"Elveszítjük a moralizálás jogát" - Rudolf Péter színházról, Kossuthkifliről

Több mint 90 percnyi számítógépes animáció idézi meg a 19. századi Magyarországot a közmédia műsorán március 15-én induló Kossuthkifli című hatrészes sorozatban.

kossuthkifli 

 

 

"Ez tulajdonképpen egy új műfaj"

 

"Helyenként groteszk, vadromantikus, humorban gazdag, 19. századi történelmi road movie, ami tulajdonképpen egy új műfaj. Fehér Béla fantáziája és a magyar történelem találkozása" - jellemezte a rendező a premier előtt álló sorozatot.


Rudolf Péter megjegyezte, a hatrészes, 52 perces epizódokból álló sorozat három hosszú játékfilmet tenne ki. Mint fogalmazott, a legnehezebb elengedni az elkészült művet. "Valóban hatalmas anyagról beszélünk, és mivel én szöszmötölős alkat vagyok, valószínűleg egy év múlva is úgy kellene elkergetni a vágószobából" - mesélte. Hozzátette: bár már sokadszorra nézi újra a sorozatot, még mindig talál benne örömet. "Most ott tartunk, hogy fel van díszítve a karácsonyfa, kezünkben már ott a csillagszóró, a fényfüzérrel pedig a konnektor felé indulunk" - tette hozzá. 


A mintegy száz színészt, kétszáz helyszínt felvonultató sorozat 75 napos forgatása 2013 októberében fejeződött be, azóta az utómunkálatok zajlanak. Ez a rendező szerint különösen nehéz feladat volt, hiszen a történetben hat nap alatt vág át egy postakocsi 1849-ben Magyarországon - nyomában egy halottaskocsival -, ehhez nem csak a modern környezet "beszűrődéseit" kellett eltávolítani a felvett anyagból, de sok-sok animációt is el kellett készíteni. 

 

"A hangutómunka sem volt kisrealista"


"Mivel egy Pozsonytól Debrecenig tartó road movie-ről van szó, az utómunka sokkal komplikáltabb volt, mint egy átlagos történetben, és sokkal több is múlik rajta. A magyar történelem nem teszi már lehetővé például, hogy egykori mezővárosokon hajtsunk keresztül, így fel kellett építeni háttereket, városokat" - magyarázta, hozzátéve, hogy remélhetőleg a nézők észre sem fogják venni a valós és az animált helyszínek közti különbségeket. A rendező szerint éppen ezért hasonló történelmi sorozatot korábban - a számítógépes technika fejletlensége miatt - nem is lehetett volna leforgatni.


"A hangutómunka sem volt kisrealista, de hát a csodáknak meg kell ágyazni. Ezért is szerettem bele ebbe a történetbe, egyszerre mutatja meg a történelmet, de főképp a kisemberekre gyakorolt hatását. Mit érzett meg egy honpolgár a szabadságharcból, mennyi tévedés, összefeszülés, indulat, félreértés határozta meg a történéseket" - fejtette ki Rudolf Péter.

 


 

"Intellektuális kihívás, Rejtő Jenőt idéző poénok, önirónia"


Szólt arról is, hogy Fehér Béla forgatókönyvszerűen ír, a Kossuthkifli szinte kínálta magát a megfilmesítésre. "Igyekeztem megtartani a regény ívét, fordulatait, ízeit, csak ott nyúltunk bele, ahol a filmes szempontok megkívánták. Béla már látta a felöltöztetés előtt a sorozatot, amikor a színészek még green boxban mozogtak, és boldogságot láttam a szemében. Nekem ez hatalmas eredmény, egy-null ide, ha ő már elégedett" - tette hozzá. Felidézte, a regény erénye, hogy nagyon sok réteg találkozik benne: intellektuális kihívás, Rejtő Jenőt idéző poénok, önirónia és izgalmas cselekmény.


Rudolf Péter szerint bár hatalmas volumenű az alkotás a forgatás jó hangulatú volt. "Hiszek abban, hogy ádáz hangulatban nem lehet dolgozni. Még akkor sem, ha profikkal dolgozik az ember, és ez nem látszana a vásznon. Jobban érzem magam, ha partnernek tekintem a környezetem minden tagját, és ha ezt megérzik, akkor többet is tesznek hozzá, legyen szó a színészekről vagy a stáb többi tagjáról" - vallotta. 


