „A Karaván Együttes egyik vezető tagja, Nyári Oszkár színész és tanársegéd Kaposváron. Ő és társulata csináltak a meséből egy musicalt, artistákkal, nagyon látványos, ötletes díszletekkel. A darab vándorolni fog, s jelenleg Vidnyánszky Attila adott neki helyet a Nemzeti Színházban.” – fejtette ki, majd a történet aktualitásáról szólva hozzátette: „Az Egerek egy Rómeó és Júlia történetet dolgoz fel, s úgy gondolom, hogy ez minden időben aktuális lesz.”

Urbán Gyula nemrég nyomtatásban megjelent  mesedarabjáról, A tengerkék színű kiskutya története című mű keletkezéséről is mesélt.

„A dramaturgia tanárom a hatvanas évek elején a prágai Károly Egyetemen Milan Kundera volt. Ezt a darabot hozzá írtam, s ő rengeteget segített az ötlet kidolgozásában. A tengerkék színű kiskutya volt az én vizsgadarabom, de addigra már több csehszlovákiai színházban játszották. Általában vagy meséből írok darabot, vagy darabból mesét, s a legtöbbször meg is rendezem. A tengerkék színű kiskutya története című darabot körülbelül egy éve vettem elő, hogy átírjam.” – árulta el.

Urbán Gyula (forrás: budaorsiinfo.hu)

Urbán Gyula a báb mint műfaj érvényességéről és jelenlegi formájáról is elmondta véleményét. „A gyerek tradicionális lény, (…) szereti az ismétlődéseket, szereti biztonságban érezni magát. (…) Nem szeretem, amikor a gyerek látja a bábú mozgatóját, pedig ez az eljárás most nagyon divatban van. A gyerek a csodákhoz, az átváltozásokhoz vonzódik. Ha valaki ebbe belenyúl, az lehet, hogy a hatását tekintve többet árt, mint használ. A gyerek a színészt ilyen szituációkban többé-kevésbé nem tudja hova tenni. Úgy gondolom, hogy mára a bábjátszás a formai lehetőségeit teljesen kimerítette. Eddig és nincs tovább, most már visszafelé kell menni, visszafelé variálni.” – mondta Urbán Gyula, majd hozzátette:

„A bábu az egyetlen olyan jel a világon, amelyiknek sorsa van. Egy A betű, egy zöld figura a jelzőlámpán jelez valamit, jel, de nincs sorsa. A báb egy emberi sorsot hordoz magában, mert az embernek a jele.” – fogalmazott az alkotó, majd a hátrányos helyzetben lévő cigánygyerekeknek tartott bábfoglalkozásairól beszélt.

„Létezik egy egyház, aminek a központja a Reménység Szigete. Az ideszármazott székelyeket gyűjti össze. (...) Ők hívtak le körülbelül két éve a Cegléd közelében található iskolába a gyerekek közé. Azóta abban az iskolában foglalkozom a 11-12 éves gyerekekkel. Nem olyan régen egy cigányballadát írtam nekik, amit aztán elő is adtunk. Van egy filozófiám. Azért rendezek meg valamit, hogy bizonyos emberekkel kapcsolatba kerüljek. Itt sem volt ez másképp. Nagyon érdekel a darab és a siker, de az sokkal jobban, hogy együtt vagyunk, és dolgozunk.(…) A bábunak van egy mágikus volta, s ez rögtön megragadja, elvarázsolja őket.” – fejtette ki Urbán Gyula.

A teljes interjúban beszélt még a gyerekekkel közös alkotófolyamatról, arról, hogy mit tanult tőlük a munka során és saját gyerekkoráról is nyilatkozott.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.

Forrás: Kulturpart.hu