Rozs Tamás csellista-énekes, a Szélkiáltó együttes tagja. Gyakran játszik színházakban, például a Szakértők zenekarral Mohácsi-rendezésekben. A Pepitamagazin készített vele interjút. Lapszemle.
A Pepitamagazin cikkéből:
Rozs Tamás az interjúban elárulta, hogyan került a zene közelébe: „Alapvetően magyar-ének-zene szakos tanerő vagyok. Még a Janus Pannonius Tudományegyetemen végeztem 1986-ban. (…)Utána fölvettek Gonda Jánoshoz, jazz–ének tanszakra, a Zeneakadémiára. De már amikor a főiskolára jártam Pécsre, akkor tagja voltam a Szélkiáltó együttesnek, amivel 1983-ban Ki mit tud-ot is nyertünk (…). Az az igazság, hogy a jazz tanszak nekem nem igazán jött be, másfél év múlva ott hagytam, mert csak klasszikus jazzt tanultunk (…). Miután eljöttem a Zeneakadémiáról, még elvégeztem szakirányú továbbképzés keretében a művészetterápia szakot. Zeneterápiával foglalkoztam értelmi sérültekkel. Közben gimnáziumban is tanítottam. A Kaposvári Egyetemen pedig már hat éve oktatok színészosztályoknak zenés mesterséget, de vezetőségváltás miatt valószínűleg majd nem tartanak rám ott igényt” – fejtette ki Rozs Tamás, aki a bábszínházhoz kötődő történetét is elmesélte.
Rozs Tamás (forrás: pecsma.hu)
„A Bóbita először a Szélkiáltó együttest bízta meg zene írásával, illetve a darab kíséretével. Utána már kaptam önálló megbízásokat is, Szabó Zsuzsa bábművésszel évekig játszottam. És aztán több bábprodukcióhoz írtam zenét Szegeden, Egerben, Győrben és a Budapest Bábszínházban egyaránt. Sokszor közre is működtem ezekben az előadásokban" – mondta.
Rozs Tamás színházi munkáiról is mesélt. „Az Örkényben most három darabban is benne vagyok; a Budapest Bábszínházban, a Fehérlófiában; a Katonában pedig Goldoni A nyaralás című vígjátékában is csellózom. És van önálló műsorom is, meg Gyulai Csaba zenész kollégámmal-barátommal közös produkciónk is, ami Weöres Sándor megzenésített verseit tartalmazza. (…) 2000 óta dolgozom Mohácsi Jánossal az Örkény Színház „e föld befogad, avagy számodra hely” című előadása a tizenkettedik közös munkám vele” – sorolta munkáit, majd a színházi zenéléshez szükséges hozzáállásról beszélt.
„A színházi zenéléshez kell valami alázat, meg kell várni a színész végszavát és arra játszani. Ezt meg kell szokni. Amikor ezt elkezdtem, az elején hangos voltam, meg talán jobban akartam szerepelni. Az alázatot is meg kellett tanulni. Amikor pedig az embernek saját koncertje van, ott ki tud teljesedni” – mondta el véleményét Rozs Tamás.
A teljes interjúból kiderül az is, milyen előadásokat hozott létre a kaposvári egyetemistákkal és hogy mit tart különlegesnek a Mohácsi-testvérekkel közös munkákban.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Forrás: pepitamagazin.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.