A 816 millió forintos költségvetésből 505-öt a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap finanszírozott, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig 100 millióval támogatta a produkciót.


A sorozatban a főbb szerepeket Nagy-Kálózy Eszter, Trokán Nóra, Kőszegi Ákos, Haumann Péter, Reviczky Gábor, Kálloy Molnár Péter és Lengyel Tamás játssza. Az epizódszerepekben feltűnik többek közt Törőcsik Mari, Básti Juli, Bezerédi Zoltán, Szabó Győző, Lukáts Andor, Balikó Tamás, Méhes László, Scherer Péter, Szarvas József, sőt maga a rendező is.

A produkció forgatókönyvét Hársing Hilda, Rudolf Péter és az operatőr Kapitány Iván írta.

 

rudolf

 

"Megtiszteltetés volt Törőcsikkel dolgozni"

 

A Törőcsik Marival való munkáról Rudolf Péter úgy nyilatkozott a HVG-nek: "Megtiszteltetés volt, bár amikor éppen dolgozol, akkor hibát követsz el, ha a tisztelet nevében teszed. Az igazán nagy színészek különben is alázatosak. Ahhoz, hogy az ember ilyen hosszú ideig tűzvonalban lehessen, már kevés az ego, ahhoz nagyon kell szeretni és tisztelni azt, amivel éppen foglalkozik. Mi nagyon régóta ismerjük egymást, és nekem az életem egyik legfontosabb elismerése volt, amikor a televízió levetítette az És Rómeó és Júlia... című darabot, és utána öt perc leforgása alatt két telefont kaptunk a feleségemmel: az egyiket Garas Dezsőtől, a másikat Törőcsik Maritól. Ezek azért beégnek az ember emlékezetébe".

 

"Elveszítjük a moralizálás jogát"

 

A lap arról is kérdezte, változott-e a véleménye, amióta azt nyilatkozta, hogy „hiányolja a hatalom bölcs nyitottságát”, elmondta: "Azt értettem ezen, hogy én nagyon nehezen viselem ezt a folyamatos feszültséget. Ahelyett, hogy belefáradnánk ebbe, én azt látom, hogy újabb és újabb muníciót kap a frusztráció és a gyűlölet. Intelligens, általam tisztelt, nagyszerű embereknél veszem észre, hogy hajlamosak fekete-fehérre egyszerűsíteni a világot. Nyilván magamat sem vonhatom ki a folyamatból. Mindenesetre szeretnék frontot nyitni az árnyalt beszédért. Lehetetlennek tartom ezt az állapotot, melyben így felosztódik a világ. Vannak az egyik oldalon, vannak a másik oldalon, és amit a másik tesz vagy gondol, az nyilvánvaló módon aljas és ördögtől való, és ugyanez fordítva. Gyakorlatilag át kell gondolnunk, hogyan jutottunk idáig az elmúlt 25 évben, ez pedig nyilvánvalóan egy értelmiségi feladat".

 

"Én a színházi ügyekre látok rá talán jobban, óvatosan szólok máshoz, mert fogalmam sincs, hogy bizonyos gazdasági ügyek hátterében mi zajlik valójában. Tulajdonképpen azt látom, hogy ha ez így megy tovább, elveszítjük a moralizálás jogát. Ezért kérem a mindenféle érdekek mentén megszólalókat, hogy ne vigyék a morál világába a mondandójukat, hanem vállalják fel, hogy milyen érdek mentén beszélnek. Tudjuk, hogy a politika játszmák sokaságából áll, és majd egyszer a történelem eldönti, hogy akik játszanak, azok jót tettek-e az országgal vagy sem. Ott és akkor ez gyakorlatilag nem látható tisztán. Én oda jutottam, hogy bizonyos dolgokra már nem is akarok rálátni, félek, hogy megijednék a látottaktól. Csak dolgozni szeretnék. Itt van egy pici piac, és ha kiderül, hogy ezen a piacon működik az, amit én csinálok, akkor én azt hadd tehessem. Megpróbálom tisztességgel csinálni, ennyit tudok tenni. A Kossuthkifili pedig egy olyan történet, amiben benne van az is, hogy én jelenleg mit gondolok a világról" - fejtette ki Rudolf Péter.

 

Forrás: Színház.hu, MTI, HVG